Ma margitszigeteztünk. Mivel a hétre már nem jósolnak jó időt, gondoltam csavargunk egyet a csajokkal. Elég későn tudtunk elindulni, mivel Kitti fél 9-ig durmolt. Tegnap nagyon kifáradt, ünnepeltünk, anyu meg az én szülinapomat. Augusztus végén nálunk összesűrűsödnek a családi ünnepek, a fent említett két szülinapon kívül van K-val a találkozási, házassági évfordulónk is. Na meg Szonja szülinapjának hófordulója is volt:-) A szülinapomra kaptam egy klassz bringát (tényleg Kitti is azt kapott az övére fél évvel ezelőtt:-), egy hátizsákot sok-sok fakkal és Jamie Winchester koncertjegyet-juhhéééé. MÁr alig várom, hogy Kitti is tudjon jól bringázni, és akkor mehetünk a környéken bringával. Szonja majd ül a gyerekülésben -ami még nincs-, Kitti meg jöhet a saját bicójával. Egyelőre nem érdekli sajna különösebben sem a háromkerekűje, sem a kitámasztós kétkerekűje).
Szóval kimentünk a szigetre, útközben ahogy araszoltunk a Róbert Károly krt-n, elment mellettünk egy motoros rendőr. Mutatom is Kittinek, hogy nézd ez egy motoros rendőr bácsi, amikoris megjelent az autónk mellet még egy, aki be is kopogott hozzánk. Hirtelen átfutott az agyamon, hogy milyen szabálysértést követhettem el, de minden rendben volt, világítást fényes nappal nem kellett használni, be voltunk mindannyian kötve, nem telefonáltam...csak arra tudtam gondolni, hogy valami lóg az autóból, vagy lapos a kerék esetleg húzok magam után egy gyalogost. De a motoros rendőr egész más miatt szólított meg bennünket. A rendszámon lévő matricából kiolvasta, hogy már júliusban lejárt a műszakija az autónak. Pufff neki! Mondjuk rendes volt, mert simán megbünthetett volna, meg talán ilyenkor elvehetik a forgalmit is, nem? Gyors telefon K-nak, hogy intézkedjék, mert az autóra nagy szükség van. Két ilyen kis csajjal sokkal könnyebb közlekedni így, mint BKV-val.
Kiértünk a szigetre és az állatokhoz vettük az irányt. Kitti szokás szerint odavolt, meg vissza persze leginkább a lovaktól. Vagy egy órát eltöltöttünk ott, alig tudtam elvonszolni onnan. Mindenfélét beígértem már neki, hogy veszünk perecet, jégkrémet stb. Még jó, hogy megelégedett egy pereccel meg egy jeges teával, mert rájöttem, hogy pénz az nem sok van nálam. És a parkolás a Margitszigeten nem olcsó mulatság. Miután kifizettem a parkolási díjat kb. 30 Ft maradt a tárcámban.
Miután Kittit sikerült elcsalnom az állatoktól az egyik réten kiterítettünk egy csapat iskolás közelében a pokrócot és így Szonja is végre kinyújtoztathatta magát és kielégíthette mozgásigényét. Pár perc múlva megszállt minket három kis elsős csajszi. Nagyon aranyosak voltak, körülzsongták Szonját, ezer kérdést tettek fel, hogy tud-e már ülni, járni, mit eszik, iszik stb. Nem is hagytak minket ott egészen addig, amíg a tanárnénijeik nem hívták őket, hogy indulnak haza.
Hazafelé Kitti KRESZ órát tartott nekem. Figyelmeztett, hogy a síneken az autók nem mehetnek, "megértetted anya?", csak villamosok. Ezt a szabályt ismételgette és mindig rákérdezett, hogy tisztában vagyok-e vele.
Jól telt a délelőtt, szerintem a csajaim is élvezték.
Este kb. két mondatban elmesélte az apjának Kitti a ma történteket. Nem nagyon szeret mesélni, ha felkérik rá, csak akkor, ha éppen magától van kedve. Akkor azonban általában úgy meséli a történteket, hogy vannak benne kitalált részek. Fele igaz, fele nem.
Ma amikor hazajött K. Kitti szokás szerint bekéredzkedett az autójába, és mentek egy kört a telepen, úgy, hogy Kitti ült K. ölében és a lányunk "vezetett". Amikor leálltak a garázsba Kitti kikéredzkedett K. öléből, mert a "garázsban félelmetes vezetni" (mondta Kitti).
K.: Nem félelmetes, csak oda kell figyelni.
Kitti: De én nem tudok figyelni, csak futkározni, meg rohangálni.
Ha már Kitti beszólásáinál tartok: Múltkor anyukám megkért, hogy menjünk át hozzá és vegyük át a nyugdíját, mert neki dolga volt. Mondtam Kittinek, hogy átmegyünk a nagyi lakásába és megvárjuk a postás bácsit, aki pénzt hoz a nagyinak. Erre Kitti: "Majd nekem is hoz a postás bácsi pénzt, ha megtanulok a WC-be kakilni!" (Ez azért érdekes, mert soha nem ígértünk neki jutalmat azért, ha a WC-be/bilibe kakil. Igen, ezzel még továbbra is bajlódunk. Most azt a taktikát folytatjuk, amit a legtöbb szakember javasol, hogy ne kerítsünk nagy feneket neki, ne dorgáljuk meg érte a gyereket. Eddig próbáltuk már szép szóval, leszidással, én már egy-egy türelmetlenebb pillanatomban kiabálással, példálózással - pl. a Dóri is a WC-be kakil -, de eddig egyik módszer sem jött be. Valószínűleg fél, undorodik a kakijától plussz fáj is neki, mivel kicsit székrekedéses.)
Kakiról jut eszembe. Nyaralás alatt egyszer nagyon elszakadt a cérnánk, nekünk szülőnek. Történt ugyanis, hogy egyik este a vacsora vége felé Kitti bekakilt. (Nem adunk rá soha pellust, mert nem is igen hagyja, meg a pisiléssel nincs is gond. S ha ő nem akarja felvenni mi nem erőltetjük, nehogy visszafejlődés legyen pisi téren is.) Szóval bekakilt az étteremben, szerencsére mi is öt perc alatt végeztünk a vacsival és mentünk fel a szobánkba. Ahogy beszállunk a liftbe K. észreveszi, hogy belelépett valami trutyiba. Ha-ha-ha mi volt az a trutyi, hát a mi kislányunk produktumából egy darabka. Nosza elő a poopsitörlővel, gyorsan kitakarítottam a liftet - mivel K. cipőjéről oda is jutott a termékből - aztán húztunk a szobába. Közben azon filóztunk vajon mennyit potyogtatott el Kitti a bugyijából mialatt végigmentünk az éttermen, a szálloda halljában a liftig. Bele sem mertünk gondolni. Na akkor a szobában szegény Kitti kapott rendesen (csak szóban), és legalább 10 percig tartott míg rendbetettem a lánykát. Utána K. lement és szétnézett a hallban és az étteremben, de nem látta semmi nyomát a dolognak, és a személyzet sem vetett semmit a szemünkre, sőt ugyanolyan udvarisan szolgáltak ki továbbra is, mint korábban. Tehát úgy sejtjük, hogy az egy elhullatott darabot K. cipője találta meg:-)
Még egy aranyos sztori (bár az előzőt csak így utólag találjuk jópofának) történt a nyaralás alatt. Kittinek nagyon megtetszett az egyik pincér. Egy tanuló volt, de azért jóval idősebb Kittinél:-) Szemüveges volt (mint K.). Az első napokban mindig emlegette a "szemüveges bácsit". Aztán az utolsó este vacsoránál Kitti egyszer csak bejelentett: "Nekem tetszik a szemüveges bácsi!" Majd leestem a szék alá. És meg is akarod neki mondani? Kérdeztem. Igen. - mondta Kitti. Épp jött egy másik pincér az asztalunkhoz, aki elkapta a beszélgetés végét, és Kitti vele üzent a szemüveges bácsinak. HOgy mit azt soha nem tudjuk meg, mert a pincér fülébe súgta és sem a lányunk, sem a pincér nem adott részünkre felvilágosítást. Utána a pincér elvitte a szemüveges bácsihoz, akinek szintén mondott Kitti valamit, de ezt sem tudjuk már meg, hogy mit, mert Kitti ezt sem árulta el, a szemüveges bácsi, meg nem értette. De nagyon zabálni való volt (nem a szemüveges bácsi, hanem Kitti), ahogy ezt az egészet az asztalnál a maga módján kifejtette. A mellettünk lévő asztaloknál is csak mosolyogtak az emberek.
Szonja sokat fejlődött az utóbbi időben mind mozgásilag, mind értelmileg. Sokkal többet gügyög, mint korábban egyre több hangot használ. A hajunkat továbbra is nagy előszeretettel tépi, erről mondjuk már leszokhatna. Főleg Kitti haja bánja, mivel őt szereti legjobban megtépázni. Múltkor már Kitti is rászólt: "Szonja! Ne húzd a hajam! Ennek nem örülök!"
Kitti pogácsázik
Énekel és zongorázik, szigorúan kottából!
Pezsgőzik
Szonja becsomagolja magát ajándéknak
