Kitti és Szonja blogja

Mint említettem hétvégén vendégeink voltak. Nem tudom írtam-e már a baráti házaspár lánya Laura Lolli 3 héttel idősebb Kittinél (akinek második neve szintén Laura). Emlékszem, amikor kiderült, hogy babás vagyok, ami nem ment nagyon könnyen (húúúú ennek a történetét is le akartam már írni) az elsők között E-t (a házaspár nőtagját) is felhívtam. De nem akartam a jó hírrel kezdeni és aziránt érdeklődtem, hogy milyen volt a búvárkodásuk Horvátországban (akkoriban jöttek haza). Elmesélte, hogy nagyon szuper volt minden, de ő nem merült. Ezt igazán furcsállottam és rákérdeztem, hogy mi volt ennek az oka, hisz épp ezért mentek oda. És akkor előrukkolt vele, hogy kisbabát vár. Na ezután én is elárultam a nagy hírt és együtt örömködtünk. Ő két héttel volt idősebb terhes, mint én. Annyira jó volt! Már nagyobb pocakosak voltunk, mindketten tudtuk, hogy lányunk lesz és kérdeztem tőle, hogy mi lesz a neve. Laura. Na szép, mi is Laurának akartuk hívni, de lánykánk végül a Kittit választotta. Azt hiszem blogom elején írtam már, hogy mindkét csemeténk maga választotta a nevét. Amikor már izgő-mozgó pocaklakók voltak felsoroltunk nekik több csajszi nevet (több alkalommal is), hogy melyiket szeretnék maguknak. És ők ezt választották (pedig Kittinél nekünk határozottan a Laura jött volna be jobban).

Szóval pénteken kora este érkeztek, nagyon örültünk egymásnak, hisz utoljára tavaly novemberben találkoztunk személyesen, akkor mi látogattuk meg őket Hódmezővásárhelyen. Szonját még csak most látták élőben és a kisasszony egyből le is vette őket a lábukról angyali természetével, állandó mosolygásával. (Na de kit nem??)

A két "Laura" is hamar egymásra talált, bár Kitti inkább az apuka, Z. felé húzott.

Szombaton kinéztünk a gyerekszigetre, ahol rengeteg program, játék között lehetett válogatni. Sajna nagyon meleg volt (túl meleg egy ilyen programhoz, ilyen picuroknak, meg persze nekünk felnőtteknek is), így nem sokáig maradtunk. Szerencsére az állatok, illetve Kitti számára a legfontosabbak a lovak árnyékban voltak, így ott hosszabb időt eltöltöttünk. Szerintem Kitti azzal is megelégedett volna, ha az egész nap csak a lovacskákat nézzük. Kipróbáltak egy-két csúszdát is azért, na meg ringlispileztek.

És lőn csoda Kitti lovagolni akart. Három ló közül lehetett választani, Kitti kiválasztotta a legnagyobbat (!) - nagyon bátor lett - és csak arra volt hajlandó felülni. Így az apjával főttek a napon vagy 10 percig (mert ezek a lovak szegények nem árnyékban voltak), mire felszabadult a kiscsikó.

Még néhány kép a szigetről:

A tikkasztó hőség elnyomta a picurokat, így egy kiadós alvás következett, majd vendégeink kérésére csobbantunk egyet a közeli uszoda vízében. Én már régóta nem láttam Kittit uszodában pancsolni, mert ezt a programot apukája kisajátította, így meglepődve tapasztaltam, hogy milyen kis vizitündér lett a mi hercegnőnkből. Nagyon élvezi a vizet, látszik rajta, hogy nem fél ebben a közegben. Simán beleugrik a medence széléről a vízbe (általában jó nagy hasasokat). A sűrű programok után nem kellett a csajokat nagyon altatni. Ennek mi felnőttek igazán örültünk, és miután a gyerekszobából csak a lánykák szuszogása hallatszott nekiálltunk az előző nap bepácolt husokat az erkélyen megsütni. Illetve az erkélyre kitett rakletten (fogalmam sincs, hogy kell ezt leírni). Kb. éjfélig dumáltunk ki tudja hány sör mellett majd magunkat is eltettük a következő napra. Vasárnap már csak itthon lébecoltunk. A lányok az erkélyre kitett medencében pancsoltak és még utoljára jó nagyokat játszottak. Hamar eltelt ez a hétvége és sajna sokáig megint nem találkozunk barátainkkal:(