Tegnap feldühítettek. Történt ugyanis, hogy úgy terveztük, hogy a délelőttöt a kerületi ünnepségen vigasságon töltjük a rokon családdal, majd ebéd után bemegyünk valamelyik belvárosi rendezvényre és kihagyva a nagytömeget a "nagy" tűzijáték helyett a kerületiben fogunk este gyönyörködni.
Ki is mentünk a kerületi rendezvénynek helyt adó parkba, ahol lett volna bohócműsor, gyerekkoncert, bűvészek, táncbemutató, körhinta, kézművesfoglalkozások ésatöbbi. A programokról egyébként 20-án reggel indulás előtt tájékozódtam az interneten. Már az gyanús volt, hogy a parkban hétköznapi csend volt, csak a játszótér csivitelő gyerkőceinek hangját lehetett hallani. Megérkezünk a tisztásra és hoppá nagy üresség. Gyorsan felhívtam egy ismerősömet, aki részt szokott venni a kerületi rendezvények szervezésében és tőle tudtam meg, hogy pénzhiány miatt lefújták a "bulit". Teljesen kiakadtam. Nem azért, mert az önkormányzat talált esetleg jobb helyet a pénznek...sőt örülnék, ha ezt a manit pl. a kerületi parkok, közterületek rendbetételére, az utak javítására, bölcsik, ovik, iskolák, egészségügyi intézmények fejlesztésére, működtetésére stb. fordítanák. Az háborított fel, hogy miért nem tájékoztatták erről az embereket a neten is (ahol augusztus 13-án hirdették meg a programot!).
Ha már a parkban voltunk, maradtunk is egy kicsit, a gyerkőcök a játszótéren játszottak egyet. Délután bementünk az Andrássy útra, a Kerékfesztiválra. Volt triál és BMX flatland bemutató, ki lehetett próbálni a monociklit, triciklit, velocipédet, minibringát, a gyerkőcök végigmehettek kerékpárral egy szlalom és akadálypályán és ki lehetett próbálni, hogy lehet egy kerekes székkel közlekedni. Miután végigsétáltunk az Andrássy úton - és persze családunk néhány tagja kipróbált pár járgyányt - célba vettük a pesti alsórakpartot, hogy onnan nézzük majd meg a tüzijátékot. Valószínűleg nem mentem volna oda két kisgyerekkel, ha az unokatesóim nagyobb gyerekei nem akartak volna annyira menni. Szerencsére egy teljesen tömegmentes helyre volt "engedélyünk" bemenni, ahol széken ülve élvezhettük végig a "nagy durranást". Kicsit féltem, hogy hogy fognak reagálni a lányok. Szonja még nagyon pici, és biztos voltam benne, hogy a nagy hanghatástól sírásra görbül majd a szája. Kitti meg nagyon nem szereti a hangos dolgokat (itthon sem lehet egy picit hangosabban hallgatni a zenét). Ehhez képest Szonja szinte szájtátva bámulta az égből a vízbe hulló színes csillagokat és közben ide-oda mutogatott, hogy nézzük már mi is milyen csoda folyik itt. Kitti pont a tüzijáték kezdete előtt aludt el a nagyi ölében és a durrogásra ébredt fel, de neki sem volt egy szava sem, csak szorosabban fúródott bele a nagyi ölébe. Így hát gyermekeim átestek a tűz(ijáték)keresztségen, és még élvezték is! Totál kifáradt mind a kettő a mozgalmas naptól és hazafelé a kocsiban mély álomba szenderültek. Még arra sem ébredtek fel, hogy levetkőztettük őket.