Muszáj volt ebben a szép tavaszi időben kirándulni menni. Mivel mindketten náthásak és köhögősek, úgy gondoltuk, hogy csak egy rövid túrát teszünk a Budai hegyekben. Kiszemelt úticélunk a Remete szurdok és Remete barlang volt. Kocsival a II. kerületi Ördögárok és Csatlós utca kereszteződéséig mentünk el, itt leparkoltunk majd gyalogosan folytattuk utunkat a kék jelzésen. Hamarosan be is értünk a szurdokba. Annak ellenére, hogy a fák még kopaszok a hely nagyon szép. Nem kellett sokat sétálni és rátaláltunk a Remete barlangra, melynek bejáratához felkapszkodtunk. Miután készült pár fotó a barlangnál továbbmentünk és hamarosan el kezdtünk felkapaszkodni a Remete hegyre. Szonjának nem nagyon volt ínyére a meredek hegymenet, de sikerült mindenféle csellel, beígért csemegével rávenni, hogy folytassa a mászást. A felfelé utat nehezítette, hogy elég köves, sziklás a terep, de felérve a csúcsra ő is megállapította, hogy gyönyörű a kilátás. Előttünk magasodott a János hegy, a Hármas határ hegy. Miközben gyönyörködtünk a tájban elfogyasztottuk elemózsiánkat és elképedten néztük azt a három hegyi kerékpárost, akik bringájukat cipelve jöttek (nyögtek) a csúcs felé. Rá is kérdeztem, hogy ugye nem ezen a meredek, sziklás úton akarnak lemenni, de megnyugtattak, hogy ennyire ők sem bolondok.

Az út további része már lányaink részére is kellemes volt, mivel ereszkedni kezdtünk a kék kereszt jelzést követve. (A fent belinkelt térképen látható rövidített útvonalat követtük. A kocsinkhoz a 157-es busszal mentünk vissza.)

A kép a Remete szurdok felé autózva készült. A tavaszi fáradtság kiütötte őket. Nem is emlékszem mikor aludtak el ilyen korán (délelőtt 10 óra környékén) utoljára

A Remete szurdok bejáratánál

Egyensúly gyakorlat

A Remete barlanghoz menet

Tesók

Kilátás a hegy tetőről

A hegyről lefelé menet

Egy sapkányi dió, amit egy lakatlan ház előtti diófa alatt találtunk