telt el Szonja megszületése óta. Nem szoktam havonta összefoglalni, hogy miben, s mennyit fejlődött a kisebbik lánykám. Most viszont úgy érzem, hogy muszáj egy-két dolgot leírnom, mert az elmúlt hónapokban látványos változáson ment keresztül.

A leglátványosabb fejlődés a beszédében történt. Mondhatom, hogy mindent mond már ez az aprócska gyerek. Valószínűleg rajtunk, a családján kívül sokan nem értenék meg a szavait, de ezen majd közösen csiszolunk még:-)

Meg tudja mondani a nevét. Ezt nagyon szépen, érthetően mondja. Tud négyig számolni. Illetve helyesbítek: ismeri a számokat egytől-négyig. Ha tovább akar számolni, az valahogy így hangzik: egy, kettő, három, négy, kilenc, tíz.

Tud illedelmesen kérni, köszönni, és használja a bocsi, bocsánat szavakat is. Nekünk legjobban a köszönöm tetszik, mert azt úgy mondja, mint az Üvegtigrisben a Király Sanyi: kosonom (vagy kosi).

Amikor beülünk az autóba, első mondata általában ez: anya, kapcsoljál be egy zenét. Anya természetesen bekapcsolja a zenét. Ha nem neki tetsző zene szól, vagy éppen reklám vagy hírek vannak a rádióban, már mondja is: ez nem zene! És akkor nekem ízlésének megfelelő zenét kell keresnem. Nagyon muzikális, édes, ahogy a fejével ütemre bólogat, mint egy hosszú, csapzott hajú rockzenész, ha bejön neki a muzsika.

Nagyon szeret telefonálni. Akár élesben, akár játékból. Sokszor elorozza Kitti telefonját, járkál a lakásban, vagy leül valahova és beszélget valakivel. Mindig köszön (szia), majd miután kidumálta magát, mielőtt letenné a telefont képzeletbeli beszélgetőtársával elhangzanak a puszi, szia szavak.

Kitti engem nagyon sokszor Csurinak szólít. Az E. nagyitól hallotta ezt a becenevemet, (anyuék pici gyerekkoromtól fogva így becéztek), s nagyon megtetszett neki. Most már Szonja is szokott így szólongatni, de azért ő gyakrabban használja az anya megszólítást.

Egy időben helyesen használta a birtokos személyes névmásokat. Mostanában azonban úgy vettem észre, hogy az én szócskát használja az enyém helyett. Érdekes, hogy tőle nem nagyon hallom a "tiem"-et (mint annak idején Kittitől). Vagy enyémet mond, vagy én-t.

Természetes, hogy a nővérétől  sok mindent átvesz a beszédjében is. Az egyik legaranyosabb a "hékás" szó. (A nővére a drága jó édesanyjától tanulta el.) Valamelyik nap Kitti Szonja cumiját elvette, mire Szonja: hékás! én cimim (cumim)!

Egyre önállóbb, bár ő eleve önálóbb, mint nővére volt ilyen idősen. Az, hogy egyedül eszik már említésre sem méltó, hisz tulajdonképpen 10 hónapos kora óta nem engedi etetni magát. Most már sokszor próbálkozik az egyedül öltözéssel, vetkőzéssel (egyelőre kevés sikerrel, de azért haladunk). A lépcsőn még a kezét sem nagyon engedi megfogni. Nagyon ügyesen lépcsőzik fel és le egyedül, a korlátba vagy falba kapaszkodva. Egyre többször kapaszkodás nélkül is műveli eme tevékenységet, főleg a lépcsőn felmenve.

Az esti meseolvasásoknál most már ő is szép nyugodtan végighallgat egy-egy mesét (pár hete ez még nem ment, mert csak a képnézegetés érdekelte). Ő is nagy Anna-Peti rajongó lett. A nagy kedvenc azonban most Bartos Erika Zsákbamacska verseskönyve. Már Szonja is sok vers részletet tud, néha rajtakapom, hogy napközben is ebből verselget.

Szereti a kirakós játékokat. Nemrég kapott rá a puzzle-re. Még sok segítség kell neki, de nagyon sok türelme van hozzá (sokkal türelmesebb, vagy inkább kitartóbb mint Kitti). Birom amikor a puzzle darabjait rakosgatva szájtátva koncentrál.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe Szonja lánykánk tudományáról.

Egyébként sajna megint beteg. Most is középfülgyulladása van, csak most a másik fülén. Úgy tűnik "füles" lány lesz, azaz a füle nagyon érzékeny. Megint antibiotikum kúrán van. Persze megint éjszaka kezdődött a fülfájás. K. aznap éjjel dolgozott. Nem tudom miért, de valahogy féltem attól az éjszakától, így átmentünk anyuhoz a lányokkal aludni. Milyen jól is tettem! Szonja éjjel felébredt, nyűgösködött, sírdogált és mondta, hogy fülem, bibi! fülem fáj! Melegítettünk rá sót (azt nem tűrte), adtam neki fájdalomcsillapító kúpot (nem használt). Végül éjjel kettőkor hazaszaladtam, s a szomszédasszonyom virágoskertjéből téptem pár kövirózsa levelet. Ennek nyomkodtuk ki a levét és csöpögtettük a beteg fülbe. Ez végre hatott és el tudott aludni a kis betegünk.

Kitti is beteg picit. Náthás és köhög. Volt két durvább éjszakánk, egyik éjszaka majdnem befulladt (kruppszerű rohama volt). Szerencsére a szteroidos kúpot nem kellett használni. Nem tudom, hogy véletlen-e (a dokink szerint nem), de ahogy adtam neki egy kanálka lándzsásútifű szirupot, egyből abbamaradt a köhögés, mindkét éjszaka. Egyébként nem lázasak, jó kedvűek illetve Szonjának volt kis hőemelkedése a fülfájós éjszakán. Így a bölcsit most megint hanyagoljuk.