Múlt hét szerdán vittem influenza ellen beoltatni a lányokat. Kitti nem lett beoltva, mert pirosnak látta a dokinő a torkát. Pont ezen a napon reggel Kitti nagyon fájlalta a kezén az ujjait és arra panaszkodott, hogy nem tudja behajlítani. Paraanyuban egyből megszólalt a vészcsengő! Csak nem az a csúnya "kókusz" dolgozik még a lányában, ami akár ízületi gyulladást is okozhat? Pénteken irány a fül-orr-gégész. Ő nem találta annyira vészesnek Kitti torkát, de megnyugtatásomra ismét vett torokváladékot, sőt vérvételt is javasolt, hogy megállapítsák a vérkeringésébe is bejutott-e a streptococcus. Mielőtt mentünk a fül-orr-gégészhez Kitti nagyon sírt, mert nagyon fájt a keze.
Mikor hazaértünk megint panaszkodott, a tenyerét fájlalta. Alaposabban megnéztem és láttam, hogy foltos, az ujjbegyei pirosak. A foltok nagyon hasonlóak voltak, mint amikor "pillangó vírusa" volt. Utánajártam a dolognak, és megtudtam, hogy ez a vírus fel-fellobbanhat. Szerintem Kittinél is erről van szó. Azóta egyébként már nem fájlalta a tenyerét.
Mindesetre a vérvételre hétfőn elvittem. Előtte elmagyaráztam, hogy mi fog történni, mivel ez volt élete első (na jó második, de az elsőre nem emlékezhet, hisz az születése után történt még a kórházban) vérvétele. Miután mindent részletesen megbeszéltünk, el is játszottuk a „jelenetet”. Fő kérdése az volt, hogy fájni fog-e amikor vért vesznek. Belecsíptem a könyökhajlatába, hogy megmutassam kb. milyen fájdalom fogja érni. Ez a szerepjáték jó ötletnek bizonyult, mert utána szinte teljesen megnyugodott, nem kérdezősködött. Másnap reggel azzal ébredt, hogy ő megy oviba, nem akar vérvételt, de nem volt különösebb nyűgösködés, hiszti.
A fül-orr-gégészünk a kerületi egészségházba irányított minket. Azt elfelejtette mondani, hogy vizeletminta is kell, de ezt könnyen, gyorsan megoldottuk, leadtuk. A vérvételt végrehajtó Marika néni nagyon kedves volt, bár nem értette miért nem a kerületi gyerekszakrendelőbe irányítottak minket, ahol „vérprofik naponta szívják a gyerekek vérét”. Marika néni nagyon ügyesen szúrta meg lánykámat (Kitti szerint egyáltalán nem fájt), majd 5 kis üvegcsét tett tele nagylányom vérével. Utána kicsit lefektettük Kittit, mert rosszul érezte magát, majd a folyosón üldögéltünk pár percig. Mivel enni nem akart sem „normális” kaját, sem csokit csak egy nyalókára tudtam rábeszélni, hogy rendeződjön a vércukorszintje. Mire az oviba értünk már teljesen jól lett.