Egyik elmúlt hétvégén férjem a szülinapom alkalmából (ami jó pár héttel előtte volt) elvitt egy meglepetés estre. A gyerekeket leadtuk az egyik nagyinál és nekiindultunk az ismeretlenbe. Legalábbis én nem tudtam hova megyünk. Az Arany János utcai metró megállónál szálltunk le, majd az Október 6-a utcáig sétáltunk, ahol K. megállt egy étterem előtt és betessékelt. Az étterem neve nem igazán csigázott fel, kicsit tartottam az előttünk álló vacsorától. Ez volt kiírva: Hummus Bar. Az egyik pincér alighogy beléptünk a "bárba" máris egy-egy pohár limonádét nyomott a kezünkbe. Elfoglaltuk a helyünket és pár perc múlva már az étlapot tanulmányoztuk. Hummus, laffa, falafel, pargit, shakshuka, csupa ismeretlen étel illetve szó. Felcsillant a szemem, amikor a kuszkuszhoz értem, ezt legalább tudtam, hogy micsoda. A rendelésben a pincérlány nagyon készségesen segített. Minden ételről szinte kiselőadást tartott, amit megemlítettünk.
Végül én egy csirkemelles szendvicset kértem laffában, K. pedig kebabot, amihez járt két köret (hummust és kuszkuszt választott), kísérőként egy laffát zalaatarral. Megkóstoltunk még egy vegyes salátát, a falafel golyókat és az édességet sem akartuk kihagyni. Minden nagyon -nagyon finom volt. A Hummus Barnak, ahogy a pincérlánytól megtudtuk izraeli a tulajdonosa és a kaját izraeliek és jemeniek. A hummus egyébként csicseriborsó és szezámkrém (isteni!), a laffa egy nagyon finom kenyérféle (lepény), a falafel pedig csicseriborsóból készült "fasírt". A finom vacsorát egy-egy pohár mangó- illetve gránátalmalével öblítettük. A mangós olyan volt, mintha friss mangóból préselték volna ki a levet.
Miután pukkadásig zabáltuk magunkat elindultunk második célpontunk felé. Nem tudom mikor, talán 2 éve újították fel az Október 6. utcát, illetve a környéket. Nagyon hangulatos lett, rengeteg "kiülős" étteremmel, bárral. Hamarosan befordultunk a Zrínyi utcába, amelynek végében lévő Szent István téren a Bazilika teljes fénypompában nagyon impozáns látvány volt. Számomra, aki mióta gyerekeim vannak csak nagy ritkán járok a belvárosban nagyon furcsa volt, hogy magyar szót alig hallottunk. Este 8 óra körül voltunk a Bazilikánál, ahonnan épp egy esküvői násznép távozott, ők is szinte csak olaszok voltak. Az Andrássy úton folytattuk utunkat, majd rákanyarodtunk a Nagy körútra. Ahogy a Blaha Lujza tér felé tartottunk egyre jobban elkeseredtem. Annyira koszos, mocskos ez az egykor ruházati és egyéb üzletekkel teli főút, hogy az embernek felfordul a gyomra. Lelombozó, hogy mennyi bezárt, üres üzlet, kirakat árválkodik ezen az úton, ahova valamikor (még a bevásárlóközpontok előtti időben, amikor még csak a Corvin, Lottó, Csillag, Úttörő Áruházak, vagy a Divatcsarnok működött, mint ÁRUHÁZ, így nagybetűkkel) rendszeresen jártam vásárolni, vagy csak nézelődni. Mennyi butik volt a kapualjakban! Aki divatosan szeretett volna öltözni, de nem volt pénze mondjuk a Luxus áruház és a Váci utca drága üzleteinek kínálatához, innen biztos megtalálta a neki tetsző ruhadarabot. Egyedüli üde folt az Oktogon és a Blaha között a Royal szálló. Nosztalgiáztunk egyet K-val, hogy a mi nagyon fiatal korunkban még jártunk a Royal melletti árkádban megbúvó Vörös Csillag moziban. A Mátra mozi még létezik, igaz már más a neve, azt hiszem itt a Hugó a víziló című rajzfilmet néztük meg gyerekkoromban. A Bástya mozi helyén is már valamilyen bank van. Eszembe jutott, hogy ez volt az a mozi, ahova nem szívesen jártam a kárpitozatlan fa székei miatt.
Mielőtt a Blahához értünk befordultunk a Dohány utcába, majd hamarosan a Kazinczy utcában találtam magam. A második "úticélunk" a Szikla kert romkocsma volt. Nem voltam még soha romkocsmában, pedig már jó pár éve működnek. Szerencsére túl korán jöttünk (9 körül), így alig voltak, értem ez alatt, hogy még ülőhelyet is találtunk. K. már volt itt és mesélte, hogy állni alig tudtak, annyira dugig volt ez a helyiek és külföldiek által is kedvelt szórakozóhely. Nagyon eklektikus, ahány szék, annyi fajta és olyan tárgyak bukkannak fel vagy a falon, vagy fölöttünk a levegőben, vagy az asztalok között, amire már az Ecserin sem lehet ráakadni. Tiszta retro és tele van ötlettel. Falikút, mint virágtartó, ágyrugó, mint boltív díszítés, félbevágott kád, mint kanapé, fél Trabant, amiben egy asztal és székek vannak, kertit örpe, hintaló, régi rádiók stb. Mivel nem voltak sokan igyekeztünk minél több zugát bejárni és rácsodálkozni a különböző tárgyakra.
Hazafelé a Kazinczy utcából a Dob utca felé vettük az irányt....ha a Körutat mocskosnak nevezetem, nem is tudom, hogy ezt a részt milyennek kéne jellemeznem. Engem nagyon kiábrándított ez a séta a belvárosban. Egy külföldi vajon milyennek látja fővárosunkat, ha leszáll a városnéző buszról és kicsit jobban körülnéz? Vagy lehet, hogy csak öregszem és régebben nem vettem ezt észre?
A meglepetés est ennek ellenére jól sikerült, köszönet érte a szervezőnek!
