A lányok az oviban tanultak egy fonási technikát. A gyerekek nagyon szeretik, több alkalommal fordult elő, hogy amikor mentem értük az oviba, s az a kép fogadott, hogy 4-5 gyerek ül egy-egy kis szééken, és egy másik székre kötött fonal darabokat huzigatnak szét, s közben az óvónénivel mantrázzák, hogy mászik-mászik lép. A fonaldarabok pedig kinél lassabban kinél gyorsabban összefonódtak.
Már Kitti is több fonatot hozott magával haza, ami aztán valamelyik játék állat nyakába került láncként, vagy pórázként, vagy nekünk készült ajándékba karkötőként.
Szonja is nagyon rákapott erre a technikára, nem oly régen viszont nem kész darabot, hanem az összekötözött fonalakat hozta haza és itthon készítette el művét, amit Kittinek szánt ajándékba. Így alkalmam volt videóra venni a technikát.
Először csak lestem, hogy lesz a fonaldarabokból fonott karkötő, amikor a lányom nem csinál mást, csak széthuzigálja a fonalat. Szonja a videón elmagyarázza hogy is kell ezt profin csinálni.
Először is szükség van öt kettőbe hajtott fonaldarabra, legalább két különböző színűre (fogalmam sincs milyen hosszúnak kell lennie, összehajtva kb. 50-70 cm-nek). A kettőbe hajtott fonaldarabokat a "nyitott végüknél" össze kell kötni, majd egy stabil tárgyhoz rögzíteni. A gyerkőcnek bele kell akasztania az ujjacskáit az összehajtásnál a fonaldarabokba. Az egyik kezének középső és gyűrűs ujjára és a másik kezének mutató, középső és gyűrűs ujjára. S aztán következik a mászik-mászik-lép és a fonalak széthúzása. Amelyik kézen csak két fonál van a fonalat a középső és gyűrűsujjról átvesszük a mutató és középső ujjra, majd széthúzzuk a fonalat. Ez volt a mászik-mászik. Utána amelyik kezünkön most három szál fonal van a mutató ujjunkról a fonalat áttesszük a másik kezünk gyűrűsujjára ez a lépés, majd megint széthúzzuk a fonalat (ez a széthúzás azért kell, hogy szoros legyen a fonás).
(A fenti leírás nem biztos, hogy jó, ezért iderakom a művésznő magyarázatát.)
A végeredmény:
