Csak rávettem magam, hogy összefoglaljam a dédipapánál tett látogatásunkat. A végéről kezdem, azaz a lányok nagyon jól érezték magukat. Annyira, hogy haza sem akartak jönni. Kitti egyértelműen kijelentette, hogy ő nagyon szeret a dédipapánál lenni és nem akar hazajönni. Amikor Szonjának tettem fel a kérdést, hogy "menjünk haza apához?", ő röviden, tömören, de annál határozottabban kijelentette, hogy NEM! (K. csak egy hétvégét töltött velünk ő visszajött gályázni a fővárosba.)
Érthető is volt a lányok reakciója a hazautazás felvetésére, hisz ott sokkal szabadabban élhettek, mint itthon. Ki tudtak menni szülői (nagyszülői, dédszülői) felügyelet nélkül az udvarra, sőt az utcára is (a dédi egy zsákutcában lakik, ahol tulképpen nulla a forgalom). Macskát, kutyát etettek, ingereltek, a másodunokatesóikkal játszottak naphosszat, kimentek a kertbe felhúztak egy-két sárgarépát és azt majszolták, ették a fáról a meggyet, szilvát. Őket az eső, rossz idő sem kedvtelenítette el, sőt. Gumicsizmát húztak és minden pocsolyának megmérték a mélységét. Saraztak, az esőcsatorna alá tett edényben vizeztek.
Sárgarépa majszolás
Irány a pocsolya!
Ki hinné, hogy a zoknik színe a pocsolyázás előtt egyforma volt?!
Lány, gumicsizmáig rózsaszínben
Mivel a lányok az utóbbi időben nem annyira díjazták a kicsit is hosszabb autóutakat, úgy döntöttünk, hogy ezt a 300 km-t vonattal tesszük meg négyen: a lányok, a nagyi és én. K. autóval ment a csomagok társaságában. Ez volt az első hosszabb vonatozásuk, és utólag is bebizonyosodott, hogy jó döntés volt. Nagyon élvezték. Felszerelkeztem könyvekkel, zsírkrétával, papírlapokkal, kisebb játékokkal, de ha nem viszek semmit is ellettek volna. Nagyon éltek. A mi félénk kis Szonjánk az út végére az utasokkal kukucsolt, odarohant egy-egy számára szimpatikus utashoz, még azt is megengedte, hogy egy pillanatra ölbevegyék. Kipróbáltak jó pár ülést, hátha valamelyik jobb, mint ahova a mi jegyünk szólt.
Valószínűleg a vonatozás ihlette azt a kis dalocskát, amit Szonja lánykánk a vonaton szerzett és saját maga adott elő:
(Élménybeszámoló folytatása majd következik ....valamikor)