Nem egyszer, nem kétszer írtam, hogy nem nagyon szeretnek a lányok gyurmázni. Lehet, hogy én is ludas vagyok a dologban (talán már ezt is írtam), mert látva, hogy nem nagyon gyúrják az anyagot, egyre ritkábban kerül(t) elő a szekrény mélyéről.

Tisztában vagyok azzal is azonban, hogy ez a fajta tevékenység viszont fontos lenne ahhoz, hogy a finommotorikus mozgásuk fejlődjön. Gondolkodtam, hogy mit kéne gyúrkálni, amihez talán nekik is jobban lenne kedvük. És egyszer csak jött egy szikra, gyúrjunk gyöngyöt! Csináltunk só-liszt-gyurmát (az Ilgyánál talált mennyiségeket alkalmaztam, azaz 3 csésze liszt, 2 csésze só és 1 és negyed csésze víz). Kitti lelkesen gyúrta egy rövid ideig, majd én fejeztem be. Aztán elővettem a gyúródeszkát, kiborítottam a kész "gyurmát" és gyöngyre fel kiáltással próbáltam a csajokat rávenni, hogy gyúrjanak kisebb-nagyobb golyókat. Közben elmondtam nekik, hogyha kiszáradnak a "gyöngyök" akkor majd befestjük őket és utána fel is fűzzük láncnak. Szonja elég sokáig elbíbelődött a gyúrással, gyömöszköléssel, nyújtással, de ő még nem nagyon tud golyókat formázni. Végül a gyönyök nagy részét én golyókáztam meg, majd  hurkapálcikával kifúrtuk őket és mehettek is a sütőbe száradni.

Hétvégén került sor a gyöngyök megfestésére. Kék, sárga, zöld és piros temperát tettem ki nekik műanyag poharakba. Beöltöztettem a festő ruhájukba és kezdődhetett is a móka. Minden festés előtt igyekszem különböző óvintézkedéseket tenni. Leterítem az asztalkájukat papírral és a padlót is. Lélekben felkészülök, hogy a festés bizony maszatos játék, és nem csak a lányok, hanem a környezet is kaphat a festékből. De soha nem tudok eléggé felkészülni a váratlan helyzetekre. Most is a második percben felborult az egyik festékes pohár, rá Kitti mezítelen lábára, majd a padlóra. Első felindulásomban a fogam között sziszegtem nem éppen nyomdafestéket tűrő szavakat, közben csapkodtam mindennel, ami a kezem ügyébe került. De akkor felgyulladt a vészjelző lámpa a fejemben, elszámoltam gyorsan tízig és erényt próbáltam kovácsolni a "balesetből". Gyorsan letéptem egy nagy darab papírt a rajztábla papírtekercséből leterítettem a földre és kértem Kittit, hogy a festékes lábával lépjen rá. Na ez nagyon bejött. Elkezdett tapicskolni a festékben és utána egyre több lábnyomot hagyott a papíron. Szonja sem akart kimaradni, gyorsan megszabadult zoknijától és követte nővérét a játékban. Utána egy fagylaltos dobozba öntögettem különböző színű festékeket egymás után, ők meg tapicskoltak és tapicskoltak. Csillogott a kis szemük, hangosan kacagtak, nagyon élvezték a dolgot. Vágtam egy másik lapot és most arra kértem őket, hogy a kezüket fessék be és a tiszta lap hamarosan kisebb, nagyobb tenyérlenyomatokkal lett tele. Amikor ez a lap is betelt befejezték a még fehér gyöngyök festését. Estére meg is száradtak a gyöngyök és családi programot csináltunk a felfűzésből. Mindenki fűzött, a lányok, apa és én is.