van tele a szívem, ahogy közeledik az ovikezdés ideje. Kitti nagyon nyitott kis csaj, könnyen ismerkedik attól tehát nem tartok, hogy a beilleszkedéssel gondja lesz. Főleg, ha talál magának egy kis barátot, barátnőt és szimpatikus az óvónéni szívesen fog járni (amíg meg nem unja).

Ami miatt mégis aggódom - azontúl, hogy nem fog egy falatot sem enni, bár állítólag sok rossz evő gyerek az oviban olyat is megeszik, amit otthon meg sem hajlandó kóstolni - az az, hogy ki fogja figyelmeztetni a veszélyekre, ki fogja megvigasztalni, ha szomorú, vagy elesik. Persze ott lesznek az ovónénik, de Kittin kívül van még 24 gyerekük.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz elengedni őt. Annyira össze vagyunk nőve, ő az én részem (legalábbis így érzem). Ő meg annyira ragaszkodó. Milyen furcsa lesz, hogy a nap 24 órájából kb. 6-7 órát külön lesz tőlem. A hét öt napján. Már most hiányzik!

Az óvónénik szerencsére nagyon kedvesek. Tegnap ismerkedhettünk meg velük igazán, amikor nálunk jártak családlátogatáson. Leültünk a gyerekszobában a földre és ott beszélgettünk, énekeltünk, az egyik még zongorázott is, játszottak egy kicsitt Kittivel és persze Szonjával is, közben Kittit is kérdezgették (volt egy-két "teszt" kérdés is). Kitti pillanatok alatt megkedvelte őket, de nem csak ő hanem Szonja is. Az én kisebbik, szégyenlősebb lányom először 10 percig az ölemben ülve szemlélte az idegeneket, majd el kezdte kicsit produkálni magát és  huncutkodott az egyik óvónénivel. Amikor mentek el látogatóink Kitti puszival búcsuzott el tőlük, és legnagyobb megdöbbenésemre Szonja is puszira csücsörített.

Még öt nap van az óvoda kezdetéig. Visszaszámlálás indul!