Szombaton tartottuk Kitti 7. szülinapja alkalmából a gyerekzsúrt. Ez volt az első év, amikor felmerült bennem, hogy bár jobban szeretem, mert sokkal személyesebb, ha itthon tartjuk a banzájt, ezúttal mehetnénk valamilyen "külső" helyszínre, pl. játszóházba. De egy újabb rossz tapasztalat miatt gyorsan el is hesegettem ezt a gondolatot, amiben Kitti is egyetértett.
Mikor azon gondolkoztam, hogy mivel töltsük el a gyerekzsúron az időt, milyen játékokat játsszunk a meghívottakkal - ne csak ugyanazok legyenek mint a korábbi zsúrokon -, nagyon megtettszett a detektíves tematikus party ötlete. Kigyűjtöttem pár internetes oldalt, közben rájöttem, hogy ehhez a 7 évesek még kicsik (de elmentettem pár oldalt, hátha pár év múlva még hasznát vehetem). De közben már éreztem, hogy valamilyen tematikus szülinapi zsúr lesz a nyerő. Azt is tudtam, hogy Kitti viszolyogna egy Csipkerózsikás, vagy Barbies, vagy Tündérkés bulitól, már csak azért is, mert 6 fiút és 2 lányt tervezett meghívni, így inkább a fiúsabb témákat tanulmányoztam. Végül a kalózosra esett a választásom, ez az ötlet nagyobbik lányomnak is tetszett és áldását adta rá.
Inspirációból nem volt hiány, a (főleg) amerikai születésnapi oldalak, gyerekekről szóló blogok tele vannak kalózos bulik díszítésére, a meghívókra, kajára, játékokra, tortára vonatkozó ötletekkel. Elmentettem a legjobban tetsző oldalakat, s már csak az volt hátra, hogy leülepedjen bennem a sok-sok infó és kitaláljam mi hogy szervezzük meg a partinkat.
Meghívó
Első lépés a meghívók elkészítése volt. Amolyan térkép szerűséget akartam készíteni, ami a lakóparkunk részletét ábrázolja. A szöveg ez volt:
Old English Text betűtípussal írtam meg a szöveget, beszúrtam pár ingyenesen letölthető clipart-ot, majd öregbítettem a papírt. Ezt úgy készítettem, hogy először a már kinyomtatott meghívót kicsit összegyűrtem, majd főztem egy erős teát (fekete teából), adtam hozzá egy kis lefőtt kávét és beletettem pár percre a meghívót. Utána kitettem a napra száradni, majd körbeégettem a lap szélét. (Ennél a műveletnél fokozott óvatossággal kell eljárni, mivel könnyen lángra lobbanhat a papír. Én az erkélyen végeztem az égetést - mivel borzatsztó sok kosszal /pernyével, hamuval/ jár. Egy mécses lángjába tartottam, s ha jobban lángra kapott a lap, gyorsan elfújtam, vagy rátapostam.)
Végül összetekertem, spárgával rögzítettem, majd bordó színű gyertyával viaszpecséttel zártam le. Még pecsétnyomót is használtam, ami egy féllábú kalózt ábrázolt. Amikor Tihanyban voltunk a kalóz múzeumban, ott készítettünk ilyen pénzérmét. Sajnos a gyertyaviasz nem olyan jó, mint (gondolom) a pecsétviasz, így a minta nem volt éppen kivehető, de sebaj. (Először arra gondoltam, hogy beleteszem a meghívókat egy műanyag palackba, és abban kerül átadásra, végül csak így "csupaszon" adta oda Kitti a meghívottaknak.)
A meghívó
Miután a meghívók megvoltak, nem volt visszaút a kalózos party elöl. Következő lépésként beszereztem a "jelmezhez" szükséges kellékeket. Ez nem állt másból, mint kalózos fejkendőből és szemtakaróból. Az elképzelésem eredetileg az volt, hogy veszek sima fekete karton/pamutvászon anyagot, és majd rajzolok rá textilfilccel "Jolly Rogert" (azaz a koponyát a keresztbetett csontokkal). Mivel nem tudok varrni, igazán azt sem tudtam hol találok a közelben méteráru boltot. Szerencsémre a második hely ahol jártam, szerintem egy kánaán az ügyes kezű varró hölgyeknek (persze lehet, hogy a város tele van hasonló üzletekkel és csak nekem tűnt így). Először fekete anyagot kértem, de látva a sokféle mintázatú, színű anyagot megkérdeztem, hogy nincs-e véletlenül kalózmintás anyaguk. Erre az eladó (vagy tulaj), teljesen természetesen közölte, hogy már miért ne volna. Meglepődtem, megörültem, majd 2 méter 140 cm széles "kalózos" anyaggal a hónom alatt távoztam. Ebből a mennyiségből 12 kalóz kendőre futotta (10 gyerek, és két felnőtt). 50x50 cm-re terveztem a kendőt, de ennél kicsit kisebbek jöttek ki.
A kendők
A kalózok "elengedhetetlen" kelléke a szemtakaró. Ehhez kerestem szemtakaró sablont, majd fekete filc anyagból kivágtam és fehér textilfilccel rárajzoltam a koponyát és a csontokat. Két lyukat készítettem a két szélére és kalapgumit fűztem bele. (Amúgy borzasztó kényelmetlen a viselése, zavarta nagyon a szemünket, leginkább csak a homlokunkra felhúzva volt rajtunk.) Ennyiből állt tehát a "kalóz jelmez".
Szemtakaró Jolly Rogerrel
Díszítés
A lakást is próbáltam "kalózos hangulatba" hozni. A lakás ajtóra kiragasztottam egy nagyobb papírdarabot, amire egy hatalmas piros "X"-et rajzoltam (a meghívóban is utaltam, hogy keresd az X-et, ami ugye a kincs helyét jelöli a kincskereső térképeken).
Vásároltam a Müllerben két tucat kalózos lufit (egy csomagban 6 db van, fekete, fehér és narancssárga színben, rajtuk "Jolly roger"), egy szintén kalózos "happy birthday" feliratot és egy party boltban beszereztünk még kalózos terítőt, papírtányért, papírpoharat, zászlófüzért. Kinyomtattam még pár színezőt, "belépés csak kalózoknak", "kincskeresésre fel!" stb. feliratokkal. Ezt a lányok kiszintezték, én leégettem a szélüket és kirgasztottam a lakás több pontján. Készült még egy Kitti kalózos zászló is, az IKEÁs papírhengerből letéptem egy nagyobb darabot és temperával festettem rá a koponyát, csontokat és piros csíkokat. Kitti nevét "csontos" betűkből írtam ki.
A főszíntér
Még a mosdó jelölésére is találtam egy nagyon jópofa kalózos rajzot a neten itt. Kb. ennyi volt a díszítés.
Étel, ital
Mint már korábbi gyerekzsúr témában írt bejegyzésemben említettem, ez az a dolog, ami a gyerekeket legkevésbé izgatja egy zsúron. A bevált egy tepsi pizza (fél kg lisztből) készült el, egy kis pogácsa (amit anyum készített), ropi, pattogatott kukorica. Édesség pedig egy zacskó vegyes keksz-nápolyi féleség, és a finom zabpelyhes keksz. Még feldaraboltam egy fél uborkát és egy nagyobb répát. Innivalóból megint leginkább almaléből készültem, de volt egy-egy doboz narancs és vilmoskörtelé és szörp, na meg a gyerekpezsgő. (A pizza több, mint fele megmaradt - pedig összesen 10 gyerek volt -, a legjobban a pogácsa és a pattogatott kukorica fogyott.)
Torta
K. kérdezte, hogy én sütöm-e a tortát. Rávágtam, hogy nem. De aztán olyan klassz, egyszerűen elkészíthető útmutatót és sablont találtam kalózos témájú tortához, hogy nem tudtam megállni, hogy ne én készítsem el. Annyiban egyszerűsítettem a dolgot, hogy ezen alkalommal nem magam sütöttem meg a tésztát, hanem megvásároltam. Részben azért, mert annyira lutri nálam, hogy milyen lesz a piskóta (morzsálódik, vagy sem, púpos lesz, vagy éppen homorú), na meg a mai tojás árak! Inkább az egyszerűbb megoldást választottam, tudom ez a megvásárolható tortalap tele van mindenféle E-vel, de senki nem túl sokat belőle. A csokikrémet viszont én készítettem és még annyival dobtam fel, hogy a piskótalapokat jól megkentem anyukám féle narancslekvárral. (Nagyon feldobta.) A piskótalappal nagyon könnyű volt dolgozni, főleg azért, mert olyat vettem ami elevel fel van 3 darabba szelve (Dahli bécsi tortalap). Követtem a fenti oldalon talált sablont és az útmutatókat és így igazán egyszerű volt. A lapok közé lekvárt is és csokikrémet is tettem és a torta külsejét jó vastagon bekentem a krémmel.
A díszítéshez felhasználtunk párat a lányuk Playmobil-os készletéből (korlát, láda, papagáj, és egy figura). Tortapapírt megint elfelejtettem venni, de felesleges is lett volna, pont jól illet a megégetett szélű (nem vagyok ám piromán!) sütőpapír. A vitorlák sima fénymásolópapírből készültek, kivágtam pár trapézt és piros zsírkrétával becsíkoztam. A végeredmény pedig ilyen lett:
Kalózhajó torta
Mára azt hiszem ennyi, majd még írok egy külön posztot a játékokról. Azért írom le ilyen részletesen ezt a zsúrt, mert bízom benne, hogy valaki kap pár ötletet, amit saját csemetéje szülinapi bulijához fel tud használni. Kalandra fel!