Amikor anyuval valamikor április környékén egy sportáruházban jártunk belebotlottunk egy nagyon jó árú, négyszermélyes sátorba. Ahogy nézegettük felmerült bennem, hogy milyen buli lenne a lányoknak (meg nekünk szülőknek is) a sátorozás. Anyukám látva rajtam, hogy mennyire izgalomba jöttem az ötlettől felajánlotta, hogy K. közelgő szülinapjára megvenné a sátrat. K. is odavolt az immáron nem meglepetés ajándék ötletért, s napokon belül az áruházban szemléltük, vizslattuk, kipróbáltuk majd hazahoztuk a sátrat. K. nem bírt magával és a nappaliban ripsz-ropsz fel is állította, miután a bútorokat elhuzigáltuk, kidobáltuk a szobából.
Júniusban felavattuk az ideiglenes "otthonunkat" és négy napot töltöttünk el benne egy rokonunk telkén. (Nem, nem töltöttük az egész napunkat benne, csak az éjszakáinkat.) Nagyon kényelmes volt, mert a sátor mellett ott volt egy kis ház teljesen felszerelt konyhával, fürdőszobával. Így is (hogy nem kellett vinni edényeket, egyéb kempingezéshez szükséges kellékeket) dugig volt az autónk csomagtartója a sátorral, polifómmal, hálózsákokkal, ruháinkkal.
Úgy terveztük, hogy nyáron egy-két hévégére leruccanunk a Balatonra, vagy a Velencei tóhoz sátorozni, de ez sűrű programjaink miatt nem jött össze. Végül a vakáció utolsó hétvégéjén sikerült eljutnunk barátainkkal a dömösi kempingbe.
Már amikor készítettem össze a "minimál cuccot" rájöttem, hogy a kempingezést gyakorolni kell. A táborozás során ez az érzés tovább erősödött bennem. Ez már nem egy kamaszkori sátorozás, amikor elég volt a sátor, hálózsák, pár ruci a hátizsákban és pont. (És most itt elkanyarodok kicsit, mert számtalanszor eszembe jutott ezen a hétvégén gimis kalandjaim egyike-másika. Amikor pl. a barátnőmmel a Velencei tóhoz mentünk sátorozni, s mivel tudtuk, hogy szüleink ebbe nem egyeznének bele, azt füllentettük, hogy egymás rokonaihoz megyünk víkend telkezni. Még kaptunk arra is pénzt, hogy vegyünk a kedves rokonoknak bort és csokit, s még ahhoz is volt pofánk, hogy a tótól feladjunk egy-egy képeslapot szüleinknek, hogy "jó idő van, jól érezzük magunkat, a X. rokonai nagyon kedvesek. A sátort indulásunk előtt úgy kellett kicsempészni, és mivel mi bénák voltunk a felveréséhez két haver segített ebben, akik aztán továbbmentek a Balaton felé. Emlékszem nem nagyon volt pénzünk, de dizsibe akartunk menni. Átmentünk vonattal Siófokra, napközben megettünk egy kiló barackot és megittunk egy üveg pezsgőt, majd este dizsi. Az utolsó vonatot vissza Velencére lekéstük így éjjel nekiálltunk stoppolni Siófok belvárosában. A pacák aki felvett az autópálya velencei lehajtójáig tudott csak elvinni, s onnan gyalog folytattuk az utunkat a vak sötétben. Egyszer egy szarvas/őz csorda vágtatott át kb. 5 méterrel az orrunk előtt az úton, majd végül egy Wartburg vitt el úticélunkig. Akkor már iszonyú éhesek voltunk, s a sátorban mindösszesen két kopogós -nem, nem írtam el, nem ropogós, hanem kopogós - zsemlénk és egy húskonzervünk volt, aminek íze még mai benne van a számban.)
Ott tartottam, hogy családosként sok Gyerekeknek és apukának kispárna (ehhez ragaszkodtak), gyerekeknek alvótárs (apának ott voltam én:-), egy-két pokróc, ha hideg lenne és nem lenne elég a hálózsák, ruhák arra az esetre, ha meleg lesz, ruhák arra az esetre, ha hideg lesz, ruhák arra az esetre, ha eső lesz, túrabakancs, papucs, szandál, egy-két apró játék, tisztálkodási cuccok, alap gyógyszerek a gyerekeknek és akkor az evéshez szükséges dolgokat még fel sem soroltam.
Aki sátorozik, valószínűleg nem (elsősorban) étteremben akar kajálni, tehát kell vinni kaját. Ahhoz viszont, hogy főtt ételhez jusson főzni is kell, s a kempingben van ugyan közös konyha, de edények egy szál sem. Tehát edényeket, evőeszközöket is vinni kell. És akkor még nem beszéltünk az alapanyagokról (mondjuk ezt helyben is meg lehet vásárolni, de ki akarja az ideje egy részét közértbe rohangálással tölteni?), fűszerekről. Na de mindezt hol tároljuk? Mi a kocsi csomagtartójában hagytunk mindent, miután K. egy laza mozdulattal ki- meg felállította a sátrat. Mondanom sem kell, hogy a csomagtartóban kb. három másodperc alatt lett káosz. Melyik szötyőben, csomagban vannak vajon a tányérok, evőeszközök? Melyikbe raktam a papírtörlőt? Hoztam sót? És az merre van? Próbáltam én kategóriánként csomagolni, de a csomagok tartalma valahogy összekeveredett. Arra rájöttem, hogy a legjobb lett volna valami ládafélékbe beletenni külön-külön az evés-iváshoz, tisztálkodáshoz stb. szükséges dolgokat. De egy vagy több láda nem fér bele a csomagtartónkba, így maradtak a szötyők.
A dömösi kemping egyébként nagyon szuper. Gyönyörű helyen van, szinte közvetlenül a Duna parton, így zárás előtt egy héttel nem is voltak sokan. Volt közös konyha egy gáztűzhellyel és egy gázrezsóval, mikró, tűzrakóhely. A közös fürdőszoba nagyon patent volt, és gyönyörűen tisztán tartják. A bónusz pedig a két medence (egy felnőtt és egy gyerek medence), amit ugyan az időjárásra tekintettel nem próbáltunk ki. Pár lépésnyire van kedvelt túraútvonalak (Rám szakadék, Vadálló kövek, Prédikálószék stb) kiindulópontjától. Mi a Rám szakadékot céloztuk meg, amit két éve már teljesítettünk a gyerekekkel, s most újból nekivágtunk a szeszélyes időjárás (hol esett, hol sütött a nap, hol fáztunk, hol melegünk volt, bár ez utóbbi lehet, hogy az emelkedők legyőzéséhez elfogyasztott pálinkának volt köszönhető).
Summa summarum jól sikerült a sátorozás, a gyerekek is jól érezték magukat. Én meg a legközelebbi kempingezésig gyakorolok csomagolástechnikából.
