Szonja tegnap ledöbbentett. Lent játszottunk az udvaron, ahol kisebbik tündérünk egyik kedvenc foglalatossága, hogy "lefut" a garázsfeljárón. Nagyon résen kell lennünk, mert elég meredek és nem tud még lemenni gyors tempóban esés nélkül, elé kell állni és elkapni amikor már nem bírja szedni a kis tappancsait. Ahogy mentünk le, kiesett a kulcs a zsebemből, amit a szemfüles lánykám egyből magához is ragadott. Megállt a garázskapunál és mutogatta, hogy nyissuk ki. Mondtam, hogy most nem megyünk be a garázsba. Erre ő elindult felfelé, közben keresgette a garázskapu nyitóját a kulcscsomón (így kell leírni??). Majd amikor megtalálta a fekete transzpondert (amivel a garázst ki lehet nyitni), alá állt az érzékelő alá és próbálta hozzá érinteni (ami persze nem ment, mert még nem nőtt elég nagyra, mármint Szonja). Ennyi mindent megfigyel a mindennapi életből egy embergyerek. Ezeken az apró dolgokon mindig elámulok.

Kétségtelen, hogy a mai gyerkőcök már a technika gyermekei. A mi időnkben még vonalas telefon sem nagyon volt egy átlag családban, a mi gyermekeink meg már 10-12 hónaposan szülőktől megkaparintott mobil telefonnal a fülükön járnak kelnek a lakásban és "telefonálnak".

A DVD, videolejátszó és számítógép is ismeretlen volt számunkra gyerekkorunkban. A mi gyermekeink meg már ezek között az elektronikai cikkek között nőnek fel. Először csak nyomkodják a gombokat rajtuk, és figyelik, hogy mi történik ennek következtében. Egyik nap Szonja kinyitotta a DVD tálcáját és belehelyezte a "saját" (szülők által kiselejtezett) DVD lemezét, majd szépen becsukta a tálcát. Persze ezek meg nem engedett tevékenységek számára (amit mindig kellő hangsúllyal el is mondunk neki), éppen ezért csakazértis újra és újra próbálkozik, nyomkodja a gombokat.

Nagyon huncut. Benne a van a rosszaság. Most úgy látjuk, hogy Szonja lesz az, aki majd Kittit beleviszi a gyermeki csínyekbe. Emlékeink szerint Kittire, ha rászóltunk egyszer-kétszer, hogy nem szabad, akkor odébb állt (persze egy másik alkalommal azért megint próbálkozott), Szonja meg elengedi a füle mellett a nemszabadokat, sőt annál inkább csinálja a tiltott tevékenységet. Közben ránk-ránk néz huncutul mosolyogva, hogy na akkor most mit csináltok, ha még egyszer megpróbálom. Aztán amikor látja (szülei nagyon haragos tekintetéből, hanghordozásából), hogy már kicsit túllőtt a célon vigyorogva gyorsan elszalad. A végletekig feszíti a húrt.

Legújabb szava: "aszi", azaz alszik.

Ha már a szavaknál tartunk. Vannak szavak, amiket többféle dolog megnevezésére is használ. Pl. az apa jelenti az apát (elsősorban), meg a hoppát is. A tátá jelenti a pápát, és a kukucsot. (Na ez, hogy lett???) A kaka jelenti a kakát a pellusban, a nóziban, a mindenféle koszt (pl. az etetőszék tálcájára a tányérból kiesett, kipakolt kaját, amit esetleg egy kis vízzel jól össze is kevert, majd szétkent), és a kaka szót használja a kekszre is.