A mai nap legszebb ajándéka számomra az volt, amikor reggel Szonja "anya, dere" kérésére bementem hozzá, s ő ahogy lehajoltam hozzá, résnyire nyitott szemmel, még nagyon-nagyon álmosan így köszöntött korán reggel: "anya, szeretlek". Kell ennél több? Jó anyukának lenni, imádom amikor megölelnek, megszeretgetnek, hízelegnek. Ilyenkor minden csintalanságukat, ellenkezésüket, hisztijüket elfelejtek. Kitti különösen ki van éhezve az ölelésre az utóbbi időben. Számtalanszor kéri minden nap, hogy öleljem meg (pedig magamtól is megteszem), sőt néha egyes dolgokat is ilyen feltételhez köti, azaz megmosom a kezem, ha megölelsz, elpakolom a játékokat, ha megölelsz. Boldog vagyok, hogy két ilyen kis szeretetgombócot nevelgethetek, akik szeretnek bújni, átölelni.
Nem kívánok magasztos gondolatokat írni az anyaságról, az anyák napjáról, leginkább azért, mert ez a fajta írásba foglalás nem megy nekem.
Mindenesetre örülök, hogy nekem is van még kinek átadni az anyáknapi virágcsokrot egy olyan édesanyának, aki nélkül sokkal nehezebbek lennének a mindennapjaim. Nagyon sok segítséget kapok, kapunk tőle, sok szeretetet, gondoskodást. Egyszer mondtam neki, hogy az bánt a legjobban, hogy úgy érzem ezt a sok mindent én soha nem fogom tudni neki viszonozni, meghálálni. S ő azt mondta, amit valamikor az ő anyukája is mondott neki: nem kell neki meghálálnom, viszonoznom, hanem ezt a fajta gondoskodást, segítséget, majd a gyermekeimnek adjam meg.
A lányokkal készítettünk kis meglepetéseket a nagyiknak, vasalható gyöngyből készítettünk egy-egy képet és két-két szál el nem hervadó virágot is kaptak, saját készítésű vázával.
A gyöngyképek
A virágokat Kitti vágta ki, a wc papír gurigából készült vázákat közösen dekupáltuk
Az ötletet innen vettem. Mi pedig így készítettük: minden virágot duplán vágtuk ki színes kartonpapírból. Az egyik közepén egy wc papírgurigányi lyukat vágtunk. Egy fotóból egy kicsit nagyobb kört vágtunk, mint a virágok közepe. A fotókat beragasztottuk a két viráglap közé. Egy hurkapálcát zöld krepp papírcsíkokkal tekertünkbe, néhol megragasztózva (én dekupázs ragasztót használtam), majd a hurkapálcát a két viráglap közé ragasztottunk. Egy-egy levelet is ragasztottunk a virágok szárára, szintén zöld krepp papírból. A vázák wc papírgurigából készültek, decoupage technikával (de szerintem nagyon klassz lett volna úgy is, ha a lányok festenek, vagy rajzolnak rá valamit, de éppen nem volt hozzá kedvük. A wc guriga aljára ragasztottam egy kartonból kivágott kis kört, hogy ne legyen lyukas a váza alja. A virágszálakat kisdarab gyurmába szúrtuk és így tettük bele a vázába.
Az anyáknapi ünnepi ebédet egyik kedvenc éttermünkben fogyasztottuk el, ahol a lányok az idő nagy részét a csodálatos kertben töltötték el bújócskával, futkározással és néha megpihenve teknősbéka és halak figyelésével:
Végül álljon itt az a vers, amivel a nagyikat köszöntöttük:
Molnár Endre: Nagyanyámnak
Nagymamámhoz menni
nagyon szeretek,
habos kávé vár ott
s torta szelet.
Kalács is van nála
benne mazsola,
Legédesebb mégis
az ő mosolya.
Nagymamánál lenni
mindig csodaszép
jó uzsonna után
vár a hintaszék.
Amíg ringatózva
beszélek vele,
megsimogat mindig
lágyan a keze.
Én a nagymamámat
nagyon szeretem,
mert csak szépet és jót
ad mindig nekem.
S úgy köszöntöm este,
ha megyek haza,
a viszontlátásra
drága nagymama.