Kicsit megtorpant a blogírásom. Ezután a sok kihagyás után nehéz belefognom az írásba. Sok minden kavarog az agyamban, vagy inkább a fejemben (?:-), és valahogy rendszerezni kéne, de ahhoz gondolkodnom kéne, ami nehezen megy, főleg ilyenkor este. Lelkivilágom kicsit helyrebillent, bár nem vagyok a topon, de már jobb. Próbálok kicsit lazítani és nem azon görcsölni, hogy mindent elvégezzek, megcsináljak, amit kéne.
A lányok napról napra okosodnak. Kittin sokszor ledöbbenek, hogy mennyi mindent tud és milyen logikája van. Már nem lehet mellébeszéléssel "leszerelni", mert már gondolkodik! Valamelyik este itt volt anyukám, a lányokat megfürdettük és Kitti kérte, hogy had jöjjön át a mi ágyunkba, és olvassunk neki mesét. Mondtam, hogy semmi akadálya, apa olvas neki anya meg hazaviszi nagyit. Ez nem tetszett neki, mert neki anya kellett volna. Mondta, hogy vigye haza apa a nagyit. K. azzal próbálta leszerelni, hogy apának rossz a kocsija. Egy fél évvel ezelőtt simán megkajálta volna Kitti ezt a dumát, de most nem. Mondta, hogy akkor vigye haza apa a nagyit anya autójával!
A betegsége alatt többször volt, hogy velünk aludt (amikor Szonja volt rosszabbul, akkor meg Szonjával osztottuk meg hitvesi ágyunkat). Eléggé rászokott erre Kitti, amiről szeretnénk leszoktatni (már második napja ismét a saját ágyában alszik!) Egyik este megbeszéltük, hogy a saját ágyában alszik, (amivel egyet is ért általában addig a pillanatig, amíg nem jön el a lefekvés ideje). Lefeküdt az ágyába, de már mondta is, hogy anya ágyába. Figyelmeztettem, hogy megbeszéltük, hogy marad a helyén. Erre Kittikém egy szépen megindokolta, hogy miért nem akar a gyerekszobában aludni: "anya, nem szeretek itt aludni, mert a Szonja éjjel felébred és felébreszt engem is!". Erre nem tudtam mit lépni, így jött a mi ágyunkba.
Legújabb kedvtelése Kittinek, hogy vagdos. Az ollóval. Az evőeszközös fiókban tartok egy ollót, amit Kitti is ügyesen ki tud már venni. Mániája a címkék vagdosása. Mindenből. Játékból, ruhából. Egyik nap a konyhában tevékenykedtem, észre is vettem, hogy kivette a fiókból az ollót, de valahogy elsiklottam felette. Egyszer megyek be a nappaliba, és nem tudtam elképzelni mik azok a fekete "hajszálak" a parkettán. Kittinek szegeztem a kérdést, mire a kislányom: anya, a Szilajnak nagyon hosszú a sörénye és levágtam! A Szilaj, az a nagy lovacska, amit karácsonyra kapott. Még jó, hogy időben mentem be a nappaliba, mert pár perc múlva sörény és farok nélküli lovacskánk maradt volna.
Mint már korábban írtam a kis és nagy dolgait már teljesen egyedül is el tudja végezni. Már itthon is fel tudja emelni a wc tetőt (ami elég nehéz, mert fából van), felteszi a szűkítőt, de azért jobban szeret úgy menni, hogy én intézem ezeket a dolgokat. Ma szólt, hogy anya pisi. Mondom azonnal megyek. Kitti: "Anya, meg tudom oldani egyedül is!" Hát ilyen nagy lányunk van már:-)
K. sokszor el van keseredve, hogy a lányok legtöbbször engem hívnak, keresnek és nem az apjukat. Ami valamennyire "természetes" is, hisz a nap nagy részét velem töltik. Hiába magyarázom K-nak, hogy őt is nagyon szeretik, s ha ő lenne velük annyit amennyit én, biztos őt emlegetnék és őt akarnák lépten-nyomon. Egyik nap anyunál voltunk, K. is odajött munka után. Indulunk haza, mi beültünk a lányokkal a "mi" kocsinkba, K. ment az övével. Kitti el kezdett nyűgösködni, sírni, hogy apa is jöjjön velünk. Magyarázom neki, hogy jön utánunk a másik autóval és otthon találkozunk. De nem tudtam megvigasztalni. Keserves sírásba kezdett, közben hüppögve mondta: "apa is jöjjön velünk, apa mindig csak elmegy!". Majd a szívem szakadt meg. Így éli meg 3 éves kislányunk, hogy apa minden nap elmegy dolgozni. K. persze majd elolvadt a gyönyörűségtől, amikor elmeséltem neki mi történt, hogy "mégis csak fontos ő is alányoknak"' NANÁ!!!!
Szonja mozgásában fejlődött rengeteget. Már biztosan jár, a lépcsőn fel tud jönni akár egyedül is úgy, hogy a korlátba kapaszkodik. A lejtőkkel, emelkedőkkel még nehezen boldogul, de tetszik neki és próbálkozik. A csúszdázást kb. 1 nap alatt tanulta meg. A nyuszi tojta csúszda napokig a nappaliban állt, így volt alkalma gyakorolnia. A második nap már ilyen ügyesen csúszott a tündérkénk (Kitti meg a háttérben játszik, kicsit hangosan):
Egyébként mostanában mindenhova felmászik. A sámlira (ezt már régóta gyakorolja), a kis székre, újabban pedig az etetőszékre.
Először a frász jött rám, amikor megláttam, hogy fent ül Kitti etetőszékében és nem én tettem oda. Aztán egyet gondol és fel is áll a széken, s ha ezt nem venném észre előtte szól, hogy "ana". Felhívja magára a figyelmet, hogy nézd csak most rosszalkodom! Ha odanézek, akkor kajánul vigyorog. Nagyon rosszcsont!
Nem tévedtünk, amikor úgy gondoltuk 4-5 hónappal ezelőtt, amikor először földhöz vágta magát, hogy hisztis lesz. Most kiegészíteném azzal, hogy hisztis és kicsit (?) agresszív. Ha valami nem úgy történik ahogy ő akarja, akkor először is földhöz vágja azt, ami épp a kezében van, majd a földre veti magát. Ha nincs semmi a kezében, akkor pusztán csak lehasal, vagy hanyatt fekszik a földre és ott cirkuszol egy keveset. Még rá kell jönnünk, hogy hogy kéne ezt a viselkedést kezelni, erről leszoktatni. Próbálkozunk...
Vannak új szavai is:
bicibi - bicikli
bádzi - bácsi
néni - néni
mmmmú - mú, azaz boci
téta - tészta
itta, inta - csúszda (ugyanezt mondja a hintára is)
Azt nem tudom írtam-e már, hogy amikor Kittinek forraljuk a tejet és sípol a tejforraló, akkor Szonja szól, hogy "a táááájci". Haláli ahogy mondja, majd megpróbálom egyszer felvenni. Gondoljuk, hogy nem a kínai harcművészetre utal ezzel a felkiáltással, hanem a tejcsire gondol és kicsit tájszólásban figyelmeztet bennünket, hogy vegyük le a fehér löttyöt a tűzhelyről.
Tudom még miről kell majd videót készítenem! Ahogy bólogat, amikor valmaire igennel válaszol. Imádom!!!!! Annyira jópofa, ahogy mozgatja föl-le a buksiját. Először bedőltünk neki, hogy mennyi mindent ért, mert amikor kérdezünk sokszor bólogat így. Aztán rájöttünk, hogy ha kérdést hall, akkor válaszként bólogat. Persze, ha tutira érti a kérdést és arra nemmel akar válaszolni, akkor nem bólogat, de egyébként igen. K-val leteszteltük:-) K. nagyon tehetséges a lehetetlen kérdésfeltevésben.
Kicsit talán behoztam naplóírási lemaradásomból...remélem nem kell kényszer pihit tartanom megint.
