A gyermeknapi mulatságokat vasárnap is folytattuk. Mivel nem akartunk nagy tömegbe menni a Margitszigeti és a Városligeti eseményeket kihagytuk. Választásunk a Szent István parki rendezvényre esett. Nekünk felnőtteknek nem nagyon jött be maga a rendezvény, de a park nagyon kellemes hely (még sosem jártunk itt). Egy játék cég szponzorálta az eseményt, s akik hoztak magukkal egy-két játékot, amit a gyerkőcök kipróbálhattak. Főleg babáknak való játékok voltak, de volt pár dolog, ami nagyobbaknak készült, s Kitti ki is próbált. Azt hittem eldobom az agyam, amikor megláttam a gyerekeknek készült kondigépeket! Nem tudom ki vesz ilyet a csemetéjének, csak valamilyen elvakult badibílderre tudok gondolni. A másik furcsa sportszer, amin kiakadtam a fabicikli, ami két kerekű, de nincs pedálja. Tulajdonképpen a kismotor és a kétkerekű bicikli közötti átmenetről van szó. Ennél a járgánynál már kell a gyereknek egyensúlyozni, de nem kell pedáloznia, mert ugyanúgy a lábával hajtja magát, mint a kismotornál. (A kismotort sem szeretem egyébként, mikor Kitti pár hónapos volt és láttam a kisgyerekeket motorozni elhatároztam, hogy az én gyerekemnek ilyen nem lesz. Lesz neki háromkerekű bicaja, majd két kerekűje. Aztán az élet másként hozta. Akármerre mentünk, mindenhol felbukkant a kismotor és mindig kölcsön kellett kérni Kittinek valamelyik gyerektől. Így Kittinek is lett végül ez a lábbal hajthatós, balesetveszélyes járgány, amit a nagymamája vett meg neki.) A mai napig rühellem, arról nem beszélve, hogy jó pár cipőjét tönkretette. (Tudom ma már kapható hozzá cipővédő is. Szonjának már be fogok ilyet szerezni. Már épp itt az ideje, mert ő is úgy megy vele, mint a meszes.)
Más érdekesség nem is nagyon volt a parkban, hacsak nem az, hogy jelen volt Nemtudommilyen Lázár az egyik tv csatorna főzős műsorából, s mirelit alapanyagokból készített valamilyen egytál ételt. Pont akkor készült el, és kezdték el osztani a jó népnek, amikor úgy döntöttünk, hogy továbbállunk. Rálesve a műanyagtálkákba porciózott kajákra még jobban szedni kezdtük a lábunkat, nehogy meg kelljen kóstolni.
Következő úticélunk a Kossuth tér volt. Kittit nem nagyon, de mondhatjuk úgyis, hogy egyáltalán nem érdekelték a kézműves foglalkozások, inkább beleült, felszállt, kipróbálta a rendőrmotort, tűzoltó autót, mentőautót. A legjobban a tűzoltóautó tetszett neki, még egy tűzoltó sisakot is felpróbált. Még jobban bejött neki a Katasztrófavédelem egy csuklós Ikarus busza, aminek a tetejére kellett létrán felmászni, majd egy alagútszerűségen átbújni, hogy a végén egy jó meredek csúszdán lecsúszhasson. Miközben Kitti kipróbálta a járműveket és kicsúszdázta magát, Szonja ismerkedett az emberekkel, gyerekekkel és a galambokkal. Ez utóbbiakat mindig hangos sikítások közepette kergeti, akármerre járunk.
