Holnap elutazunk. A családfő nélkül. Csak Kitti, Szonja és én, na meg E. nagyi. Megyünk a nagypapámhoz, a lányok dédijéhez. 300 km-es út áll előttünk. Remélem jól fogják bírni az utat. Kittivel már egy párszor megtettük, emlékszem az első alkalommal volt nagyon húzós. Akkor 5 hónapos volt és ő utálta az autózást, mert nem volt elég mozgástere. Aludni meg alig aludt az autóban. Szerencsére később javult a helyzet és volt, hogy a valamivel több, mint 3 órás autóútból 1 órát legalább alvással töltött. Holnap is úgy indulunk, hogy a délutáni alvásideje beleessen, hátha elszunnyad egy picit. Szonjával még nem voltunk ilyen hosszú úton, de ő szerencsére elég jól viseli az autózást. Majd előtte őt is azért kifárasztjuk, hogy egy kiadós alvással kezdjen.
Még vár rám a csomagolás, amit nagyon nem szeretek, mert mindig túllövök a célon a becsomagolt ruhamennyiséget illetően. Ráadásul jövő hétre mondanak nagyon meleget és hűvösebbet, így fel kell készülni melegruhákkal is. Meg a játékok, a kismotor, jó lenne elvinni a pihenőszéket is, egy babakocsi sem ártana Szonjának, bár lehet az itthon marad.
Már most rossz, hogy itthon hagyjuk K-t. De hétfőn megy egy állásinterjúra (az elsőre mióta itthon van) és pénteken a munkaügyi hivatalba kell mennie. Így ő csak péntek délután jön utánunk vonattal egy hétvégére.
A lányok, főleg Kitti nagyon fogják élvezni a falusi életet. Legalábbis Kitti mindig jól érezte eddig ott magát. Ott vannak a rokon gyerkőcök is, akik ilyenkor körülöttünk zsonganak, mert mi vagyunk az "újdonság". Emlékszem tavaly nyáron pocakosan úgy gondoltam, hogy ott milyen jól ki fogom magam pihenni, mert anyu foglalkozik Kittivel én meg majd tudok napközben is jókat aludni. Aztán a vége az lett, hogy mindig ott voltak nálunk az unokatestvérek, és volt, hogy egy helyett négy gyerekem volt.
A dédi biztos nagyon fog nekünk örülni, 3 éve mióta a nagymama (dédimama) meghalt egyedül él. Szonja a nyolcadik dédunokája (egy kivételével mind lány!).
Jó utat nekünk.....