A tavaszi napsütéses órák számával egyenes arányban nő a házunk körül, a házunk falán, a köveken sütkérező gyíkok száma. Úgy cikáznak ide-oda, hogy szinte szemmel is nehéz követni őket. Egy átalgos halandónak. Nem úgy a szomszédunkban lakó leány testvérpárnak (a mieinkkel kb. egykorúak), akik élnek-halnak a kis állatkákért, bogarakért, lepkékért, mindenért ami mozog az udvarunkon. Hihetetlen ügyességgel fogják meg ezeket a kis élőlényeket, igaz a katicabogár befogása nem nagy kunszt, de ők megfogják röptében a lepkét (de tényleg), és rutinosan kapják el a villámsebesen cikázó gyíkokat is. Fogalmam sincs hogy csinálják. Na de amiért most el kezdtem klimpírozni, nem az ő dicsőítésük, hogy milyen ügyesek, hanem az, hogy mit csinálnak ezekkel az állatkákkal. Az elfogott lepkékkel nem tudom mit csinálnak, még azt nem tudtam nyomon követni (valószínűleg az ujjaik szorítása között hamar megadják magukat), de a gyíkokat rendszeresen beleteszik egy befőttes üvegbe, vagy többe. Attól függ, hogy éppen mennyi gyíkot fogtak be. Még az a jobbik, ha egy kis ideig beteszik, majd - remélhetőleg elengedik, ez a ritkább eset -, de volt már, hogy a kisebbik lány egy fél délelőttön keresztül szaladgált kezében a kis gyíkkal, s észre sem vette, hogy addig-addig szorongatta - nehogy az állat kislisszanjon a markából -, hogy a végén a gyík teste már élettelenül lobogott a lányka kezében, ahogy az futkározott.
Egyik nap amikor mi is lent voltunk az udvaron, megint a két lány áldozatául esett egy-két gyík. Bekerültek a befőttes üvegbe, a kisebbik lány egy pillanatra sem hagyta őket nyugton, kevergette őket a kezével az üvegben, majd rátette az üvegre a kupakot (amit előtte gondosan a szülők átszurkáltak, hogy kapjanak az állatok levegőt...) és így guritgatta ide-oda. A lányaim szerint az egyik gyíknak le is tört egy darab a farkából (gondolom így védekezett szegény az atrocitások ellen).
A lányaim már nem nagyon bírták nézni ezt az állatkínzást és pár másik társukkal követelték a testvérpártól, hogy engedjék már szabadon szegény hüllőket. Azok persze nem tettek eleget a kérésnek, azzal nyugtatták ellentáborukat, hogy majd este elengedik őket. (Ha még élnek...)
Kitti este aztán kifakadt és tulajdonképpen a fürdés alatt végig, felháborodva, hangját felemelve, kikelve magából, leállíthatatlanul mondta:
"Úgy kínozzák az állatokat! Szorongatjákt! Nekik jól esne, ha ugyanezt csinálnák velük??? Már mondtuk nekik, hogy ne bántsák a természetet! Az anyukájuk meg azt mondja, hogy majd este visszaengedik a természetbe! Olyan buták ezek a lányok! Biztos nincs könyvük az állatokról, meg a természetről! Holnap szólok az anyukájuknak, úgyis tudom a kódjukat (kaputelefon kódja)! Vagy szólok apának, hogy intézze el ezt a dolgot!"
Kép forrása: szfki.hu