Szonja tényleg legyőzte a gravitációt és felállt! Én épp tettem-vettem a lakásban, amikor Kitti izgatottan kiabált. Anya, nézd Szonja felállt egyedül. És valóban, Szonja ott álldogált a járókában annak korlátjában kapaszkodva. Nosza gyorsan lefotózom - gondoltam -, de Murphy dolgozott, mert épp töltés alatt voltak a fényképezőgép akkui, mire beleraktam, meg a kattintásra felkészültem Szonja már nem bírta el a kis popsiját. Később azért sikerült lencsevégre kapni:
Vagányan: egy kézzel kapaszkodva
Tegnap a lányok az apjukkal madáretető beszerzésre indultak. Kigondoltuk K-val, hogy milyen jó lenne, ha ideszoknának az erkélyünk közelébe a madarak télen és mi a csajokkal a meleg szobából, az ablakon keresztül figyelhetnénk a cinkéket és egyéb pici madarakat. A gondolatot tett követte, s míg én a helyi bababörzén rucikat válogattam csemetéinknek, ők hárman elmentek vásárolni. Délután fel is szerelta Kitti az apukájával a madáretetőt...
amit végül az erkély korlátjához erősítettek. Kíváncsi vagyok, hogy mikor fedezik fel a madarak és hogy idemerészkednek-e. Azt tudom, hogy az erkélyünk feletti tetőrészen szoktak lakni madárkák. Sajna nem tudom, hogy milyenek (nem vagyok ornitológus), de nagyon érdekes hangjuk van. Kicsit kopácsolós (nem harkályok az tuti). Kitti amikor elkészült a madáretető elhelyezése, hangos szóval (kiabálással) hívta a madarakat: "Madarak gyertek ide enni! Gyertek már!!!
Egy gólya már le is szállt hozzánk:-)) (Nem, nem lesz több babánk.)
Szonja is "kibukott" az erkélyre megnézni, hogy mi újság van. (A küszöbbel még csak most ismerkedett meg:-)
Pár napja egy kedves baráti házaspár volt nálunk vendégségben. Á. és J. most várják első kisbabájukat. Kittinek mesélem délután, hogy kik jönnek hozzánk és hogy J. -nek a pocakjában kisbaba van. Épp rajzolgatott és gyorsan le is rajzolt egy pocakot (egy nagy kört, vagy inkább oválist) két kisbabával (egy zöld és egy sárga krikszkrakszot - a zöld volt a fiú, a sárga a lány - egyébként nem ikreket várnak, hanem egy kisfiút). A rajzot sajnos nem fotóztam le, és már nem is tudom, mert odaajándékozta Kitti J-nek.
Érdekes volt, hogy most megint a párocska férfi tagjára csapott le. Na persze Á. is szemüveges, mint az apa. Szinte le nem szállt róla, kényeskedett neki... aranyos volt. Szonja viszont nagyon félt J-től (aki mellesleg óvónéni). Ugyanis kapott Kitti egy játékot, amivel Szonja - mint minden pici baba - a szájával próbálta letapogatni, felfedezni. J. meg rászólt és közben fintorokat vágott, hogy az nem finom. Szonjának a fintorra legörbült szája és vad sírásba kezdett. Innentől kezdve elég volt, ha J. csak ránézett, Szonja már sírt is és kereste szülei védő karjait.
Kitti meg nagyon fel volt dobva, annak ellenére, hogy egész nap nem aludt, csak fél tízkor ment az ágyába. Altatni nem kellett:-)
