..volt. Igen betöltötte a feledik életévét, vagy ha jobban tetszik hatodik élethónapját, míg a dédipapánál voltunk. Csak ezt a nagy eseményt elfelejtettem (micsoda anya!!!) lejegyezni emitt.
Nem volt semmi csinadratta, torta meg ilyesmi, sőt én azon tanakodtam, hogy egyáltalán van-e neki, s ha igen mikor 6 hónapos szülinapja? Mivel december 31-én született és június éppen 30 napos volt. (Igen holnap már hét hónapos!).
Amit az első hat (vagy most már inkább hét) hónapban megtanult: felsimeri a család tagjait, akiket üdvözölt mosollyal jutalmaz meg, főleg ha karjaikba veszik. Legnagyobb mosoly és örömködés talán Kittinek jár - annak ellenére, hogy ő nem veszi ölbe -, egyszerűen imádja illetve imádják egymást. Csíp, mar, tépi a hajunkat és fogatlanul is harapdál. Nagyon szeret táncolni, sokszor hangosan kacag eme tevékenység közben. Mint általában minden baba szereti ha repítik, hintáztatják, dobálják. Imádja a lovagoltatós játékot, mondókázást. Szereti nézegetni a tükörképünket, ha már semmivel nem tudom éppen rossz hangulatából kizökkenteni ezzel mindig sikert érek el. Játszik a kezével, lábával. Szereti a kukucs játékot, az utóbbi időben aktívan részt is vesz benne, azaz a textilpelenkát, amivel az arcát le szoktam takarni már maga veszi le az arcáról, hogy az eltűnt, szeretett személyt mihamarabb viszontlássa. Imádja, ha a hasát puszilgatom és közben az arcát csiklandozza a hajam. Ennek másik változata, amit hangos gurgulázos nevetéssel, hahotázással, kacagással fogad, amikor felemelem, a hasát a fejemre teszem és a fejembúbjával csilandozom. Mindent szájbavesz, megkóstol, azaz ismerkedik a tárgyakkal, azok tulajdonságaival. Imád fürdeni, nagyokat "pacsál", lábával, kezével veri a vizet. Szereti azt is, ha zuhanyozzuk.
A már megismert, hangot kiadó játékokat működtetni tudja. Így a babatornáztatón himbálódzó lepkét, melyet egy a lepkéből kilógó foggantyú meghúzásával lehet zenélésre bírni. Ezt addig rángatja, amíg a lepke dalra nem fakad (illetve utána is rángatja). Vagy a járókájára felszerelt játék, melyből többféleképpen is előcsalogatható bárgyú dallamok vagy egyéb hanghatás. Rugdossa, ütögeti, ráncigálja, amíg el nem éri a kívánt eredményt.
Igazán kedvenc játéka nincs, illetve minden olyan játék amin címke van hosszú időre leköti figyelmét. Egyszerűen címkézni szeret. A mutatóujjával piszkálja a címkét, néha megfogja, aztán megint piszkálja. Szereti (szeretné) még Kitti "szent" babáját is. (Szent, mert azzal Kittin kívül senki nem játszhat, hozzá sem érhet, sőt rá sem nézhet szinte.) Ehhez a kincshez Szonja csak akkor juthat hozzá, ha Kitti alszik vagy nincs itthon. Ilyenkor beszél hozzá, ölelgeti, felemeli.
Szeret ő is - Kittihez és apukájukhoz hasonlóan - mozizni. Vagyis más(ok) aktív tevékenységét szemlélni. Általában akkor folytatja eme "tevékenységet" (de inkább passzivítást), amikor Kittivel a földön játszunk. Mondjuk a legós állatkertjével és annak lakóival. Néha belecsap ő is a lecsóba, illetve egy-egy játékállatba és néha sikerül is egyet-egyet megkaparintania, amit aztán jóízűen megcsócsál.
Nem úgy az ennivalót. Már lassan 2 hónapja hogy elkezdtem megismertetni vele az első idegen ízt (mármint az anyatejen és tápszeren kívül), de még mindig csak ott tartunk, hogy ha éppen jó kedve van, akkor esetleg benyom egy őszibarackot. Most ez és a banán a legmenőbb. Krumpli, répa, brokkoli, alma szerepelt még a kipróbált ételek között nem nagy sikerrel. Tegnap a főtt kukoricára nagyon rázizzent, ezen felbuzdulva ma egy fél csövet átpasszíroztam neki szitán (nem kis meló), turmixoltam hozzá egy pici krumplit, de pár kanál után nem kívánatosnak ítéltetett ez a kaja is. Nagyon nehezen barátkozik meg az ízekkel. Egy gyereknevelésben jártas ismerős szerint azok a babák, akik a hozzátáplálás előtt csak anyatejet kaptak könnyebben megbarátkoznak az új ételekkel, mint a "tápszeresek". Szonja ez utóbbiak közé tartozik 3 hónapos kora óta és ő tényleg sokkal-sokkal nehezebben fogad el mindent, ami nem tápszer. Már próbáltam mindenhogy. Kanállal adni, jól felhigítva és tápszerrel keverve cumisüvegből, pici sóval, de 4-5 kanálnál többet a táplálóbb ételből nem hajlandó többet magához venni. Inni is csak vizet iszik, sem a tea, sem a gyümölcslé nem jön be nála.
Mozgásfejlődése szerintem átlagos, de lehet, hogy egy kicsit lassabb, mint az átlag. Én leginkább Kittihez tudok viszonyítani, akinek a mozgásfejlődése viharos gyorsaságú volt. Még nem volt hét hónapos, amikor felállt, majd egy héten belül felült és el kezdett mászni. Szonja pár napja próbálkozik még csak a kúszással. Ő alapjában véve sokkal nyugodtabb baba, mint Kitti ezért is fejlődik a mozgása is más ütemben (szerintem). A kúszás nélkül is nagyon jól elvolt, mert hasról-hátra pörögve szinte minden számára érdekes tárgyhoz el tudott eddig is jutni. Ha felültetem rövid ideig szépen elüldögél, de nem nagyon szoktam ilyen helyzetbe hozni, mivel ez nem nagyon tesz jót állítólag a gerincének, egészen addig, amíg magától fel nem ül. És Kittivel ellentétben ő nem is akar állandóan felülni. Nagyon jól el van ő hason is és leginkább így szemléli a világot.
Azért a pelenkázással így is küzdök/küzdünk, ez a művelet már inkább kétemberes. Ha eme dologra kerül sor, mindig talál hirtelen valami nagyon érdekes dolgot maga körül. Pedig már úgy teszem rá a pelenkázóra, vagy a földre, hogy minden tárgyat eltüntetek onnan. De akkor hirtelen el kezdi foglalkoztatni a pelenkázó vagy a szőnyeg mintája, és sürgős forognivalója akad.
Sajnos sokkal kevesebb idő jut Szonjára, mint ebben a korban Kittire. Ez nagyon meglátszik pl. a könyvekhez való viszonyához. Kittinek már 2 hónapos korától mutogattam a képes könyvekben az állatokat, majd később egyéb tárgyakat. Minden nap legalább egyszer, de inkább többször ez volt az egyik kedvenc játékunk. Szonjával nem jut erre minden nap idő, nem is érdekli annyira a képnézegetés. Vannak azért olyan alkalmak, amikor Kitti is vevő rá, hogy hármasban nézegessük az állatos könyveket és Kitti mutatja be hugicájának az állatok hangját és ahogy korábban én csináltam, most ő énekel, vagy mond mondókát az adott állatról.
A beszédfejlődéséről nemrég írtam. A magánhangzókon kívül a "v", "m", "b" betűk használatát véltem felfedezni "beszédjében". Egyébként szívesen hallatja a hangját, főleg olyan helyeken, ahol egy kicsit visszhangzik (pl. lépcsőházban).
Ilyen voltál /vagy valamivel több, mint félévesen drága kislányom, Szonja!
