Kittinek mondom, hogy milyen nagylány, hogy megnőtt és milyen nehéz. Szonja:

"Anya, én még kicsi vagyok, még nőnöm kell, mert nem érem el a távirányítót!"

(Ez lesz ezentúl a mércénk. Ha elérti a távirányítót, ami a tv tetején van, s amit eddig még soha nem is próbált elvenni, akkor már nagy lány lesz).

Kitti át szeretné hívni a barátnőjét hozzánk, aki az alattunk lévő emeleten lakik. El is indul hozzájuk egyedül, majd egy perc múlva megjelenik itthon azzal, hogy nem mert bemenni hozzájuk. (Nincs egyébként a kedves szomszédéknál semmi ijesztő, sem állat, se semmi, sőt a gyerekek és szülők is nagyon kedvesek....fogalmam sincs mi ütött gyermekembe.)

Szonja meghalva, hogy Kitti "fél", beszalad a gyerekszobába, kihozza a plüss oroszlánját és odaadja Kittinek, hogy vigye magával. Kitti tovább nyüszizik, már sírdogál, hogy ő egyedül nem megy le, mert fél, Szonja megkérdezi: Akkor adjam oda neked a macimat?