Szonja lánykánk újra a régi! Hazajövetelét követő napon (már egy hete történt!) egy elég zaklatott éjszakát követően otthonosan mozgott végre itthon. Újra felfedezte a játékait, s már Kittitől sem félt. A múlt hétévégén minden időnket igyekeztünk a két lányra fordítani és csak velük foglalkozni.
Szonjának hatalmas lett az étvágya, igyekszik a nem evéssel töltött napokat bepótolni. Nem eszik nagy mennyiségeket, de szinte állandóan "jár a szája" és nem csak a halandzsa miatt, hanem mindig rágicsál valamit. Nagyon rákapott a banánra, reggel amikor felébred és kiviszem a konyhába már mondja is, hogy "ama, ama" és mutogat eme déligyümölcsre.
A kis pofikája is kikerekedett ez alatt a hét alatt, a pocakjáról nem is beszélve. Amikor hazajöttünk a kórházból és este fürdettük, azt nézte az egész család, hogy ennek az alig több, mint egy éves picilánynak egy csepp pocakja sem maradt, olyan lapos volt a hasa, mint egy fitness ladynek, csak a kockák hiányoztak róla (belőle).
Szerencsére a széklete is rendbe lett már a múlt hétvégén, miután kellő mennyiségű szilárd táplálékot vett magához. (A kórházból úgy engedtek el minket, hogy előfordulhat, hogy átmeneti tejcukor érzékenység állt fel nála, és ha két nap alatt nem változik kellő állagúvá a kakija akkor vissza kell menni egy gasztroenterológushoz. De mitől is lett volna normális széklete, ha nem vett magához a tápszeren kívül semmilyen "normális" táplálékot?!)
A családi hétvége után jöttek a kemény hétköznapok, be kellett pótolnom az elmaradt házimunkákat, takarítás, ablakpuceválás és társai. Szonja nagyon aranyosan sertepertélt körülöttem, néha segített is, mondjuk összetaparolni az éppen megpucolt tükröt, összemorzsázni a kiporszívózott szőnyeget, vagy egyszerűen egy vizes ronggyal áttörölte a már felmosott követ. Kitti szegénykém nagyon unatkozott, így aztán elég sok mesét nézett. Nagyon rákapott a Magyar népmesékre, amit mondjuk nem bánok, inkább azt nézze, mint valami bugyuta mesét a Minimaxon (bár néha ott is vannak jópofa mesék).
A kórházban töltött hét azért nem múlt el nyomtalanul. Nem csak az első éjszaka volt zaklatott Szonja életében, de még volt egy jó pár. Többször előfordult, hogy a mi ágyunkban kötött ki, mert már nem volt erőnk óránként felkelni és a gyerekszobába átmenni vigasztalni csemeténket. Néha így is tanácstalanul álltunk felette, hogy vajon most mi a baja. Csak dobálta magát, ívben megfeszítette a hátát (mint a mikor hisztizik) és üvöltött. Legtöbbször csak a tápszer nyugtatta meg, de volt, hogy azt is elutasította. Talán az elmúlt éjszaka volt az első, ami aránylag nyugisan telt, csak háromszor volt fent!!
Szonja nagyon akaratos kis nőszemély és betegsége óta sokkal hisztisebb is lett. Ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja előadja a hátamra vagy hasamra vágom magam magánszámát, vergődik a földön és üvölt, mint akit éppen nyúznak. Közben lesi, hogy megtépázott idegű szülei mit lépnek az előadására. Sokkal jobban ragaszkodik hozzánk, most nagyon anyás is lett, ha valamelyikünk nincs a látókörében már kiabál, hogy "ana, ana", keres minket és ha nem talál meg rövid időn belül már potyognak is a könnyei. Aztán amikor felfedezi szüleit, szinte hallatszik, ahogy legördül a kő a kis szívéről és mosolyogva fut hozzánk, hogy minél hamarabb belecsimpaszkodhasson a lábunkba, ölünkbe.
Kittinél is hatalmas fordulatot hozott ez a hasmenéses betegség. Tatatataaaaaam!!!! A wc-be kakil!!!!!! Hurrá!!!! Nem gondoltam volna, hogy pont egy betegség fog ebben segíteni neki, hogy legyőzze a wc mumusát. Történt ugyanis, hogy egyik alkalommal, amikor ment a hasa és a pellusba intézte dolgát, még a háta közepe is kakis lett. Nem bírta pellus a "kiképzést". Ez nagyon nem tetszett Kittinek. Így amikor legközelebb jött neki az inger, ráültettük a klotyóra és csodák csodája nem ellenkezett. Én beültem hozzá és míg jöttek a görcsök, meg az egyéb dolgok olvastam neki. Ez így ment 4-5 napon kersztül. Aztán elmúlt a hasmenés, de Kitti "megszokásból" a WC-be kakilt. Megcsodáltuk a produktomot, örültünk, hogy milyen ügyes. A következő napokban tett némi kísérletet arra, hogy ő inkább a pellust szeretné, de ha már idáig eljutottunk nem engedtük visszafejlődni. Azóta már volt olyan is, hogy nem is ültem mellette és ő fülig érő szájjal kántálta, hogy "egyedül kakiltam a wc-be, teljesen egyedül kakiltam a wc-be". Reméljük ez már tényleg így marad!
Hogy a témánál maradjak, Szonja is lassan már megérik a bilizésre. Amikor kakil azt mindig bejelenti. Igaz, hogy egyelőre mág nem sikerült eme terméket a bilibe pottyantani, mert amikor bejelenti eme szándékát, már látszik is a szemén, meg az arcán, hogy éppen nyomja is a terméket. A kórházban, amikor még napi 8-10 alkalommal is "ürített", szinte minden alkalommal közölte, hogy éppen mit csinál és már nyúlt is az ágyon sorakozó pellusért és kérte a popsitörlőt és igyekezett a pelenkából kicsomagolt popsiját kitörölni.
Felfedeztük Szonja ébredező humorérzékét is! A kórházban ahogy benne volt a branül a kezében, a tenyerére raktak egy merevebb lapot, hogy ne tudja behajlítani, ökölbe szorítani a kezét. Éppen elég rossz állapotban volt, de volt "ereje" humorizálni. A kemény lapot a füléhez szorítva el kezdett telefonálni:-) Azzal is szokott viccelődni, hogy nyújt felénk valamit, mondjuk a cumiját, mintha már nem kéne neki. Aztán amikor mi nyúlunk érte, hogy elvegyük, akkor gyorsan elkapja az orrunk elől és vigyorog. Ezt megcsinálja egy párszor egymás után. Egyik reggel eszi a párizsit, és kezébe kerül egy hosszabb darabka. El kezdi "hintáztatni" és közben mondja, hogy "itta-itta". (Jelentését lásd alább).
Szókészlete is bővült. A "kaka" szó újabb értelmet kapott, immáron azt hiszem a negyediket (lássuk csak: jelenti azt, hogy kaka, keksz, kakas), legújabb jelentése: kavics. Valószínűleg az összes "k" betűs szóra egyelőre ezt használja.
Itta-itta: Szonja szótárában jelenti a tiktakot és a hintát.
Papaga: papagáj és általában a madarak.
Ágyi (agyi): nagyi (amikor telefonál, mindig a nagyikkal beszél).
Tejtyi: tejcsi. Amikor Kittinek forraljuk a tejet és a tejforraló elkezd sípolni, Szonja már figyelmeztet is minket, hogy "tejtyi", azaz vegyük le a tűzhelyről.
Biztos sok minden kimaradt, amit még le szerettem volna jegyezni erről a hétről, de most ezek jutottak eszembe.
