Úgy kb. egy hónappal ezelőtt vetettem fel az egyik anyukának, hogy mivel közeledik az évvége, talán meg kéne köszönni az óvónők és dadusok munkáját a gyerkőceink csoportjában. Az anyuka, aki maga is az SZMK (szülői munkaközösség) tagja bólogatott, s azon tanakodtunk, mennyit kéne fejenként beszedni. Magam is SZMK-s vagyok, s kicsit lelkiismeretfurdalásom is van/volt, mert ezen tisztségem tevékenysége tulajdonképpen kimerült eddig abban, hogy véleményeztem az óvodavezetőnő által megküldött óvodai programot, meg egyéb hivatalos dokumentációkat, illetve részt vettem/veszek az évenként kb. 2 alkalommal, az SZMK-s szülők részére megtartott, értekezleten. Sunnyogtam is rendesen, amikor a szülők a karácsonyi ünnepségen kérdezgették az óvónőket, hogy kik is a csoportban az SZMK-s szülők, mert mindig ők szokták „szervezni” a karácsonyi közös ajándékozást a pedagógusoknak. Akkor valóban elfeledkeztem róla. Illetve ez így nem igaz, mert akkor is kérdezgettem az egyik anyukát, hogy idén nem lesz közös ajándékozás? Az eszembe sem jutott, hogy azok, akik előző évben ezt szervezték elballagtak már a gyerekeikkel együtt az oviból. Na de már akkor megfogadtam, hogy eme bakit kijavítjuk, és év végén majd lesz közös ajándékozás. (Reménykedtem, hogy nem felejtem el, vagy ha én igen a másik kettő SZMK-s szülő nem.)
Szóval kb. 2 hete jelzett a vészcsengő az agyamban, hogy hűha már nincs sok idő az ovis évzáróig és ajándék illetve a rávaló pénz még sehol. Gyors közvélemény kutatás e-mailban pár szülőnek, hogy az idő rövidségére tekintettel, jó lesz-e az ajándék utalvány. Baromira személytelen ajándék, de semmilyen frappáns ötletem nem volt, már csak azért sem, mert fogalmam sincs, hogy milyen beállítottságúak az óvónők és a dadus, mi a hobbijuk, milyen könyvnek, zenei CD-nek örülnének. Az meg már végképp nem fért bele az időbe, hogy valami igazán személyes ajándékot készítsenek mondjuk a gyerkőcök.
Egyetlen egy ötletem volt még, hogy az utalvány mellé valamilyen személyes dolog is legyen, kértem minden szülőt, hogy kérjék meg a gyereket, hogy készítsenek egy kis rajzot, azt K-val be akartam szkeneltetni és a sok kis rajzból egy-egy nagyot összeállítani. Mondanom sem kell ebből nem lett semmi, mert hiába kértem egy hétfői napra a pénzt is meg a rajzokat is, valaki még így is az évzáró előtti napon adta be a pénzt. Rajzot meg a 25 gyerekből kb. 10 adott be, de azt is az utolsó pillanatban. Ebből a tanulság számomra az, hogy jövőre amikor lányom már ballagó lesz a közös ajándék készítést, vásárlást már április környékén el kell kezdeni szervezni.
Az évzáró napja kis rohanással kezdődött, mivel még piacolni voltam, virágért szaladtam az óvónőknek, aztán haza, reggeliztetése a családnak, öltözködés stb. A végén a 9-kor kezdődő „ünnepségre” 9 óra 10-kor érkeztünk meg, Kittiék csoportja épp az utolsó éneket énekelte a műsoruk első részéből. (Még szerencse, hogy volt még egy „fellépésük”, amihez Kitti csatlakozni tudott. Nem kicsit voltam mérges magamra.)
S hogy milyen egy ovis évzáró? Ahány óvoda, annyiféle, gondolom én. A „mi” ovinkban ez egy félnapos banzáj. Reggel 9-től délután 1 óráig tartott a rendezvény. Nincsenek beszédek (ez pozitívum!), miért is lenne, hisz az inkább a szülőknek szólna, az ovi meg a gyerekeké, nem? Tehát nincs beszéd, csak játék, játék, játék.
Először is mind a négy óvodai csoport előadja saját kis műsorát. Idén mind a négy csoport ugyanazt választotta, éneklős körjátékokat mutattak be. A tavalyi műsor annyiban volt jobb, hogy szinte mind a négy csoport különböző műsorral lepte meg a szülőket. Az egyik csoport verseket, mondókákat mondott és énekelt, a másik csoport a mostanihoz hasonlóan körjátékozott, Kittiék csoportja pedig egy mesét játszott el. Sokkal színesebb volt a tavalyi műsor, de idén is nagyon helyesek voltak.
A csoportok előadása után, az iskolába készülők sorakoztak fel a nagyérdemű előtt és csoporttársaiktól kaptak egy-egy tarisznyát, benne a szokásos jelképekkel (fillér, pogácsa stb.) A ballagási része ezzel le is lett tudva. A ballagás után a hagyománnyá vált meseelőadás következett az óvoda dolgozói szereplésével. Nem csak az óvodavezető, de az óvónők és dadusokon kívül a takarítónők is benne voltak az előadásban.
Ezt követően a csoportok az udvar különböző részein családilag mulattak tovább. (Szinte) minden család, minden tagja részt vett a sorversenyekben, körjátékban, kézműveskedésben. A családi közös játék után jött a jól megérdemelt zsíros illetve vajas deszka, hagymával és egyéb zöldségekkel. Az évzáró csúcspontja még csak ezután következett, a Kolompos együttes jött el az oviba, hogy táncra, mosolyra, dalra derítse, fakassza gyereket, szülőt egyaránt!
