Nem a Fővárosi Nagycirkusz költözött új helyre és nem is a lányaim csináltak balhét a Művészetek Palotájában. A Brass in the Five rézfúvós kvintett örvendeztette meg azokat a gyerekeket és szüleiket egy "cirkuszi előadással", akik jegyet váltottak a MÜPA Üvegtermébe.

Kíváncsian vártam az előadást, egyrészt mert nagyon halvány elképzelésem volt, arról hogy mire számíthatunk, másrészt lányaink reakciója érdekelt. Azt tudom, hogy a zenét nagyon szeretik, de ez egy rézfúvós együttes, ebből kifolyólag elég "hangos" koncertre lehetett számítani, Kitti pedig nagyon érzékeny a hangokra. (De egyre jobban nyilvánvalóvá válik, hogy bizonyos helyzetekben baromira nem zavarja őt a hangzavar.) ...sőt érdeklődve figyelte).

Egyik színház portálján most találtam egy programajánlót, amiben nagyon jól leírják, hogy mi is ez az előadás:"Interaktív színház és koncert gyerekeknek és felnőtteknek"...."A mozgás – látható zene. A zene – mozdulatok hangja. A mozgás elmuzsikálható. A zenét láttatni lehet mozdulatok által.…És elkezdtek játszani. A zenészek a hangokkal, dallamokkal, a pantomimes a mozdulataival, gesztusaival, képeivel. Aztán megmozdultak a zenészek és zenélni kezdett a pantomimes. Megszületett egyfajta varázslat…Színház szavak, határok nélkül…."

Az előadás fenomenális volt! A lányok végig érdeklődve figyeltek. Kittinek egy-két poén átjött és jókat derült rajta. Attól meg teljesen el volt ájulva, hogy még "pacik" is szerepeltek a darabban. Szonja pedig ugyanolyan érdeklődően, kíváncsian ülte, állta végig az egyórás előadást, mint az igazi cirkuszban.