Kitti és Szonja blogja

Ezt a naplót elsősorban két kislányomnak készítem, hogy legyen ilyesfajta emlék is a gyermekkorukról. Jegyzetek a lányok mindennapjairól, ünnepeiről, fejlődésükről, örömről, bánatról.

Kitti Laura

Szonja Kinga

Gyerekekkel kreatívan

Friss topikok

  • panograph: Most találtam rá a blogodra, Szonja, és szeretnék javasolni egy igen különleges kincskereső játéko... (2020.09.25. 23:31) Kincskeresős szülinap
  • molnar.orsolya: Ajánlok Nektek egy remek szülinapi játékot! Ez a LogiKoffer, ami egy izgalmas logikai kincskereső ... (2017.02.21. 22:31) Szülinapi zsúr
  • Komáromi Renáta: Van egy remek szülinapi program, amit jó szívvel ajánlok Nektek gyerekzsúrra. Ez a LogiKoffer, ami... (2017.02.17. 21:47) Kalóz party játékok
  • Komáromi Renáta: Én is ajánlom Nektek a LogiKoffer szülinapi játékot! Nálunk hatalmas siker volt! www.logikoffer.... (2017.02.13. 21:44) Kalóz party
  • Komáromi Renáta: Ajánlom Nektek a LogiKoffer szülinapi játékot! Nálunk hatalmas siker volt! www.logikoffer.hu Ez eg... (2017.02.13. 21:02) Születésnap játszóházban

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Mindig óvoda?

2008.09.03. 22:36 Beso

Túl vagyunk három ovis napon. Ott hagytam abba, hogy az első nap tulajdonképpen "csont nélkül" megvolt, de este kezdett sírdogálni amiatt, hogy másnap megint kell menni. Reggel amikor keltettem nem nagyon akart felébredni. Illetve szerintem már ébren volt, csak azt gondolta, ha úgy csinál, mint aki alszik, akkor nem megyünk. Ahogy készülődtünk nem ellenkezett, néha azonban hozzámbújt és elismételte az előző esti ellenérzéseit az ovival kapcsolatban. Mindig ugyanazt mondta, hogy én hiányozni fogok neki és persze kicsit sírdogált is.

Miután beérkeztünk az oviba, átöltöztettem, elbúcsúztunk egymástól (ismét könnyek nélkül) ő pedig bement reggelizni. (Érdekes, hogy a három nap alatt egyetlen egyszer sem sírt az oviban. Úgy tapasztaltam, hogy szégyell mások előtt sírni. Emiatt kicsit kétségbe is estem... na nem azért mert nem sír, hanem azért, hogy nehogy emiatt valamilyen lelkibetegsége legyen, hogy nem adja ki magából a keserűséget, bánatot, dühöt.) Délután vidáman játszott az udvaron, amikor érte mentünk. Persze ahogy meglátott bennünket fülig érő szájjal repült felénk. Úgy örült a hugicájának is. Kézen fogta és vitte körbe az udvaron és mutogatta neki a játékokat. Nagyon jókedvű volt, s amikor köszönt el az óvónőktől magától mondta, hogy "jövök holnap is". (Ezen nagyon meglepődtem.) Ovi után elmentünk egy közeli játszótérre, ahova a lakóhelyünktől való távolsága miatt ritkán járunk. Nagyon tetszett mindkét gyerkőcnek. Jó helyen is van, sok az árnyékot adó fa, vannak új játékok (amúgy se régi, már az EU-s normák alapján épült játszótérről van szó). Alig bírtuk hazaráncigálni őket anyuval (ő is eljött velünk az oviba Kittiért).

Este már csak egyszer hangzott el az Kitti szájából, hogy nem akar oviba menni. Ma reggel már magától ébredt, s amikor Szonja nem volt túlságosan közreműködő a felöltöztetése során, akkor Kitti mondta, hogy sietni kell mert elkésünk az oviból. Vidáman tekerte a bicaját, csacsogott, meg-megállt megcsodálni az útmenti növényeket, járműveket, állatokat, embereket, s mindenhez fűzött megjegyzést. Szerintem lassabban értünk az oviba, mintha gyalog mentünk volna, bár én is kerékpárra pattantam hátam mögött másodszülöttemmel.

Az első három nap alapján úgy látom, hogy alapvetően tetszik neki az óvoda. Amivel nehezen birkózik meg azonkívül, hogy nem vagyunk vele, az az, hogy ide most már minden nap kell járnia. Ma is miután lefeküdt, többször felült és megkérdezte: 'Anya, én most már mindig óvodába fogok járni?" S amikor igennel válaszoltam, akkor már kicsit síró hangon mondta, hogy ő nem szeretne. Persze azt meséltem neki, hogy hétvégén, két napot nem fog menni, de utána megint találkozik majd a pajtásaival és az óvónőkkel.

Most úgy tervezem, hogy amíg nem dolgozom péntekenként elhozom hamarabb az oviból, ennyivel is kevesebbet kell ott töltenie, s egy kicsit meghosszabbítjuk a hétvégét. Biztos lesz olyan is, hogy pénteken már el sem viszem.

Még nem telt el sok idő ahhoz, hogy esetleg azon gondolkodjak, hogy hagyjuk el az ovit, s nagymamai segítséggel halasszunk egy évet. Nem látom egyelőre tragikusnak a helyzetet, másrészt tapasztaltam Kittinél az elmúlt évben, hogy nagyon nagy szüksége van a gyerek társaságra. Az elmúlt téli időszakban (amikor ugyebár nem lehet annyi időt tölteni kint a szabadban, mint nyáron) sokszor felmerült bennem, hogy jobb lett volna bölcsibe adni két és fél évesen, mert nagyon sokat unatkozott, mivel nem tudtam egész nap csak vele foglalkozni, játszani, rajzolni, olvasni. De sokszor én sem voltam neki elég...másra vágyott. Ha a kis barátnője valami miatt nem ment oviba és itthon volt, annyira jól eljátszottak, s nyoma sem volt az unalomnak, nyűgösségnek.

 

Nekem sem könnyű. HIányzik a csacsogása, a napi puszi és ölelés adagom, amit tőle szoktam kapni. Rossz, hogy nem tudom mit csinál, mit eszik (mit nem eszik), mit játszik, miket mond, hogy viselkedik, kivel barátkozik. Vajon sokat nevet? S ha igen, akkor miken nevet? Szívből, vagy megjátszva (nagyon tud úgy is vihogni). VAgy szomorkodik?  S ő nem nagyon mesél. Kérdezgetem, de vigyázok rá, hogy egy-két kérdésnél többet ne tegyek fel. Nem akarom nyaggatni. Tudom, hogy egyszer majd elkezd mesélni. Addig meg várok türelmesen.

Még jó hogy legalább Szonja itthon van velem (még). Jaj hogy fogom bírni nélkülük?

 

Szólj hozzá!

Címkék: óvoda

A bejegyzés trackback címe:

https://kitti-szonja.blog.hu/api/trackback/id/tr3647230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása