Mióta gyerkőceink vannak folyamatosan csodálom megfigyelő képességüket. Milliónyi számukra új dolgokkal találkoztak/találkoznak születésük óta, és az agyuk csak úgy szívja magába az ismereteket. Mi észre sem vesszük, hogy milyen apró dolgokat is megfigyelnek.
Számomra meglepő volt, hogy Szonja mennyire tudja, hogy melyik tárgy, ruhadarab a család, vagy más általa ismert személy tulajdonába tartozik. Van egy műanyag asztalkájuk két színes székkel. Kitti kijelentette, hogy a sárga az övé, a zöld pedig Szonjáé (vagy fordítva? Én a mai napig nem tudom, mindig elfelejtem). Ezek a műanyag székek télen és tavasz elején a padláson lakoznak a tárolóban, ahova nem járunk minden nap. Ha felmentünk teregetni, akkor elő-elővették a csajok és húzták-vonták, rácsücsültek, míg én teregettem. Kitti nem nagyon engedte meg, hogy Szonja az ő székére üljön és elmondta neki, hogy az övé (Szonjáé) a zöld szék. Szonja a következő alkalomtól kezdve csak a zöldre ült. És ez így van a mai napig, kivéve persze azt az esetet, amikor direkt nem a sajátját, hanem a Kittiét szeretné használni.
Amikor pakoljuk be a szennyes ruhát a mosógépbe, Szonja mindig mondja, hogy melyik ruhadarab kié. 98%-ban helyesen mondja. Tegnap azon döbbentem le amikor tettem helyére az elmosott edényeket, hogy Szonja meglátván a kék színű bögrét, amiből K. szokott reggeliknél teázni, mondta, hogy: apa tea. Vagyis apa teás bögréje.
De nem csak a család tagjainak a "tulajdonát" ismeri. A házban a bejáratnál van letéve egy-két játék, motor, dömper, labda stb. Azokat is mind felsorolja, hogy kié.
A napokban kezdte használni a birtokos ragot, eddig csak mondta annak a nevét, akié az adott dolog volt pl. apa, anya, Kitti stb. Most már úgy mondja, hogy : apáé, anyáé, Kittié. Saját magát egyébként még mindig Tittinek nevezi, vagy babának.
