Megint terítékre került a kutya
kérdés. Szombaton családi kiránduláson voltunk az ovisokkal. Az egyik család
elhozta havanese fajtájú kutyusukat. Egy tisztáson pihentünk egy-másfél órát, a
lányaim ezen idő alatt végig a kutya körül voltak. Játszottak vele, simogatták,
botot rágcsáltattak vele.
Ma Kitti anyuval volt itthon (fáj
a feje, meg hőemelkedése van), elmentek sétálni. Útközben találkoztak egy kóbor
kutyával. Kitti furmányosan intézte a nagyihoz a kérdéseket. Arról érdeklődött,
hogy amikor ő egészen pici baba volt, akkor anya (azaz én) otthon voltam-e
vele. Anyukám igennel válaszolt, és elmesélte, hogy itthon voltam vele (mármint
Kittivel), mert gondozni kellett, tisztába tenni, etetni, nagyokat sétálni,
játszani. Kitti máris kombinált, hogyha sok pénzünk lesz és veszünk kutyát, akkor ő nem fog járni oviba, vagy iskolába, mert neki
akkor a kutyával kell foglalkoznia...és punktum.
