mondta Kitti először két nappal ezelőtt, miután jó éjszakát kívántam neki! És tegnap este is megismételte ezt a kijelentését, tehát nem "csak úgy" mondta, hanem így is érez! Annyira örülök ennek!

Azért a reggeli rituáléhoz úgy látom már hozzátartozik, hogy mikor beadom a csoportjába csimpaszkodik belém, mint egy kismajom, de ennyi! Sőt már mesél is ezt, azt ami az oviban történik vele. Persze nem meséli el az egész napját, de ma annyit elárult, hogy az Attilával fociztak és az volt a feladat (ezt a szót most sokat használja, gondolom az oviban sokat hallja), hogy az Attilától el kellett venni a labdát, de nem sikerült. Lassan haladunk előre, de már ennek is úgy örülök!

A gondom az, hogy jövő héttől három hétre részünkre ovi szünet lesz, mert az óvodában kicserélik az ablakokat és megkérték azokat a szülőket, aki teheti, hogy tartsák otthon a gyerkőcöket erre az időszakra. Valószínűleg utána kezdhetjük újból a "beszoktatást". Hogy miért nem lehet kis hazánkban valamit is határidőben elkezdeni és be is fejezni???