Szonját korához képest kisebbként kezelem. Legalábbis azt hiszem. Ha visszagondolok, Kittivel pont ellenkezőleg volt ez. Valószínűleg mindig ő marad a nagylány és Szonja a kicsi. Hozzájárulhat ehhez az is, hogy Kittiben egész pici korától megbíztam, Szonjában kevésbé, ő egy kicsit hebrencsebb, nála nem mindig lehetek biztos abban, hogy kérésemre megáll a veszélyhelyzet előtt és nem próbálkozik a saját szakállára.
Dolgozom rajta, hogy vegyem már észre, hogy Szonja is mindjárt 5 éves, de a viselkedése, huncut szemei és az egész lénye azért rá szokott időnként cáfolni erre a tényre. Ezért is leptek meg a napokban bennünket többször is kérdései.
A kérdések szinte mindig úgy kezdődnek, hogy mi volt amikor még nem volt... fogkefe. Mivel mostak az emberek akkor fogat? Mi volt amikor még nem volt póló (azaz ruha)? Mi volt amikor még nem volt tányér, pohár? Mi volt amikor még nem volt kád? És a többi, és a többi. És akkor jött az a kérdés, hogy az első ember hogy lett? Makogtam valamit az evulócióról, meg a majmokról, meg ősemberről...de ő megválaszolta helyettem: "Anya én sokat gondoltam erre (felnőtt nyelven: gondolkoztam ezen), és szerintem első ember mindig volt." És ezzel lezárta a témát, nem kért további magyarázatot.
