Eltelt egy hónap, s Kitti érzelmei az iskolával kapcsolatban nem sokat (vagy mondhatom azt, hogy semmit) nem változtak.
Vasárnap délutánonként általában el kezdi a nyafogást, hogy nem akar iskolába menni, mert nem szereti az iskolát és ezt folytatja hétfőn reggel is. Utána hétközben már nincs sok nyafogás, de eddig egyetlenegyszer hangzott az el Kitti szájából, hogy "imádja a sulit".
Mindig más miatt nem szereti az iskolát. Hol azért, mert a szünetekben unatkozik, hol azért, mert nem szereti az ilyen, olyan (általában a környezetismereti, ének, néptánc, tesi) órát, hol azért, mert nem ízlik (vagy nem ízlett aznap) a kaja. A legtöbbször azonban azt hozza fel indokul, hogy én azaz anya nagyon hiányzom neki.
Nyafog, hogy ő inkább oviba menne. Mondom neki, ahhoz már túl nagy vagy. Akkor itthon marad velem. Azt nem lehet. Akkor ő dolgozni akar menni. Ahhoz meg még tanulnod kell, mert nem tudsz olvasni, írni stb. Erre kifakadt, hogy nem is tanulnak olvasni, írni. Csak a betűket tanulják. Nehéz megmagyarázni, hogy ilyen apró lépésekkel jutnak majd el az olvasáshoz, íráshoz.
A minap reggel amikor vittem suliba összefutottunk az osztályfőnökével. Kittit beküldte és pár percre ott maradtunk kettesben, s csak ennyit mondott: "Gratulálok a lányához, anyuka!" Úgy meglepődtem, hogy azt sem tudtam mit mondott utána, talán valami olyasmit, hogy milyen ügyes. Miután felócsudtam, sikerült kinyögnöm, hogy ennek nagyon örülök, mert otthon meg állandóan nyafog, hogy nem akar suliba jönni. Na erre a tanítónéni lepődött meg. Meséltem neki Kitti "indokairól", hogy miért nem szereti. Továbbra is csak meglepődöttségének adott hangot, hogy ezt nem gondolta volna, mert ennek az iskolában semmi jelét nem mutatja. Felvetettem neki, hogy nekem az a gyanús, hogy ennek a nem szeretek iskolába járni dolognak talán az az igazi oka, hogy nem sikerült még barátra lelnie, nem sikerült a közösségbe beilleszkednie. Ezt alátámasztotta a tanítónéni is, hogy ketten vannak (Kitti és egy kisfiú), akiknek nincs igazán barátjuk, és valóban Kitti állandóan az ő (vagyis a tanítónéni) nyomában van. (Érdekes volt azt is hallanom, hogy Kitti rengeteget mesél neki. Bezzeg nekem! semmit nem mesél a suliban történtekről. Már nem is igen faggatom, mert már emiatt is dohogott, hogy minek kérdezgetem.)
Jó lenne, ha barátra lelne, akkor talán a sulit is megszeretné.
