Kitti és Szonja blogja

Ezt a naplót elsősorban két kislányomnak készítem, hogy legyen ilyesfajta emlék is a gyermekkorukról. Jegyzetek a lányok mindennapjairól, ünnepeiről, fejlődésükről, örömről, bánatról.

Kitti Laura

Szonja Kinga

Gyerekekkel kreatívan

Friss topikok

  • panograph: Most találtam rá a blogodra, Szonja, és szeretnék javasolni egy igen különleges kincskereső játéko... (2020.09.25. 23:31) Kincskeresős szülinap
  • molnar.orsolya: Ajánlok Nektek egy remek szülinapi játékot! Ez a LogiKoffer, ami egy izgalmas logikai kincskereső ... (2017.02.21. 22:31) Szülinapi zsúr
  • Komáromi Renáta: Van egy remek szülinapi program, amit jó szívvel ajánlok Nektek gyerekzsúrra. Ez a LogiKoffer, ami... (2017.02.17. 21:47) Kalóz party játékok
  • Komáromi Renáta: Én is ajánlom Nektek a LogiKoffer szülinapi játékot! Nálunk hatalmas siker volt! www.logikoffer.... (2017.02.13. 21:44) Kalóz party
  • Komáromi Renáta: Ajánlom Nektek a LogiKoffer szülinapi játékot! Nálunk hatalmas siker volt! www.logikoffer.hu Ez eg... (2017.02.13. 21:02) Születésnap játszóházban

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Jól csináljuk?

2010.06.16. 13:01 Beso

Mostanában sokszor gondolkodom azon, hogy vajon milyen kihatással lesz gyermekeimre az, hogy milyen módon neveljük őket. Kétségtelen, hogy sok mindent nem úgy teszünk, ahogy elméletben azt lezongorázzuk, vagy ahogy a nagy könyvben meg van írva (bár sok „nagy könyv” van különböző elméletekkel), mivel bizonyos helyzetekben elönti az agyunkat a méreg, (esetenként) a tehetetlenség, vagy adódnak olyan váratlan szituációk, amikre nem voltunk felkészülve és hirtelen azt sem tudjuk mit cselekedjünk, netán fáradtak vagyunk és minél hamarabb túl akarunk jutni az adott problémán egy kevésbé jó (de gyors) megoldással.

Könnyű volt más gyerekét elméletben nevelni, amikor valamelyik ismerősnél, barátnál jártunk és nekünk még nem volt utódunk. Milyen jól tudja akkor az ember (vagy legalábbis ezt gondolja), hogy mit kéne tenni és el is határozza, hogy ha saját gyereke lesz ő aztán nem így fog cselekedni. Pedig dehogynem!
 
Félek, hogy - nem is tudom, hogy fogalmazzak - elrontjuk őket, és a velük született pozitív tulajdonságokat, ha nem is fordítjuk át teljesen negatív irányba, de rontunk rajtuk. Félek attól, hogy olyan viselkedés mintákat vesznek át tőlünk és alkalmaznak, amiket mi magunk is szégyellünk (a saját viselkedésünkben). Emlékszem Kitti úgy 8 hónapos lehetett, amikor egy távoli ismerős (hasonló korú gyerkőc anyukája) agyondicsérte lánykámat, hogy milyen jó természete van (összehasonlítási alapnak még ott volt kb. 4-5 szintén egykorú csemete). Akkor fogalmazódott meg bennem először ez a „félelem”, hogy remélem nem fogom elszúrni a nevelést. Az biztos – jelenleg -, hogy Kitti alapjában véve tényleg jó természetű, szófogadó gyerek. Természetesen testvére születése hozott némi változást a viselkedésében, de soha nem volt igazán nehéz vele. Vannak esetek azonban amikor megrémít a viselkedésével. Nem azért, mert lázad valami ellen, (sőt ennek örülök, hogy nem egy mindenre bólogató jános) hanem azért, ahogy teszi azt. Tőle teljesen szokatlanul és hevesen reagál egyes helyzetekre. Sokszor húga magatartása hívja elő ezt a Másik Kittit és legtöbbször saját magunkat látom Kitti reakcióiban.
 
Nem vagyok és nem is törekszem arra, hogy tökéletes anya legyek, és tökéletesen nevelt gyermekeim legyenek, csak azt szeretném, ha boldog, kellően (de nem túlzottan) magabiztosak, az életben többnyire két lábbal a földön állóak (kell azért egy kis lebegés is – átvitt értelemben), jószívűek, szeretni tudóak legyenek. Azt szeretném, hogy egy-két jó tulajdonságunkat, nekik is át tudjuk adni, de a rossz tulajdonságainkat megtartanánk magunknak. Persze jó lenne, ha majd találnának mindketten olyan szakmát, munkát amit nagyon szeretnének, és még meg is tudnának belőle élni.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kitti-szonja.blog.hu/api/trackback/id/tr522086027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gemini! 2010.06.16. 15:11:29

Rám legjobban az ovis szülőin elhangzott mondat hatott: "anyukák, a gyerekeik személyisége nagyjából 6-7 éves koruk után rögzül, ezt követően már nagyon nehezen lehet változtatni rajta...most lépjenek, mert hamar eltelik az a pár év!"
Egy dolgot, biztosan tudok a 3 lányommal kapcsolatban: nem szeretném, hogy olyanok legyenek, mint én voltam gyerekkoromban: visszahúzódó, magába forduló, félénk, antiszociális. Szeretném, ha kinyitnák a szájukat, ha kell, talpraesettek lennének, de viselkedni is tudjanak, ha úgy hozza a szitu... :-)
Nem tudom, radikálisan biztos nem akarok hatni a személyiségükre, hisz mindegyik más és más, próbálom meglátni gyengeségeiket, erősségeiket, ahol kell, nyesegetek, máshol biztatok. :-)
Aggódni most még nem aggódom, habár a szülőin több anyuka is megosztotta aggodalmát, félelmeit az óvónőkkel, természetesen kívülről mindegyikre láttam a megoldást - tipikus példája a "más baját könnyű megoldani, a sajátomat képtelen vagyok" esetének...
Ami nálunk bevált (hisztizek, nem akarok öltözni, tombolok...) az a jól bevált és sokat hangoztatott következetesség - ami sokszor baromira nehéz. :-)
Asszem akkor fogok aggódni, mikor mindhárman egyszerre kamaszodnak és felváltva csapkodják az ajtókat! :-))))

gemini! 2010.06.16. 15:33:30

Csak a lényeget hagytam le. :-) Szóval szerintem ne aggódj, ne rágd magad ezen - a blogdban leírtak alapján nagyon sokat adsz a lányoknak, rengeteget foglalkozol velük, szerintem jó úton jártok nevelés terén. :-)

Beso · http://kitti-szonja.blog.hu 2010.06.18. 08:10:43

@gemini!: Igyekszem kevesebbet aggódni! A következetesség tényleg fontos, ezen bőven van mit javítanunk!

lostrider · http://apamsecret.blog.hu/ 2010.06.21. 17:58:52

"Régen elveim voltak, ma gyerekeim." Az elvek jobb szülők-e, mint te vagy? Elvszerű akarsz-e lenni vagy anya? Ma van egy kulturális nyomás, mely szerint az ember mindenható: lehetsz Cindy Crawford vagy V. Williams. Hát nem. A házad, az autód, a munkád és a gyereked olyan lesz, amilyennek akartad. Hát nem. Pökhendiség és beképzeltség, némi alázat. Cukros bácsi lett a Jóisten, add ezt vagy azt. Igaz hitnél: adj erőt az akaratodhoz. A gyerek három éves koráig eldől, hat éves koráig, 12 éves koráig, stb. A szülők tehetnek mindenről. Ugyan már! A saját életedbe nézz bele: mennyire volt fontos a környezeted később, hat évesen minden eldőlt? Még most sem dőlt el! Számít az iskola, a barátok, és persze a család is, meg a karácsonyok, az utazások, az élmények, a hétköznapok, stb.. És amit az elején idéztem: csoda nincs, a gyereknél alapvetően az a hiteles, amilyen te vagy, és nem amilyenek az elveid. Mindkettőtöknek szerintem ez jobb, de legalábbis emberibb. Miért akarsz nagyobb felelősséget venni magadra, mint amennyi van? Egyikünknek sem tudja mi a boldogság receptje, próbálj meg boldog lenni a gyerekeddel, ha te a helyeden érzed magad mint anya, mint nő, mint feleség, mint szakács, mint blogger, mint ember, akkor a gyerek hinni fog abban, hogy a világ alapvetően rendben van, és otthon fogja érezni magát. Ha azt látja, hogy a világ az, ami ellen folyamatosan küzdeni kell (mert hüje a szomszéd, a politika, a szabályok, a szabály nélküliek, gyilkosak a kalóriák, a kutyák, a bkv ellenőrök, ellenségem a lustaság, az idő, a gravitáció, az értékes művészet unalmas, ami tetszik, az meg letagadandó, ellenem van a reggeli óra, az esti lefekvés, az ebéd, az ital, a testem, az eszem, apa és anya...), akkor azt fogja joggal hinni, hogy a világ nagyon el van rontva, a világ bizony rossz.
És bizony engem se vegyél túl komolyan. Elvtelenségem sem elvszerű. Uff. :)
süti beállítások módosítása