Egyre ritkábban férek hozzá internetes naplómhoz, hol kedvem nincs, hol ihletem, vagy egyszerűen elalszom mire erre lenne időm. Sajnos véget ért a családi nyaralásunk! Még leszünk együtt négyesben a lányokkal, de akkor már csak fővárosunkban és környékén fogunk csavarogni. Valószínűleg csak részletekben írom le, hogy merre jártunk, amit azért szeretnék mindenféleképpen itt megörökíteni, hogy hátha más is kedvet kap, hogy kis hazán eme dunántúli részére tervezzen akár egy hétvégi akár hosszabb kirándulást. Szóval:
Augusztusra terveztük a nyaralást. Sokáig vívódtunk hova menjünk, hazánk mely területére, vízpartra, hegyvidékre, szállodába, apartmanba. Nagy nehezen kiválasztottuk a sümegi Kapitány hotelt. Nálunk szempont, hogy legyen medence, lehetőleg benti (fedett) és kinti is, mivel a lányok tapasztalataink szerint jobban szeretik a medencét, mint a természetes vizet (tavaly is alig bírtuk lecsalni őket a Balaton partra). A benti medence azért kell, hogyha esetleg rossz időt fogunk ki, legyen hol lubickolni. Meg volt az időpont, a szállás. Végül minden terv borult, egy barátnőmmel való beszélgetésnek köszönhetően. Ők Tapolcára készültek egy közös ismerős családdal, a múlt héten. Mondtam is, hogy milyen jó lesz a négy gyerkőcnek, hogy lesz játszótársuk a nyaralás alatt, majd sajnálkoztam, hogy kár, hogy nem egyidőben megyünk, pedig a kiválasztott célpont nagyon közel volt egymáshoz. Aztán megnéztem a szállodát, ahova ők készültek, ahol egy nagyon kedvezményes akció volt éppen. Az időjósok ráadásul ragyogó idővel is kecsegtettek. Felvetettem K-nak, hogy mi lenne, ha előrehoznánk a nyaralást, a lányoknak is milyen jó lenne, hogy nem csak velünk, hanem velük egykorú gyerekekkel is játszhatnának. Szerencsénkre mindkettőnket elengedtek szabira, a szállodában még volt hely, így pénteken lefoglaltuk a szállást és hétfőn már úton is voltunk Tapolcára.
Így a nyaralás elteltével is azt mondom, hogy nagyon jó döntés volt ez a hirtelen nyaralás, nekünk is egyszerűbb volt, a gyerekek is (mind a hatan) jól megvoltak egymással. Tapolca és környéke pedig rengeteg látnivalót, programot kínál azokra a napokra is, amikor az idő nem alkalmas strandolásra, fürdőzésre. 15 km-es körzeten belül mozogtunk és sok helyre eljutottunk. Minden nap a bőséges reggeli után útrakeltünk, délelőtt „kirándultunk”, a délutáni alvás után (ami nekem is mennyire jól esett!!!) pedig egy nagyot fürdőztünk.
S merre jártunk:
Salföld major
A gyerekek a legjobban azoknak a programoknak, kirándulási célpontoknak örülnek a legjobban amiben szerepel valamilyen állat. Első kiruccanásunkat egy ilyen helyre terveztük, a Tapolcától kb. 11 km-re található Salföld majorba. Salföld egy mindössze 50 helyi lakost számláló falu a Kaáli medencében, gyönyörű többnyire felújított parasztházakkal. (A helyi lakosokon kívül sokaknak van ebben a kedves községben nyaralója.) Salföld major a falu szélén található, sok őshonos állattal (racka juh, bivaly, szamár, puli, kuvasz, lovak). Gyermekeink (és az apukák közül is a „bátrabbak”), míg megváltottuk a belépőjegyeket felpattantak a park előterében található „mű” állatok hátára. A lányaink egyből a lovak és istálló felé vették az irányt, szedték a füvet nekik és a csacsiknak. Megnéztük a baromfi udvar népét is, a kutyusokat, a bivalyokat, majd megérkezett a kibérelt hátasunk, egy póni. Fél órára a miénk volt (vezetővel együtt), a 6 gyerek közül a legbátrabbak lóháton folytatták útjukat. Mi anyukák megnéztük a fűszerkertet és rácsodálkoztunk egy-egy csak zacskóból ismert fűszerre, hogy jééé ez így néz ki nem szárított formában? Hamarosan megérkezett a lovaskocsink, melynek két lova elrepített bennünket a közeli erdőben lévő Mária Magdolna Kolostorromhoz. Nagyon romantikus helyen van ez a kolostorrom, érdemes ellátogatni, az erdő csöndje, a XIII. századi falak a közöttük növő gyom nagyon hangulatos (a szúnyogok már kevésbé voltak azok). Visszafelé kocsikázva pillanatra megállította a kocsihajtónk a lovakat és megtekintettük Salföld egyik „nevezetességét” a kőtengert.
Szigligeti vár
Második nap délelőttjén sem mentünk ideiglenes lakóhelyünktől, Tapolcától messzebb 11 km-nél. Ezúttal a Szigligeti várat tekintettük meg. (A vár történetéről itt lehet olvasni.) A gyerekek a vár minden kis szegletére kíváncsiak voltak, tetszett nekik, hogy ajtón/nyíláson bemennek a másikon kijönnek, falépcsőkön föl, majd le, és ismét fel, leágyúzták a lövő réseken keresztül az ellenséget, majd a vártúránk végén alig tudtuk elhozni őket a vár tövében meghúzódó állatsimogatótól, ahol nyuszik és kiskecskék állták a csemeték gondoskodását. Én pedig a vársétánk során nem győztem gyönyörködni a kilátásban!
folyt.köv.
