Kitti és Szonja blogja

Ezt a naplót elsősorban két kislányomnak készítem, hogy legyen ilyesfajta emlék is a gyermekkorukról. Jegyzetek a lányok mindennapjairól, ünnepeiről, fejlődésükről, örömről, bánatról.

Kitti Laura

Szonja Kinga

Gyerekekkel kreatívan

Friss topikok

  • molnar.orsolya: Ajánlok Nektek egy remek szülinapi játékot! Ez a LogiKoffer, ami egy izgalmas logikai kincskereső ... (2017.02.21. 22:31) Szülinapi zsúr
  • Komáromi Renáta: Van egy remek szülinapi program, amit jó szívvel ajánlok Nektek gyerekzsúrra. Ez a LogiKoffer, ami... (2017.02.17. 21:47) Kalóz party játékok
  • Komáromi Renáta: Én is ajánlom Nektek a LogiKoffer szülinapi játékot! Nálunk hatalmas siker volt! www.logikoffer.... (2017.02.13. 21:44) Kalóz party
  • Komáromi Renáta: Ajánlom Nektek a LogiKoffer szülinapi játékot! Nálunk hatalmas siker volt! www.logikoffer.hu Ez eg... (2017.02.13. 21:02) Születésnap játszóházban
  • Komáromi Renáta: Ajánlom Nektek a LogiKoffer szülinapi játékot! Nálunk hatalmas siker volt! www.logikoffer.hu Ez eg... (2017.02.13. 21:01) Már megint szülinap és egyebek

Naptár

július 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Repülőtér és Csodapalota

2008.08.25. 07:53 Beso

A héten amikor itt voltak nálunk unokatesómék és "nagy"lányai (Viki 11, és Dorci 6 évesek) elmentünk a repülőtérre. Ők az ország észak-keleti csücskében laknak, így mire odaér egy-egy Budapesten felszálló repülő már igen-igen kicsinynek tűnnek az égbolton. Mikor idejöttek hozzánk minden felszálló és leszállni készülő repülőre rácsodálkoztak, hogy milyen nagy (a városnak a repülőtérhez elég közeli kerületében lakunk). Így jött az ötlet, hogy akkor menjünk ki a repülőtérre. Hogy fokozzuk az élvezeteket kitaláltam, hogy menjünk el a Ferihegyi Repülőgép Emlékparkba, ahol fel is lehet szállni egy-két repcsire.

Délután 5 órára értünk oda, pont az utolsó pillanatban, ugyanis zárás (18 óra) előtt egy órával adják ki az utolsó belépőjegyeket. A lányok épp csak egy pillantást vetettek a testközelben hatalmas öreg gépmadarakra, s már szaladtak is fel az IL18-as lépcsőjén. Beültek az ülésekbe, becsatolták a biztonsági öveket és próbálták elképzelni milyen lehet repülni. A repülőgép minden zugába bekukucskáltak. Felmentünk a TU134-es és TU154-es repülőkre is. A legnagyobb élményt e legutóbbi repülő szerezte nekik, mert itt még a pilóta (másodpilóta, navigációs tiszt) ülésébe is beleülhettek.

Viki, Dorci és Kitti a park bejáratánál

"Felszállás" előtt

Kérjük kedves utasainkat csatolják be biztonsági öveiket!

A TU 154-es pilótája

Viki kapitány

Szonja kapitány

és persze Apa sem maradhatott ki a buliból

Fedeles szárnyú

Az emlékparkból a Ferihegy 2A termináljára ruccantunk át. Kimentünk a kilátó teraszra és onnan néztük a repülőgépeket, amint a levegóbe emelkedtek, leszálltak. Mindig imádtam nézni, ahogy egy-egy repülőgép kereke földet ért máris ezernyi jármű indult meg több irányból, hogy a teendőit elvégezze. Odasiet ilyenkor a lépcsőt szállító jármű (ha nem csápra áll a gépmadár), az utasok terminálba szállítását végző busz, a több kocsijával hernyóra hasonlító jármű, a kerozionos autó (bár lehet, hogy az később megy oda) stb. 

Míg álltunk a teraszon sok szép régi emlék jutott eszembe. Volt szerencsém majd egy évtizedet eltölteni a repülőtéren. Nagyon szerettem itt dolgozni. Nem is szerettem imádtam. Alig kerültem ki a gimnáziumból idevezetett utam. Ebbe a külön világba, külön városba. Mert olyan volt, mint egy város. Volt (van) belső buszjárat, ebédlők, orvosi rendelő, tűzoltóság, rendőrség, büfék, több ezer dolgozó, magyar s külföldi, rengeteg jármű, saját (repülőtéri) KRESZ (amiből vizsgázni is kellett, ahhoz, hogy bent lehessen autót vezetni), kertészet, nyomda és még mi minden. Fiatal voltam és a közvetlen munkatársaim is velem egykorúak. Nagyon jó társaság volt. Annyi emlék fűz ide. Barátság, szerelem, bulik! Látogatásunk végeztével az elérzékenyülés könnycsepjei is végigcsordultak arcomon. Akit egyszer a kerozin füstje megcsapott.....

Szintén Vikiékkel látogattunk el egyik nap a Millenárisra, a tudományos játszóházba, a Csodák Palotájába. Úgy 8-10 évvel ezelőtt voltam utoljára még az előző helyén a Váci úton. A lányaimmal is terveztem, hogy majd egyszer elmegyünk, de még kicsiknek tartottam őket hozzá. De rá kellett jönnöm a mostani kiruccanásunk során, hogy ők is élvezték (persze főleg Kitti). Hát még mi, felnőttek! Igaz, hogy feltehetőleg a nagy meleg miatt iszonyatos fejfájásom volt és a különböző eszközöknél kiírt magyarázatokat hiába olvastam egyáltalán nem tudtam felfogni. Sok mindennel játszottunk, sok eszközt kipróbáltunk. (Varázstükör, fakírágy, kockakerekű kisfityó -azaz Fiat126-, tépőzáras ugrálófal, reakció időnket mérő eszköz, "bársony hárfa" ésatöbbi. Felsorolni lehetetlen és nem is lehet!) A Csodák Palotája egy igazi játszóház gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, ahol mindenhez hozzá lehet nyúlni, ki lehet és ki is kell próbálni. Ja és a Szonja korabeliek sem unatkoznak, mert van neki berendezve egy kis játszósarok. Ide még tutira visszamegyünk.

2 komment

Címkék: repülőtér repülők csodák palotája

A bejegyzés trackback címe:

http://kitti-szonja.blog.hu/api/trackback/id/tr5631316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Lusthie 2008.08.26. 21:57:18

Tök jó! Ezt lehet, hogy nekem is ki kéne próbálnom! Még életemben nem ültem gépen. És ugyi ebből következik, hogy még soha nem repültem...

Beso · http://kitti-szonja.blog.hu 2008.08.27. 05:35:27

Nehogy kihagyd a repülés élményét!:-)) Egyszer szánd rá magad, bármennyire berzenkedsz is esetleg tőle.