Már régóta ki szerettem volna
próbálni a lányok hozzáállását a varráshoz. Internetes szörfözéseim során
többször beleakadtam a papírra varrásra a „babablogokban”. Anyukám (és egy
időben én is) rengeteget kézimunkázott és nagyon sok hímzőfonala maradt. Nem
lett volna más tennivalóm, csak az anyutól elkérni ezeket a fonalakat és hozzá
hímzőtűt (aminek a hegye tompább és a lyuka nagyobb, mint a normált tűknek), de
mindig elfelejtettem.
Pár hete végre eszembejutott,
hogy miért tettem csomót a nadrágom szárára és elkértem anyutól a varrás
kellékeit.
Először is egy nem túl vastag
papírra egyszerű formákat rajzoltam (Kittinek egy vitorlás hajót, Szonjának egy
házat) és kb. 1,5 cm-enként egy vékonyabb hústűvel lyukakat készítettem a papíron, a
vonalakon. Ezután együtt befűztük a cérnát (én már tűbefűző nélkül nem
boldogulok, Szonja viszont nagyon ügyesen befűzte anélkül is), majd megtettem a
kezdő öltést. A fonal végét a kép hátoldalán celux-val leragasztottam, hogy
nehogy kijöjjön a nagy hévvel kezdett varrás során. A lányok pedig varrtak,
öltögettek. Egyik lyukon fel, másikon le. Nagyon örültem, mert mindkét lánynak
bejött ez a tevékenység. Másnap Szonja újabb varrni valót kér, amit pillanatok
alatt ki is végzett.
Készül a vitorlás és a házikó
Tűbefűzés
Ráadás Szonjának, az ovis jele