Május 1-jén Seholszigeten voltunk. Igen-igen, van ilyen kicsiny országunkban, hogy Seholsziget. Ez egy élménypark Nódrád megyében, Nőtincsen. Már tavaly felfedeztem a neten ezt a helyet, csak valahogy még sem jutottunk el ide (vagy oda). Amikor azután kutakodtam, hogy hol töltsük el a majálist - természetesen csakis olyan hely jöhetett számításba, ahol vannak legalább lovak, de ha más állatok az sem baj - megint eszembejutott Seholsziget. Itt is majálist tartottak, ami egyben az élménypark szezonnyitója is volt.

Reméltem, hogy itt nem lesz tömegnyomor - nem tudom miért gondoltam, hogy ezt a helyet nagyon kevesen ismerik - és a csajok élvezni fogják. Akkor azonban egy kicsit elszontyolodtam, amikor a park környékén nem lehetett találni parkolóhelyet fél dél körül. Zsófiék, akikkel együtt töltöttük ezt a napot már nagyon vártak bennünket. A hely maga nagyon klassz. Gyönyörűek az épületek, nagyon igényesen van kialakítva. (Nem sok fotót készítettünk helyről magáról - inkább csak a gyerekeinkről -, de a honlapjukon akad jó pár.)

Természetesen Kittit nem érdekelt semmi, csak a lovak. Már megkezdődött a lovasbemutató, nagylányunk teljesen elvarázsolódott, amikor ezen négylábúakkal ugrattak. Lélegzetvisszafojtva figyelte, hogy az éppen ugró ló (és lovasa) átugorják-e az akadályt, s amikor ez sikerült nekik Kitti lelkesen tapsolt. Egy idő után már azt várta csak, hogy ő mikor ülhet fel egy hátasra. Sajnos erre végül nem került sor, mert egy kicsit szervezetlen volt a rendezvény. Beálltak az apjával azok közé a gyerekek közé, akik lovagolni szerettek volna, de egy negyedórás várakozás után megunták, mivel semmilyen rendszer nem volt abban, hogy melyik gyerek következik, hol innen, hol onnan hívtak egy csemetét lovaglásra. Szerencsére Kitti nem keseredett el, Szonjával és Zsófival rohangáltak. Sajnos a kisvonatra sem tudtunk felülni (amikor sikerült felférnünk, a "mozdonyvezető" közölte, hogy most fél óra szünet következik egy hivatalos megnyitóbeszéd miatt - valójában a "sofőr" éhes volt és ebédelni ment).

Kárpótolta őt a többi állat, a kakadu, papagájok, gyönyörű színes fácánok, lámák, a birkanyírás, lópatkolás.

Mivel helyben csak virslit és gulyáslevest lehetett enni (előbbi nekünk felnőtteknek, utóbbi a lányoknak nem volt megfelelő), elindultunk haza. Útközben Zsófiék találtak egy nagyon klassz kis éttermet itt teleraktuk a bendőnket (a lányok nem, ők inkább csúszdáztak és rohangáltak), majd hazaindultunk.

Azt hiszem ide még visszatérünk, amikor kevesebben lesznek és akkor talán lesz lehetőségünk mindenre ami most kimaradt (lovaglás, vonatozás, sétákocsikázás).