Beírattam Kittit úszótanfolyamra. (Talán már írtam?) Nagyon szerettem volna, ha mozog valamit rendszeresen (a mindennapi játékos mozgás és az óvodai torna mellett), elsősorban azért, hogy a sport beépüljön a mindennapjaiba. Már tavaly is szerettem volna, ha jár tornázni, vagy táncolni, de az első órán 20 perc után sírva jött ki, hogy ő nem szeretne tornázni. Nem is erőltettem. Gondoltam majd az idei „tanévben”. Amikor azonban beszélgettünk róla, hogy mit szeretne inkább táncolni, vagy tornázni mindkettőre nemet mondott. 

Pancsolni, vizezni, strandolni, vízbe ugrálni, a maga módján úszni azonban nagyon szeret, és ahogy azt a nyári összefoglalóban leírtam hihetetlen biztonságban érzi magát a vízben és nagyon ügyesen mozog is (már amennyire én, aki nem tud túlságosan jól úszni ezt meg tudom ítélni). Ezért végül az úszás mellett döntöttünk közösen, mert ehhez tényleg van kedve és egyébként is fontosnak tartom, hogy mindkét lányka tanuljon meg úszni, hogy ne legyenek olyan bátortalanok a vízben, mint a jó édesanyjuk.

Közelünkben három nagy (sport) uszoda és két tanuszoda található. Végül kizárásos alapon (időpont, megközelíthetőség) maradt az egyik tanuszoda, ahol egyik neves úszónk úszóiskolája is működik. Tegnap volt az első órája Kittinek. Annyira várta, hogy reggel azért nyüszített, hogy ő nem szeret az oviban aludni (???), mivel mondtam neki, hogy alvás után megyek érte és utána megyünk az uszodába.

Kicsit hamarabb értünk az usziba, Kitti átöltözött és alig bírta ki azt a 10 percet, amit még az öltözőben kellett eltöltenünk. Nagyon szimpatikus, hogy maximum 4 fős csoportok vannak. Kittiékében úgy néz ki egyelőre csak hárman lesznek, mivel az egyik nagyfiúval, aki tulajdonképpen már úszni is tud és korban is jóval nagyobb a többieknél, az egyik edző külön kezdett foglalkozni. Kittiék edzője egy nagyon fiatal lány (szerintem még főiskolás, vagy pont most végezte el azt). Első órán inkább csak ismerkedtek, barátkoztak a vízzel, ugráltak a partról, be kellett dugni a fejüket a víz alá (de nem erőltették, ha valaki ódzkodott még tőle), végig játékosan foglalkozott velük A. (az edző). Az óra végén volt negyed óra „szabadfoglalkozás”, behozhattak különböző játékokat a vízbe stb. 

Kittinek nagyon bejött az óra és kérte, hogy ide máskor is jöjjünk be. A. is meg volt elégedve Kittivel, sőt nem akarta elhinni, hogy még nem járt Kitti úszásoktatásra, annyira ügyes volt. Én meg büszke:-) 

Ezalatt K. és Szonja is uszodába indultak, mivel kisebbik lánykánk hallotta reggel, hogy Kittit hova visszük délután, ő is kikövetelte magának a lubickolást. Az első két uszodáról lepattantak, mert mindkét helyen oktatás folyt, így a Széchenyiben kötöttek ki. Nagyon tetszett nekik, csak kicsit borsos az ára, hetente kétszer (amikor Kittinek órája lesz) nem fognak tudni odajárni. Majd csak találunk valamilyen megoldást. (Az úszósuliba hugica még nem jöthet, mert csak 4 éves kortól foglalkoznak gyerekekkel.)