Jól lemaradtam a lánykáimmal zajló események lejegyzetelésével. Elég mozgalmas hónap áll mögöttünk, de azt hiszem még mozgalmasabb előttünk. Március szinte minden hétvégéjére akad már program és a februárban sem voltunk sokat itthon.
Talán kezdem visszafelé. Vasárnap az Operában voltunk a lányokkal. Nem operát néztünk, hanem egy hangszerbemutatón. Ezt a programot meleg szívvel ajánlom mindenkinek akinek gyerkőce van. Több gyerekeknek szóló program is van az Operaház repertoárjában, érdemes mazsolázni közöttük, mert nagyon jól hangzanak. Mi a hangszereket bemutató Csengő-bongó délutánra váltottunk négy alkalomra szóló bérletet (de lehet az előadás előtt jegyet is váltani egy-egy alkalomra). Nagy Mária az Operaház zenekari művésze nagyon ért a gyerekek nyelvén, figyelmüket teljesen lekötve mesél a hangszerekről, annak részeiről. S mi felnőttek is hallhatunk olyan információt, amiről eddig - hacsak nem kerültünk közelebbi kapcsolatba az adott hangszerrel - esetleg nem is tudtunk. Például nekem fogalmam sem volt eddig mi is az a sordino, vagy hogy hány szál lófarokból készül legalább egy gordonka vagy hegedű vonója. Az "előadás" során több alkalommal megszólalnak az adott hangszerek, hol gyerekek, hol felnőtt művészek szólaltatják meg. A hallgatóságnak sem kell végig csendben maradni, Mária beszélteti, zenélteti a résztvevő gyerekeket is.
Szombaton szülinapi buliban voltunk. Kitti első olyan bulija, ahova az egyik osztálytársa hívta meg. Egy játszóházban tartották meg a nagy eseményt. Annyiban rosszul sült el a dolog, hogy a játszóházban éppen farsang volt, de erről az ünnepelt szüleit persze "elfelejtették" a játszhóház üzemeltetői tájékoztatni. El lehet képzelni micsoda tömeg volt, az egyébként aránylag kevesebbet látogatott gyerekparadicsomban. Szonját is elvittem - mert a meghívó szerint őt is szeretettel várták -, de szegénykém az első két körben sírva futott hozzám, mert mindig ő volt az utolsó a labirintusos-mászós-csúszdásos építményben. Egy óra kellett legalább mire feloldódott, a végén persze ő akart legkevésbé hazaindulni.
Februárban ejtették meg mind a suliban, mind az oviban a farsangot is. Szerencsére a két program nem ütötte egymást. Kittiéknél az iskolában a buli "zárt körű volt", a szülőket csak addig engedték be, amíg a gyereküknek segítettek felöltözni, "sminkelni". Már idejében kérdezgettem a lányokat, hogy mik szeretnének lenni farsangon, de igazán nem tudták eldönteni. Próbáltam őket ötletekkel segíteni, de elhárították a javaslataimat. Szonja sokáig kitartott a gepárd mellett (mert ő, mint a gepárd is nagyon gyors futó), de aztán meggondolta magát. Egy bevásárlás alkalmával felfedezett azonban egy jelmezt az egyik üzletben, s onnantól nem tágított. Lovag akart lenni, méghozzá abban a jelmezben, amit kinézett magának. Nagyon nem kellett győzködnie (bár szerettem volna szuperanyuként elkészíteni a jelmezét), s megvettem neki a lovagruhát. K-t arra kértem, hogy hozzon vastag kartont, amiből készíthetnék Szonjának kardot és pajzsot. Amikor munkahelyén kiderült, hogy mihez is kellene a karton, K. elmondása szerint mindenkinek volt valamilyen remek ötlete, hogyan kéne kivitelezni. A vége az lett, hogy K. és kollégái készítették el a profi kellékeket.
Kittinek jobb ötlete nem lévén, maradt a bűvész-varázsló jelmeznél (tavaly is ez volt az oviban). Tavaly már betanult pár trükköt a gyerekkoromból megörzött Rodolfo bűvészdobozából, s még kerestem neki a neten pár könnyen elsajátítható, de látványos mutatványt. (Itt van pl. ez a pénzjegyes, gémkapcsos önműködő trükk, vagy ez a befőttes gumis.) Ahogy elmesélte nagy sikere volt vele az osztályban.
Az oviban farsangkor az a szokás, hogy délelőtt farsangol a csoport az óvónénikkel, s délután jönnek a szülők - akiknek szintén melegen ajánlott a jelmez -, s a közös játék, bulizás. Idén én voltam az ördög, Krisztián az angyal. (Persze a valóságban ez fordítva van-hahaha.) A farsang napján délután 2-kor még nem volt semmi ötletem az angyalkával kapcsolatban. A magam "jelmeze" egyszerűbb volt (fekete nadrág, piros blúz, s Szonjától kölcsönkért ördögszarvas hajpánt, amit még első bölcsis farsangjára készítettem neki). Az OK volt, hogy K. felvesz fehér nadrágot, pólót, de miből készítsek neki glóriát és szárnyat cirka 1 óra alatt. Először gondoltam, hogy ezüst színű textilfilccel rárajzolom a póló hátára a szárnyat, de rájöttem, hogy annak még száradnia kéne 24 órát, s ennyi idő nem állt rendelkezésre. Végül eszembe jutott, hogy van egy kis ezüst színű vékony girland féle a karácsonyi díszes dobozban, s ezt varrtam fel nagy öltésekkel a pólójára, s némi vékony drót segítségével ebből készítettem neki glóriát. Nem mondom, hogy hű de milyen jó lett, de ennyi idő alatt ennyit tudtam kihozni.
Az ovis farsang nagyon jó hangulatban telt, volt szívószálas kukoricagyűjtés, teremhoki (egy műanyag hokiütővel kellett egy lapra összegyűjteni minden résztvevőnek 10-10 klf színű apró játékot, persze úgy, hogy közben akadályozták a többieket, hogy teljesíteni tudják ezt a feladatot), székfoglaló stb.
Az elmúlt hónapban volt egy kis igazi telünk is, erről sem szabad elfelejtkezni. Bevallom nem csak a lányok, de én is nagyon örültem a sok hónak és a hidegnek. Igaz nem sok ideig tartott a szánkózásra lehetőség, de azt igyekeztünk a környéken található apró dombocskák, "leküzdésével" kihasználni. Hetente-két hetente elmentünk a kerületben idén ismét megnyitott jégpályára. Nagyon jó, hogy nem kell messzebbre menni és négyünknek 1400 Ft-ból kijön a belépő. Sőt volt egy nap, amit farsangnak neveztek ki, s aki aznap jelmezben érkezett ingyen bemehetett és még ingyen teát is kapott. Mondanom sem kell, mi voltunk a lányokkal az egyedüliek, akik "jelmezben"mentünk (tulajdonképpen csak a fejfedőt vettük fel, Kitti a varázslókalapot, Szonja a lovagsisakot én meg az ördögszarvat). Talán nem volt kellőképpen meghirdetve a lehetőség, mert többen furcsán néztek ránk. Szonja is már elég jégbiztos. Igaz, hogy inkább szalad a jégen, mint csúszik, de nagyon vagányan adja elő "műsorszámát".
Kitti (talán két hete?) megejtette első betegség miatt hiányzását a suliban (nagyon örülök, hogy szeptember óta erre csak most került sor), mandulagyulladása volt, meg szerintem mellette volt még más is, mert a betegsége első három napjában igen sűrűn látogatta a legkisebb helyiséget. Szerencsére láza nem volt, a kedve is jó volt és kihasználta, hogy többnyire kettesben voltunk.
S pár fotó....
A lovag, a varázsló és az ördög
A varázsló elfáradt
Anya és lánya
A kard és a pajzs (ez utóbbin Szonja kedvenc állata, a delfin is szerepel)
Az angyalkám a glóriával és szárnyakkal
Kitti kukoricázik
Korizás
