Kihasználva a hétvégi csapadékmentes időt, ismét kirándulni voltunk a Pilisben. Igaz, hogy a két csemete az ötlet hallatán kicsit nyavalygott, hogy inkább maradjunk otthon és menjünk le az udvarra, de ezennel nem engedtünk a kérésüknek. Miközben ők ébredeztek és reggeliztek én bepakoltam egy kis elemózsiát, a biztonság kedvéért esőkabátokat, fényképezőgépet, térképet a hátizsákba és elindultunk Pilisszentkereszt irányába. A Pomáz és Pilisszentkereszt közötti országút bal oldalán, a falu előtt található egy parkoló, ahonnan nekivágtunk az igen könnyed, kisgyerekes családoknak is bátran ajánlott alig valamivel több, mint két kilométernek.
Valahol olvastam, hogy a pilisi, vagy másként Dera szurdok a Pilisi hegység egyik legszebb, legromantikusabb helye. Erről hamarosan magunk is meggyőződhettünk. A turistaút a Dera patak mentén halad, hol a bal, hol a jobb partján. Többször is átkeltünk a patakon, kezdetben helyes fahidakon, majd később a patakba dobált nagyobb köveken, farönkökön keresztül. Kittinek egyből a Rám szakadék jutott a helyről az eszébe. Valóban van hasonlóság, de a pilisi szurdok sokkal könnyebb terep.
A túraleírás szerint 30-40 perc alatt teljesíthető a túra. Nekünk jóval tovább tartott, aminek az oka mindössze az, hogy sok mindent megvizsgáltunk a séta közben. A fák gyökereit, a mohás fákat, sziklákat, a patak folyását, s persze enni sem lehet menet közben. Az országos kék túra útvonalát követve a szurdokot elhagyva bementünk Pilisszentkeresztre. Szonja ekkor érezte úgy, hogy neki elég volt és most már menjünk haza. Kicsit megremegett a gyomrom, miután már láttam magunkat K-val, ahogy a sipítozó Szonját ölünkben, nyakunkban felváltva visszük majd a visszaúton. Az ember agya ilyenkor kattog, kerepel, hogy mivel is tereljem el a figyelmét a fáradtságáról, nyűgösségéről. Cukrászda! Beígértünk egy sütit vagy fagyit egy feltétellel, hogy innentől kezdve nincs vinnyogás. Az ötlet bejött, hamarosan meg is találtuk a falu cukrászdáját. Süti, fagyi, kávé és egy kismacska. Ezen legutóbbit nem fogyasztottuk, csak simogattuk. Illetve csak Szonja. A cukrászda udvarán nézelődött félénken egy pici cicus, aki két perc alatt elvarázsolta Szonja lányomat. Adtunk neki a szendvicsünkben lévő tarjából, amiért nagyon hálás volt, de telhetetlen. Szonja annyira felbátorodott, hogy a végén még fel is emelte a kis árvát. Nagyon nehezen vált meg tőle, legszívesebben hazahozta volna.
A visszautat szerintem sikerült fél óra alatt teljesíteni, miután anya és apa lovakká változott és a két lány pedig egy-egy vesszőből ostorrá avanzsált eszközzel hajtottak minket. Nagyon kellemes nap volt, Kitti meg is említette, hogy jobb volt, mintha otthon maradtunk volna.
Ajánlom minden kirándulni vágyónak, pici gyerekekkel is.
A patak meder (kevés vízzel) és a fahidak
A kis kirándulók
Szonja cicusozik!
