Az iskolában a múlt héten versmondó versenyt rendeztek. Az itteni verseny legjobbjai képviselték a kerületi versenyen a sulit. Szonjáék osztályfőnöke is megkérte a tanulókat, hogy a gyerek témában felajánlott versek közül válasszanak maguknak, tanulják meg és az osztályból, akik a legszebben mondják el a verset részt vehetnek az iskolai versenyen is.
Szonja eleve kikötötte, hogy ő nem szeretne indulni ezen a versenyen. Meg is beszélte E. nénivel, hogy ő megtanulja a verset, amit magának választott, de csak az osztály előtt hajlandó elszavalni. Nem is erőltettem a dolgot, nem akartam rákényszeríteni a szereplést.
Ezt a verset választotta és tanulta meg másodszülöttem:
Lackfi János:
SZERELEM
Szerelmes vagyok Lacikába,
Már harmadnapja nem eszem,
Ő lesz a férjem nemsokára,
Kár, hogy nem látom sohasem.
Jót játszottunk az óvodában,
Épp a legutolsó napon,
De most más iskolába járunk,
Határozottan fájlalom.
Párnám alatt a csoportfénykép,
Rajta mosolyog Lacika,
Nem tudom a nevét, se címét,
Mégsem felejtem el soha.
Egyszer megnövök, bizonyisten,
Ő addig szépen várni fog,
A fényképről lependerítem,
És a nyakába borulok.