Semmi kétség. Szonja egy kis rosszcsont. Egy kisördög bújt belé. Egy imádnivaló kisördög. A szeme sem áll jól. Kis huncutságokat csinál, folyamatosan próbára teszi szülei türelmét, de nem lehet haragudni rá. Ma már rászóltam bevásárlásunk alkalmával, hogy nézzen ki magának egy szimpatikus nénit és/vagy bácsit a szupermarketben, akik ezentúl a szülei lesznek:-)
Tegnap este a fürdéskor rosszalkodtak. Kitti biztatgatta Szonját, hogy folyassa a jéghideg vizet és fröcsköljön, Szonja meg szót fogadott nővérének. Hiába szóltunk rájuk nem figyeltek ránk. Csak rosszalkodtak tovább. Szonja ha csintalankodik, úgy csinál, mint aki megsüketül. Nem hallja az intő szót. Illetve hallja, csak fittyet hány rá. (Néha ilyenkor kibújk belőlem paraanyu, aki azt hiszi, hogy biztos nagyot hall a sok fülgyulladás következményeként. Ugyanezt csinálja akkor is, ha éppen "nagyon" játszik és olyan számára egyáltalán nem lényeges kérdést teszek fel neki, hogy pl. mit szeretne ebédelni.) Szóval tegnap este nem lehetett velük bírni a fürdés során, a végére már tényleg nagyon mérges voltam rájuk. Aztán lefekvéskor odabújtam Kitti mellé, aki szorosan átkarolta a nyakam, majd így szólt: "Bocsánat anya, hogy rosszalkodtunk Szonjával ma este!" Úgy elérzékenyültem ettől a szívből jövő bocsánatkéréstől, hogy könnybelábadt a szemem. Milyen jó kislányunk van nekünk!!! Hamarosan talán Szonja is bocsánatot kér?:-))
