A héten két maratoni szülői értekezletet tudtam le (halleluja). Ülőgumóimnak tetszett a legkevésbé, mivel az oviban és az iskolában is a törpöknek tervezett székeken ücsörögtük végig a többi szülővel a két órás megbeszéléseket. Érdeklődéssel hallgattam a Kittiéket ettől az évtől testnevelésből oktató tanítóbácsi szavait, aki megnyugtatta a szülőket, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a heti 5 testnevelés óra élvezetes legyen a diákoknak. Amúgy elnézve az órarendjüket a másodikosoknak nincs minden nap tesi órájuk (igaz a köznevelés törvény csak a mostani első, ötödikes és kilencedikes évfolyamoknak írja elő), de a heti 5 meg lesz. Hetente egyszer elmennek úszni, amire két testnevelés óra van áldozva, hogy tényleg maradjon egy egész órájuk az úszásra, a többi idő meg az utazáshoz és öltözködéshez szükséges. Lesz hetente egy néptánc, ez is mozgás, tehát ez is tesi, és ezen kívül még heti két "rendes" testnevelés óra. Kittiék osztálya két hetente egyszer (!!!) jut a tornaterembe, a többi órát a szabadban (az iskola udvarán), illetve az idei évtől raktárnak használt kis épület folyosóján tartják meg. Én pártolom, hogy mozogjanak minden nap a lurkók, remélem hogy a tanítóbácsi meg is szeretteti velük a mozgást, a sportot, csak jó lenne, ha meglennének hozzá a feltételek is. Mindenhol azt hallom, hogy nem kell ahhoz tornaterem, hisz a gyerekek nincsenek cukorból, meg nem kellenek drága sportszerek....de nem hiszem, hogy a betonpálya körbefutása, a guggolások, fekvőtámaszok, indiánszökellések vezetnek a mozgás szeretetéhez. Ami új információ volt számomra, hogy május környékén Cooper teszttel mérik a kisiskolások (így a másodikosok) fittségét is.
Hogy iskolásunk (na meg az ovisunk is) fitt legyen végre-végre-végre beírattuk őket úszás oktatásra. Először úgy gondoltuk, hogy heti egy alkalom elég lesz (Kitti emellett úgyis megy még a sulival is egyszer) a meglévő heti 1 fitness óra mellett. A bemutató, vagy szintfelmérő vagy akármilyen órán azonban Szonjának nagyon megtetszett az edző és ragaszkodott hozzá, viszont ő csak a heti kétszer úszókat oktatja, így hétfőné és szerdán délután is pancsolhatnak a medencében. Kittit először betették a középhaladó csoportba, akik még tanmedencében gyakorolnak, de úgy láttuk, hogy ő ezen a szinten már túl van. A következő lépcső azonban a "kezdő nagyvizesek" és bizony a mi nagy lányunk valamiért tart a mély víztől. Amikor együtt strandolunk, akkor nem, de az uszoda kérem szépen az más, Kitti szerint. Ott hideg a víz, meg különben sem ér le a lába. Második úszás edzés előtt megbeszéltük vele, hogy azért nem ártana kipróbálni milyen a mély vizes edzés, mert egyszer, valamikor csak el kéne hagyni a kismedencét, nem lehet ott felnőtt koráig. Biztosítottuk róla, hogy az edző külön fog rá figyelni, az összes gyakorlat még úszódeszkával történik és az apja is ott fog ülni a medence szélén mentésre készen. Ha meg elfárad, átmehet a kis medencébe. Kitti beleegyezett a nagyvizes próbába, ahol várakozásainkon felül teljesített. Nem hogy nem érezte hidegnek a vizet, de a párban úszásnál mindig rávert a párjára 1-2 testhosszt és az edzés egy részében úszódeszka nélkül úszott. Ezen is túl vagyunk és nagyon büszkék vagyunk rá, hogy így vette az akadályt. (Másnap reggel iszonyú izomláza volt karjában...meg is értem).
Remélem jól fogják bírni ezt a heti három edzést és az immunrendszerüknek is jót fog tenni.
