Már régebb óta készülök eme bejegyzés megírására. Naná, hogy megint Szonjával kapcsolatos dologról van megint szó. Olvastam, vagy hallottam róla, hogy olyan másfél-két éves kor körül van egy "második" szeparációs félelem a gyerekeknél, azaz nagyon el kezdenek ragaszkodni ebben a korban az ANYÁ-hoz. Nálunk ez most nagyon "bejött". Nem is tudom mikor kezdődött, pár hónapja talán, hogy Szonja borzasztóan ragaszkodik hozzám. Ez mióta elkezdtük a bölcsit (igaz még csak hat napot járt(unk) csak fokozódott. Olyan "méreteket öltött", hogy néha már (talán ez most rosszul hangzik) kicsit terhes a dolog.
Nagyon ragaszkodik hozzám a kisebbik lánykánk. Megpróbál teljesen kisajátítani. Az egy dolog, hogy amikor Kitti hozzám bújik, akkor ő is egyből jön az ölembe is fúrja ki a nővérét az anyai ölelésből. (Ez lehet a testvérféltékenység jele is.) Azonban szinte semmit nem csinálhat mást csak az anya. Ha éjszaka felébred és az apja megy be hozzá, akkor vagdossa magát az ágyhoz és nem fogadja el a felkínált itókát, a simogatást az apjától. K-nak fel kell engem ébresztenie (ha esetleg nem ébredek meg magamtól), hogy én csitítsam el. Ha napközben valamit kér (enni, inni, a cumiját stb.) és azt a nővére, vagy az apja, vagy nagyija akarja odaadni, egyszerűen nem veszi el tőlük, hanem mondja, hogy anya. Csak tőlem fogadja el. Nekem kell mindent csinálni körülötte.
Valamelyik este átmentem most szült barátosnőmhöz, hogy segítsek az első itthoni fürdetésnél. Kicsit elhúzódött az ott tartózkodásom, s már akkor értem haza amikor a lányaink már ágyban voltak. Szonja, akkor már kb. 20 perce kántálta, hogy anya-anya és hozzá "jajveszékelve'" sír. Az apja és Kitti is magyarázták neki, hogy nemsokára itthon leszek, de őt ez nem érdekelte. Amikor megérkeztem felvettem az ölembe és már vége is volt a sírásnak, s pár perc múlva álomba szenderült.
Ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja, akkor jön a hiszti. Ebben nagyon jó. Eszméletlen kitartó. Sajna nincsenek kötél idegeink, s így nem is tudunk elég következetesek lenni, így sokszor eléri azt amit akar. Ez meg csak olaj a tűzre, most már egyre több minden miatt kiveri a hisztit. Kittit is már "betörte". Sokszor kell az neki (természetesen), ami a Kittié, vagy amivel Kitti játszik. Ő meg olyan jó testvér, hogy a legféltettebb kincsét is inkább odaadja a hugicájának, csak hogy az ne balhézzon tovább. (Az utóbbi időben egyre többször megnyeri a csatát vele szemben Szonja.)
Nekem meg állandó lelkiismeretfurdalásom van Kittivel szemben, mert Szonja most nagyon előtérben van. Annyira kisajátít, hogy nagyon nehéz (főleg ha csak hármasban vagyunk itthon) úgy tennem-vennem itthon, hogy Kittire nagyobb figyelmet szánjak. Valami megoldást ki kell találnom, mert ha ez így folytatódik előbb-utóbb Szonja lesz a császár a családban!