Ezt a dalt (annak idején talán már írtam) egy 50 km-es autókázás során tanulta meg Kitti. Az unalmas autózást általában énekléssel tesszük vidámabbá. Épp ez a népdal jutott eszembe, elénekeltem és Kitti amíg célba nem értünk újra és újra kérte, hogy énekeljem el. Hazafelé tartva már velem együtt énekelt.
Erdő, erdő, erdő
marosszéki kerek erdő
madár lakik benne,
madár lakik tizenkettő.
Cukrot adnék annak a madárnak
dalolja ki nevét a babámnak.
Csárdás kisangyalom
érted fáj a szívem nagyon.
Búza, búza, búza
de szép tábla búza.
Annak közepében
kinyílott a rózsa.
Tüske annak minden ága
nem állja a madár lába.
Csárdás kisangyalom
katona híredet hallom.