Kitti és Szonja blogja

Ezt a naplót elsősorban két kislányomnak készítem, hogy legyen ilyesfajta emlék is a gyermekkorukról. Jegyzetek a lányok mindennapjairól, ünnepeiről, fejlődésükről, örömről, bánatról.

Kitti Laura

Szonja Kinga

Gyerekekkel kreatívan

Friss topikok

  • panograph: Most találtam rá a blogodra, Szonja, és szeretnék javasolni egy igen különleges kincskereső játéko... (2020.09.25. 23:31) Kincskeresős szülinap
  • molnar.orsolya: Ajánlok Nektek egy remek szülinapi játékot! Ez a LogiKoffer, ami egy izgalmas logikai kincskereső ... (2017.02.21. 22:31) Szülinapi zsúr
  • Komáromi Renáta: Van egy remek szülinapi program, amit jó szívvel ajánlok Nektek gyerekzsúrra. Ez a LogiKoffer, ami... (2017.02.17. 21:47) Kalóz party játékok
  • Komáromi Renáta: Én is ajánlom Nektek a LogiKoffer szülinapi játékot! Nálunk hatalmas siker volt! www.logikoffer.... (2017.02.13. 21:44) Kalóz party
  • Komáromi Renáta: Ajánlom Nektek a LogiKoffer szülinapi játékot! Nálunk hatalmas siker volt! www.logikoffer.hu Ez eg... (2017.02.13. 21:02) Születésnap játszóházban

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Anyabetegség

2013.10.21. 14:21 Beso

Az elmúlt hétvégét családomtól távol töltöttem. Péntek este egy vacsora meghívásom volt, pár kedves volt kollégám körében. Szombat, vasárnap ugyancsak volt munkatársakkal csaptunk egy görbe hétvégét, ahol felelevenítettük a régi szép időket.

A lányokkal is beszéltünk erről a hétvégéről, hogy apával illetve a nagyikkal fogják eltölteni anya nélkül. Meg is egyeztünk, hogy az egyik anya nélküli estét itthon töltik apával, a másikon meg a nagyival lesznek. Szonja nem volt oda az előtte álló anya nélküli hétvégétől, de különösebben nem mutatta ellenérzését.

Csütörtökön reggel Szonja fájlalta kicsit a torkát, ami valóban picit piros volt. De nem volt nagy dráma és jókedvű volt. Délután fitnesz edzésre vittem és láttam rajta, hogy valami nem stimmel. Megfogtam a homlokát és éreztem, hogy hőemelkedése van. Edzés helyett így hazamentünk. Estére volt egy pici láza, éjszakára kapott lázcsillapítót. Reggel nem vittem suliba, lázzal ébredt. Kora délután már 39,6-ra kúszott fel a hője. Kapott napközben homeós bogyókat, délután miután a láza lement valamennyit, de aztán újra felfelé kúszott kapott lázcsillapítót. Este mikor elmentem itthonról, már jókedvű volt - annak azért nem örült, hogy elmegyek -, a láznak nyoma sem volt. 

Szombat-vasárnap míg én a kollégáimmal, Szonja és Kitti először apával, majd a nagyival mulatott. Telefonon K. beszámolt, hogy Szonja tökéletesen van, láznak azóta sincs nyoma.

K. szerint ez az egész betegség, az anyabetegség volt. Mióta sulis megint nagyon anyás lett, mint 5 évvel ezelőtt, amikor bölcsődés lett. Most azért nem olyan durva a helyzet, tehát pl. egy pohár vizet mástól is elfogad, de esténként anya meséljen, anya üljön az ágya mellett. Apukája megint kicsit ki van akadva ettől a helyzettől (amit teljesen meg is értek). Bizonyára az új helyzet, az új épület, az új emberek (tanítónénik, gyerekek) viselte meg lányomat ennyire. Pedig a suliban nagyon jól érzi magát, sok barátja van, a tanítónénikkel kapcsolatban sincs gondja. De azért mégis csak új helyzet ez neki, amit még fel kell dolgoznia. 

Ma már újból ment iskolába, hisz jó a közérzete, nem fáj semmije, láza sincsen és anya is itthon van.

Én meg többek között ilyen gyönyörű helyen jártam:

P1180804.JPG

P1180809.JPG

P1180833.JPG

Szólj hozzá!

Címkék: betegség

Múltidéző - Kirándulás a Zemplénben 4. - Megyer-hegyi tengerszem

2013.10.14. 08:50 Beso

Ha kicsit megkésve is, de végre eljutottam ahhoz, hogy a zempléni kirándulásunk befejező túrájáról is lepötyögjek pár sort. Tulajdonképpen ezért a "látványosságért" indultunk útnak hazánk ezen gyönyörű tájára. Telkibányai szállásunkról reggeli után indultunk el és kb. 1 órányi kocsikázás után Károlyfalván keresztül értük el a Mikolai Pihenő- és Szabadidőparkot, ahol egy halastó található. A halastó gazdája, Mikolai Péter bort is kínál a túrázóknak (kissé borsos áron), kutyája Géza pedig vigyázza a parkolóban hagyott autókat.  

A szabadidőparkból majd egy kilométeres, az út elején elég kemény, majd kicsit enyhébb emelkedőn keresztül érjük el a Megyer-hegyi tengerszemet. Valamikor ezen a helyen malomkövet bányásztak és a bánya megmaradt gödrében felgyülemlett a csapadékvíz. Így keletkezett ez a tó, amely egyes helyeken 6,5 m mélységű. A tavat hatalmas - néhol 70 méteres - sziklafalak veszik körül. A balesetek megelőzése végett a tó felett-mellett található sétaútvonalakon korlátokat helyeztek el. A gyerekek kezét azért nehezen engedtük el.

Talán valamit visszaad a tengerszem szépségéről a következő pár fotó:

P1150960.JPG

P1150995.JPG 

P1150999.JPG

P1160002.JPG

A bányászoknak annak idején sziklafalba vájt üregek szolgáltak szálláshelyül

P1160017.JPG

P1160013.JPG

A tengerszemhez vezető út felől ezt látjuk

P1150955.JPG

Kitti fedezte fel ezt az erdei siklót (egyébként a Zemplénben viperával is találkozhatunk!)

P1160022.JPG

Géza, a Mikolai Szabadidőpark kutyusa

P1150948.JPG

A lányok kihasználták Géza barátságos természetét és alig akartak továbbindulni

P1150954.JPG

A túra és a kutyázás után továbbindultunk, immár hazafelé. Útközben rövid időre megálltunk még Sárospatakon és sétáltunk egyet a Rákóczi-vár udvarában, parkjában.

 P1160033.JPG

P1160046.JPG

P1160048.JPG

P1160049.JPG

P1160066.JPG

Klassz kis játszóvár és csúszka is van a vár udvarában

P1160041.JPG

P1160044.JPG

Sajnos az ország leghosszabb libegőjére már nem jutott időn felülni, de bakancs listánkon fennmaradt a Zemplén és talán sikerül egyszer hosszabb időt eltölteni ezen a tájon, ami mindannyiunk szívébe belopta magát. 

Szólj hozzá!

Címkék: kirándulás

Szonja mondta

2013.10.12. 06:24 Beso

Csacsognak a barátnőjével:

Barátnő: Nálatok mi volt az ebéd a suliban?

Szonja rövid gondolkodás után: Honnan tudjam milyen leves...

Barátnő: És a második?

Szonja: Fúúúúj, undorító!

Már értem miért fogy el mindig az uzsonnás doboza tartalma :-)

--------------------------------------------------------------------

Valamiről mesél a vacsoránál, majd a mondandója végén kiszalad egy hatalmas böfögés.

Szonja: Ez volt a pont a mondat végén!

--------------------------------------------------------------------

Átvittem őket anyukámhoz, mert ott szerettek volna aludni. Kicsit még beszélgettünk anyuval, egyszer csak Szonja megszólal:

- Anya! Csak kérdezem...., de te mikor akarsz hazamenni?

Szólj hozzá!

Címkék: szonja duma

Séta a Jági tanösvényen

2013.10.03. 15:32 Beso

Hétvégén délelőtt egy rövid sétára volt kedvünk, egy olyan helyre, ami nincs túl messze fővárosunktól, nem is túlságosan megerőltető (a lányok, főleg Szonja nagyon kifáradnak a suliban), de azért mégis csak erdő. Eszembe jutott, hogy Kittiék a sulival tavaly, vagy tavalyelőtt voltak egy kiránduláson a Jági tanösvényen, ahonnan már a kora délutáni órákban vissza is tértek a sulilba.

A tanösvény Pilisszentivánról indul. Megnéztük itthon a térképen, K. be is pötyögte a koordinátákat a telefonjában lévő GPS-be, ami egyébként egyáltalán nem megbízható, ennek ellenére mi hittünk az útbaigazításának. A 10-es úton haladtunk Dorog irányába, beérkeztünk Pilisvörösvárra. Itt éppen javították a 10-es utat, volt egy kis elterelés. A telefonos térképünk jelezte, hogy már mindjárt a célnál vagyunk, de mi csak nem találtuk és valamilyen zsákutcába keveredtünk. Megkérdeztünk egy bácsit, hogy merre van a Villa Negra étterem (ugyanis e mellől a vendéglátóipari egység mellől indul a tanösvény), illetve a tanösvény. Halvány fogalma sem volt róla, ezek után már csak a fejünk után mentünk, amikor észrevettem egy buszmegálló táblájáról, hogy még nem is Pilisszentivánon vagyunk, hanem csak Pilisvörösváron. Innen már hamar megtaláltuk Szentivánt és nem sokkal, hogy magunk mögött hagytuk a község elejét jelző táblát jobbra kb. a második utcában megtaláltuk a Villa Negra éttermet és a Jági tanösvényt is.

Az étteremben beszereztünk egy tájékoztató füzetet a tanösvényről (480 Ft), ami egyébként az internetről is letölthető innen. A füzet megismertet bennünket a hárshegyi homokkővel, a Jági tó történetével és állat világával, az Ördög torony keletkezésével, bemutatja a Jági tanösvényen felbukkanó fákat, vadgyümölcsöket.

A túra nem hosszú mindössze 3,5 km, a szintemelkedés is elhanyagolható. (Mondanám, hogy akár babakocsival is bejárható, de nem tudom a két kerítést, amin keresztül létra vezet ki lehet-e hagyni.) A Jági tó stégjén fogyasztottuk el tízórainkat, ahol sajnos a molnárkákon kívül nem láttunk más állatot (egyetlenegy békát sem). Illetve láttunk pár kutya többször megjelent és belegázolt a vízbe, azután szaladtak vissza gazdáikhoz. Két helyen kerítést kellett másznunk, egy-egy létra segítségével. A tanösvény egyik állomásánál szép kilátás nyílik a Zsíros hegyre, Hármashatár-hegyre, és az Ördög torony sziklaképződményére. A tanösvény egyik szakaszán mindkét oldalon rengeteg szeder bokor volt. Sajnos a szeder szezonról már lekéstünk, pár szemet találtunk csak, viszont megállapítottuk, hogy nagyon kevesen járhattak erre, mert a bokrok tele voltak már elérett és elszáradt szederrel. A tanösvény egy másik szakaszán pedig rengeteg kökény és galagonyabokor volt. Életemben nem kóstoltam még galagonyát, pedig biztos más kirándulásainkon is találkoztunk vele, csak nem tudtuk, hogy azok a piros kis bogyók ehetőek. A tájékoztató füzetben viszont megtaláltuk a galagonya bokor leveleinek rajzát, így meg mertük kóstolni a termését is. Nekem az almához hasonlít az íze, marokszámra szedtük és ettük. A kökényt is megkóstoltuk (sőt K. és Kitti elég sokat ettek belőle), de az még nagyon fanyar volt, hisz még nem csípte meg a dér. A kilátó környékén pedig belebotlottunk pár csipkebokorba, erről is eszegettünk és pár csésze teára való a hátizsákba is került. Úgy látom a lányoknak nagyon bejön, ha lehet így eszegetni kirándulás közben a természet gyümölcseit. Egy korábbi kirándulásunk alkalmával pl. szilva került a pocakjukba. Ilyenkor valahogy a méterek is gyorsabban fogynak.

Mint említettem rengeteg kökény bokor volt a tanösvény utolsó szakaszán, rá is kerestem az interneten, hogy mily módon lehet kökény lekvárt készíteni. Találtam egy nagyon érdekes, hasznos blogot, melynek írója a vadnövényekből készített ételeinek, italainak receptjeit és egyéb hasznos tanácsokat tesz közzé.

És akkor pár fotó a kirándulásunkról:

A tanösvény tájékoztató táblája és egy kemence a Villa Negra étteremnél

P1180407.JPG

Erdőnjárók

P1180414.JPG

A Jági tónál

P1180439.JPG

Kutyák a vízben!

P1180428.JPG

Tízórai a tó stégjén

P1180446.JPG

Fahidacska (nem egy patak, hanem egy csalánmező felett)

P1180456.JPG

A kilátó ...

P1180463.JPG

...és a kilátás

P1180468.JPG

Kissé homályosan az Ördögtorony 

 P1180471.JPG

 Ezen a "létrán" kellett átmászni a kerítésen

P1180480.JPG

Futás!!!

P1180488.JPG

Egy nagyranőtt hársfa tövében

P1180495.JPG

Galagonya bokor levele és termése

P1180504.JPG

Alagút

P1180510.JPG

Túránk befejeztével elmentünk az alig 100 méterre található játszótérre (főút mellett található, mi akkor vettük észre, amikor túlmentünk a tanösvényhez vezető utcán). Van itt minden: "konditerem" a felnőtteknek, játékok az egész kicsiknek, játékok a kicsit nagyobbaknak, betonpálya kosárpalánkkal a kisebbeknek és a nagyoknak. Szuper hely!

P1180516.JPG

P1180520.JPG

P1180524.JPG

P1180529.JPG

A fa szaletli alatt padok, a szülőknek, vagy a megfáradt gyerekeknek. A homokozó felett ponyva, hogy a nyári napsütésben árnyékot adjon.

P1180530.JPG

Hullámcsúszda

P1180531.JPG

Szólj hozzá!

Címkék: kirándulás

Az első

2013.10.02. 08:13 Beso

Tegnap az apukájuk ment a lányokért suliba. Amikor ajtót nyitottam, még mielőtt üdvözölni tudtam volna őket, két lelkes kiscsaj egymás szavába vágva próbáltak valamit elhadarni, miközben Kitti két papírlapot nyomott az orrom elé. A nagy hangzavarban - mert két gyerkőc is tud ám rendesen hangzavart okozni - csak egy-két szót értettem meg: levél, padomban, kinyomoztuk, szerelmes...

Pár pillanat múlva kissé megnyugodtak - az izgatottság azért is volt, mert azon versenyeztek, mint általában amikor valami izgalmas dolog történik valamelyikükkel - végre sikerült összefüggően is elmondani, hogy Kitti két szerelmes levelet talált a padjában! Mindkettő a rajta lévő címzés szerint tényleg Kittinek szólt. A tartalmát nem árulom el, de valóban szerelmes levél. Ahogy Kitti mesélte, először nem tudta, hogy ki tette a padjába, de aztán szünetben azzal a fiúval akibe ő szerelmes (meg állítólag a fiú is belé), nyomozásba fogtak és hamarosan ki is derítették, hogy ki lehetett a "tettes". A gyanúsított először tagadott, de aztán töredelmesen bevallotta, hogy tényleg ő írta és ő helyezte el a leveleket oda, ahol Kitti megtalálta. Még azt is elmesélte szerelme tárgyának, hogy mennyi papírt elhasznált. míg végre megszületett ez a kettő, sőt elárulta, hogy otthon van még pár elkészült darab.

Annyira izgalmas számomra, szinte olyan volt, mintha nekem írtak volna. Kitti annyit mondott kérdésemre, hogy milyen érzés két szerelmes levél birtokosának lenni, hogy jó. Láttam rajta, hogy fel van dobva! (Nem tudom, hogy viszont szerelemre számíthat-e a hódoló....mert úgy tudom a lányom szíve már foglalt.)

Szóval Kitti lányom megkapta élete első, igazi szerelmes levelét. Boldogság :-)

Love-letter_resize.jpg

Update: Kitti másnap mesélte, hogy ismét kapott levelet, de csak egy tulipán volt belerajzolva, szöveg nélkül. Visszaküldte a feladónak azzal, hogy "írjál bele!". És visszajött ezzel a szöveggel: "ének óra van!".  

Kép forrása: http://www.cherylanswers.com

Szólj hozzá!

Címkék: gyerek szerelem

Fülbevaló

2013.10.01. 15:22 Beso

Amikor a lányok megszülettek, az apukájuk nem engedte, hogy kilyukasztassuk a fülüket (fülbevaló végett). Azon a véleményen volt, hogy jobb, ha erről majd maguk döntenek a későbbiekben. Nem nagyon értettem vele egyet, hisz engem is nagymamám pár hetesen (igaz titokban) vitt el a védőnőhöz, hogy átszúrassa a fülemet és fülbevalót rakasson bele. Azt hiszem akkoriban ez volt a "természetes", legalábbis nagyon sok kislánynak volt fülbevalója.

A következő fülbevalóhoz kötődő emlékem gimis koromhoz fűződik. Ekkoriban jött divatba az egy fülben több fülbevaló. Az egyik osztálytársnőm sorra lyukasztotta ki a lányok fülét a szünetekben, a lány wc-ben. Az eszközöket, úgymint injekciós tű, fertőtlenítő, Lidocain egy osztálytársunk - akinek anyukája doki volt - biztosította. Volt aki elájult a művelet közben, de a többség jól bírta a megpróbáltatást. A szépségért (divatért) mindent!

Felmerült már egy párszor a lányoknál, hogy szeretnének fülbevalót, de a füllyukasztásért nem voltak oda. Egy-két hete - a fene se tudja miért - Kitti el kezdte mondogatni, hogy most már szeretne fülbevalót. Húztuk- halasztottuk a dolgot - mintha nekem lőnék át a fülemet -, de Kitti a sarkára állt és a zsebpénzét is felajánlotta, ha az anyagiak lenne az akadálya annak, hogy lehessen fülbevalója.

Tegnap úszás után el is mentünk a közeli ékszerboltba és pár perc múlva Kitti már fülbevalóval a fülében távozott. Ahogy ígérték tényleg nem fájt, csak egy pár percig égett a belövés után a füle. Jól áll neki (van olyan kislány akinek nem?) és nekem most valahogy még nagylányosabb lett. 3-4 hétig ez az orvosi fülbevaló lesz benne, de az egyik nagyi már lecsapott a lehetőségre, hogy unokájának valamilyen szépséges ékszert vegyen a fülébe.

Szonja egyelőre a bátorságot gyűjti. Azt mondta, hogy neki majd 7 éves korában lesz fülbevalója, de lehet, hogy csak 8. Ő nagyon tart attól, hogy ez a dolog mégsem olyan fájdalommentes, mint ahogy a nővére állítja.

P1180532_resize.JPG

P1180533_resize.JPG

Szólj hozzá!

Címkék: fülbevaló

Szabadnap az iskolában

2013.09.28. 07:28 Beso

Az egyik tavalyi papírgyűjtésen Kittiék osztálya vitte az iskolába a legtöbb papírt. A papírgyűjtésből befolyt összeg az iskolai alapítványba folyik be, viszont a győzelemért az osztály kapott egy szabadnapot. Ezt a szabadnapot tegnap vette ki az osztály. Az osztályközösség (beleértve a szülőket és a tanítókat) úgy döntött, hogy az egész napot együtt töltjük el a Budakeszi Vadasparkban. 

Nagyon sok szülő szabaddá tette magát ezen a napon, így a teljes osztálylétszám és kb. 20 szülő indult a város másik végébe, hogy egy bombasztikus napot töltsön el együtt. A gyerekek és pár szülő először is megismerkedtek a Vadaspark állataival. Én a szülők többségéhez csatlakoztam és a Vadasparkhoz közeli erdei tisztáson táboroztunk le. A mi feladatunk az volt, hogy mire az éhes gyereksereg csatlakozik hozzánk fergeteges ebédet készítsünk. Köszönhetően az egyik családnak ehhez minden kellék rendelkezésünkre állt. Volt egy hatalmas bográcsunk, zsírunk, krumplink,  hagymánk, paradicsomunk, paprikánk, fűszereink és egy kazal virsli. Amennyi késünk volt, mind gazdára talált és pikk-pakk megpucoltunk úgy kb. 15 kg krumplit. A tűz is hamarosan fellobbant köszönhetően a lelkes apukáknak, akik fűrészeltek, fát aprítottak, majd gyújtogattak (csak a kijelölt tűzrakóhelyen). Miközben szorgosan járt mindenkinek a keze, a szánk sem állt be, jókat beszélgettünk, vihorásztunk egyszóval jól éreztük magunkat. Annyira örülök, hogy ilyen jó kis összetartó osztályba került Kitti (persze azért vannak összetűzések, meg problémák, hol nincs?), ahol a szülők is összefognak és egy-egy közös szülő-osztály rendezvényen nagy számban képviseltetik magukat. Nem ez volt az első eset, pl. van az iskolának minden évben egy családi napja (sajnos ebben a tanévben ahogy hallottuk pénz hiány miatt elmarad), ahol mindig fergeteges a hangulat és tényleg minden szülő kiveszi a részét benne.

Délre el is készült a finom paprikás krumpli, s mivel a gyerekek még mindig sehol nem voltak, mi szülők meg is ebédeltünk. Közben volt még egy feladatunk, mivel a tanítónéni rókavadászatot tervezett a gyerekeknek. Az általa kartonból kivágott 100 db rókát rejtettük el a tisztás területén. Kicsit megijedtünk, amikor vagy három csapat gyerek megjelent a tisztáson (egy részük felsős diákok lehettek, de volt két óvodai csoport is), hogy mi lesz a rókáinkkal. De az egyik szülő felhívta a gyerekek figyelmét, hogy ha találnak ilyen kis ravaszdi állatkákat legyenek oly kedvesek békén hagyni, mert azokat a mi gyerkőceinknek kell levadásznia. És láss csodát az ovisok is olyan helyesek voltak, nem nyúltak hozzájuk, csak néha felkiáltottak, hogy itt is van egy róka, itt is, itt is! 

Hamarosan megérkeztek a mi gyerekeink is, akik csak hűlt helyünket találták, ugyanis jól elbújtunk az erdőben. Sajnos a fák ott elég vékonykák voltak, mi meg kicsit vastagabbak, így pillanatok alatt kiszúrtak bennünket. Már nagyon éhesek voltak a lurkók, így először megebédeltek, majd felfalták a szülők által (otthon) sütött süteményeket, majd rókavadásztak (nem a paprikás krumplitól). A játék a megtalált papír rókák után is folytatódott, sor versenyekre került sor, vegyes szülő-gyerek csapatokban. A közös játék lezárásaként volt kötélhúzás anyák és apák között, lányok és fiúk között és vegyes csapatok között is. Az anyák vs, apák verseny során a kötél elszakadt, amit jó nagy röhögés kísért (szerencsére személyi sérülés nem történt).

A játék után a gyerekek (és a szülők) ismét megéheztek, így mindenki újból a kondér mellett állt a tányérjával. Legnagyobb csodálkozásunkra majdnem az összes kaja elfogyott.

Nagyon-nagyon jó nap volt, mind a gyerekek, mind mi szülők nagyon jól éreztük magunkat. Kár, hogy a mi családunknak csak a fele tudott résztvenni rajta.

Fotókat csak a kajákról teszek most fel, mivel nem egyeztettem a szülőkkel, hogy viszont szeretnék-e látni magukat az interneten.

Kész a paprikás krumpli, már csak a virsli hiányzik belőle

P1180291_resize.JPG

Már a virsli is benne

P1180292_resize.JPG

Egy kis süteményt?

P1180336_resize.JPG

Szólj hozzá!

Címkék: kirándulás iskola

Orrmandula műtét - kell? nem kell?

2013.09.20. 13:21 Beso

Egy kedves blogtársam írására szeretném felhívni a figyelmet. Nem orvos, "csak egy anya", aki a mélyére ás a dolgoknak. Utána jár, olvas, kutat, hogy a gyerekeit megmentse az esetlegesen felesleges drasztikus orvosi beavatkozástól. Sajnálom, hogy nem pár hónappal hamarabb írta meg ezt a bejegyzését, mert lehet, hogy mi is futottunk volna még pár kört Szonjával mielőtt rábólintunk a műtétre.

A "Hagyjátok békén az orrmandulát" Gemini blogján - aki három gyerekes anyuka - itt olvashatjátok. Itt pedig az írás folytatódik.

Szólj hozzá!

Címkék: orrmandula műtét

Múltidéző - Kirándulás a Zemplénben 3. - Pálháza kisvasút és Kőkapu

2013.09.18. 09:07 Beso

Magyarországon, ha jól számoltam pont két tucat kisvasút közlekedik. Ebből egy a Zemplénben. Szállásunktól, Telkibányától a zempléni kisvasút egyik végállomása Pálháza kb. 14 km-re található. Sajnos egy nap csak 3 vonatpár közlekedik. Mi a reggeli 8.30-ast szerettük volna elérni. Gyors reggeli után kb. 20 percünk volt a vonat indulásáig. Kocsival a 14 km-es táv könnyen teljesíthető lenne normális utakon, de országunk ezen vidékén megtapasztaltuk, hogy borzasztóak az útviszonyok. Akkora kátyúk vannak mindenfelé, hogy néhol csak lépésben mertünk menni az autóval. Nagy szerencsénk volt, mert a kisvasút a pálházi végállomás és Pálháza-Ipartelep között az országút mellett halad és mi összetalálkoztunk vele. Nosza, letekertük az ablakot, leszólítottuk a mozdonyvezetőt, aki biztosított róla, hogy megvárnak az ipartelepnél és megmutatta merre van az állomás. 

Mi voltunk egy egyetlen utasuk, a nyitott oldalú vasúti kocsiban (később azért volt pár felszálló). A végállomásig Rostallóig mentünk, ami kb. 50 perces vonatozás volt szinte végig az erdőben. Rostallótól a sárga jelzésen indultunk el Kőkapu felé, mely egy ideig együtt haladt a Páfrány Erdei Tanösvénnyel. Nagyon könnyű, rövid túra volt, ugyanakkor gyönyörű kilátás nyílt néhol a zempléni hegyekre. Bele is szerettem ebbe a tájba, megbeszéltük K-val, hogyha lehetőségünk adódik visszajövünk Zemplénbe egy hosszabb időre.

Kőkapu egy csodálatos hely. Itt található a Károlyiak egykori vadászkastélya, amely ma szállodaként üzemel. Akik nem engedhetik meg maguknak a vadászkastély kényelmét az Ifjúsági Szálláson vagy a rönkházban szállhatnak meg. A kastély teraszáról - ami egy sziklára épült - gyönyörű kilátás nyílik az erdőre és a csónakázó illetve horgásztóra. Ottjártunkkor a tónál hajómodell verseny volt. 

Pálházai erdei kisvasút

P1150580.JPG

Itt már úton vagyunk Rostallótól a Kőkapuhoz

P1150650.JPGP1150654.JPG

Torna a Kemence patak felett

P1150680.JPG

Kb. derékmagasságig érő, hatalmas páfrányok mindenfelé 

P1150687.JPG

Már Kőkapunál, retro hinta mai gyerekek

P1150694.JPG

Kőkapu Ifjúsági Szállás a Kemence patak partján

P1150700.JPG

Kőkapu Hotel

P1150705.JPG

Kőkapu Vadászkastély a tó felől

P1150743.JPG

A Vadászkastély teraszán

P1150721.JPG

A teraszról elénk táruló látvány

P1150722.JPG

A Vadászkastély mellett Sárossy Tibor fafaragó művész munkái, magyar királyok

P1150711.JPG

A hajómodell verseny egyik versenyzője

P1150733.JPG

Háromforrás étterem és háttérben a Vadászkastély alatti alagút, ahonnan a vonatunkat vártuk

P1150750.JPG

Míg ettünk pár falatot a sínek túloldalán egy muflonra lettünk figyelmesek

P1150775.JPG

Útban vissza Pálháza felé

P1150791.JPG

 

 

Szólj hozzá!

Múltidéző - Kirándulás a Zemplénben 2. - Telkibánya

2013.09.16. 09:29 Beso

A zempléni kirándulásunk első napjáról itt írtam. Az első nap kora estéjén érkeztünk meg szállásunkra Telkibányára, az Aranybánya panzióba. A panziót üzemeltetők az utca túloldalán lévő Aranybánya hotel és Aranybánya apartmanház tulajdonosai is egyben.

Telkibánya aranybányászatáról az 1300-as évek közepéről származik az első írásos emlék. A XIX. század elején még működnek az arany- és ezüstbányák. Ami érdekességet még találtam erről a községről az, hogy itt működött Magyarország első porcelángyára, amit 1825-ben alapítottak. Napjainkban pedig aranybánya, aranymosás túrákat is szerveznek a környéken. (Sajnos nem maradt időnk egy ilyen érdekes túrába benevezni.)

A panzió, ahol mi szálltunk meg, családias jellegű. Egyszerű berendezés, tágas szoba, fürdőszobával, ami szintén jó tágas volt. Félpanziós ellátást kértünk, a reggeli kontinentális jellegű volt. A vacsora is megfelelt, bár őszintén már nem is emlékszem, hogy miket ettünk, nem volt kiemelkedően jó, de nem maradtunk egyszer sem éhesek. Két hölgy látta el a recepciós és az étteremben a kiszolgálási feladatokat. A panzió udvarán teniszpálya és medence is található, ez utóbbit volt szerencsénk ki is próbálni, köszönhetően a kellemes napsütésnek és időnek. A hotel és az apartmanház - az utca túloldalán - egy pici csónakázó tó partján található, ahol egy kalandpark is kialakításra került, gyerek és felnőtt pályával. Az apartmanház előtt fedett helyen, de mégis a szabadban kemencében és sparherten is elkészíthetjük a vacsoránkat.

További szövegelés helyett beszéljenek erről a kedves helyről a fotók:

Az Aranybánya hotel (fehér épület) az utca végén lévő dombról (ahol egyébként egy temető van):

P1150852.JPG

Ezen a képen a csónakázó tó is látszik:

P1150848.JPG

A csónakázó tó egy része és felette az Aranybánya Apartmanház

P1150819.JPG

Az apartmanház előtti sütögetős hely:

P1150845.JPG

Lányok a panzió medencéjében:

P1150800.JPG

És a hotel kalandparkjában:

P1150830.JPG

P1150841.JPG

Alexandriai Szent Katalin-templom és ispotály romjai, illetve az ispotályhoz tartozó kápolna rekonstruált épülete. (A templom és ispotály romjait nem is olyan régen 1997-ben egy ház alapozási munkálatainál véletlenül kerültek elő.)

P1150876.JPG
Egy pad a kápolna közelében

P1150878.JPG

Nemes Sándor famíves alkotása, a Turul szobor

P1150865.JPG

Kopjafás temető

P1150885.JPG

Pitypangozás

P1150859.JPG

P1150898.JPG

Szonja elfáradt

P1150906.JPG

Szólj hozzá!

Megint kerekeztünk

2013.09.16. 08:01 Beso

Eredetileg kirándulást terveztünk a tegnapi napsütéses vasárnapon, de annyira elszöszmötöltük az időt, hogy csak nagyon későn tudtunk volna elindulni. Ráadásul nem volt itthon semmilyen szendvicsnek való, mivel előző délután, este vendégeink voltak és mindent megettünk. Végül úgy döntöttünk, hogy két keréken megyünk valamerre. A Városligetben még nem voltunk a lányokkal biciklivel, így oda vettük az irányt. Szerencsére végig kerékpárút van otthonunktól és a távolság sem egy leküzdhetetlen a lányoknak sem, mivel mindössze 8 km. Igaz a kerékpárút végig forgalmas, zajos, büdös utak mellett vezet, de teljesen biztonságos.

A Városligetben jó pár kört megtettünk a KRESZ pályán. Nem is tudtam, hogy ilyen nagy pálya van itt. A közeli parkban is van egy, de az a városligetinek a harmada körülbelül. Utána körbekarikáztuk a ligetet, az egyik tisztáson pont valamilyen kutyás rendezvény volt, itt a lányok megmutatták, hogy milyen kutyá(ka)t szeretnének, majd elmentünk a Hősök terére, ahol váratlanul egy külföldi párocska hölgy tagja fülig érő szájjal beállt közénk és kérte engedjük, hogy fotózkodjon velünk. 

Hazafelé én az utolsó 3 km-t a biciklimet tolva tettem meg, ugyanis megint felszedtem egy királydinnyét, aminek következtében a hátsó kerekem kilapult. K. mindig hord magával defekt javító készletet és kulcsokat is hozott, csak pont az én bringámhoz való nem volt nála. Így ők hazatekertek én meg míg gyalogoltam kieregettem a gőzt, amit az újabb defekt okozott a fejemben!

Szólj hozzá!

Az eltűnt autó esete

2013.09.12. 06:20 Beso

Ezt a ma hajnali történést muszáj azonnal leírnom. Történt ugyanis, hogy férj (az enyém) elindult munkába, ahova ma autóval szeretett volna menni (nem szeret esős időben kerekezni). Pár perc múlva már újra itthon volt, teljesen kétségbeesetten. Nincs meg az autó! válaszolja kérdésemre, hogy mit hagyott már megint itthon. Az remek, már csak ez hiányzott! De hogy tűnhet el egy autó, az éjszakára bezárt lakóparkból, a szintén zárt garázsból. Férj elmondta, hogy megnézte J. nagyi garázsában, ahova be szokott állni vele (ugyanis az autó is a nagyié), megnézte a mi garázsunkban is, hátha annyira szétszórt volt, hogy valamiért oda állt be, megnézte az udvaron. De az autó nincs sehol. Teljes pánik!!!!

Aztán lehiggadt és végiggondolta gyorsan az előző napját. Este szülői értekezleten voltunk, ő a Kittién én Szonjáén. Eredetileg gyalog akart menni a sulihoz, hogy ne két autóval járjunk, de valami közbejött és végül autóval ment, hogy időben odaérjen. És akkor beugrott neki! Gyalog jött haza!!! (Nem egyszerre végeztünk a két szülőin). Szóval az autó ott van az iskola környékén! Bravóóóóóó! 

A lényeg, hogy az autót nem lopták el. Az már csak mellékes, hogy ma elkésett a munkahelyéről. Lehet, hogy kicsit szétszórt férjem van? 

Szólj hozzá!

Lányaim új "játkszere"

2013.09.09. 09:05 Beso

A lányok legújabb "játékszere" két igazi kislány. Itt laknak a lakóparkban és mindkettő kb. másfél éves. Mióta "felfedezték" maguknak a kislányokat, ha jövünk haza valahonnan, vagy éppen lent vagyunk az udvaron és a két kis tündér megjelenik az én lányaim otthagynak csapot-papot és rohannak játszani velük. Hintáztatják őket, vagy ugrálnak velük a trambulinban, homokoznak velük, terelgetik őket, húzzák-nyúzzák a hús-vér babákat. A két pici elég jól tűri, az egyik kifejezetten jól bírja, ahogy hol ölbe kapják, hol vonszolják a kezénél fogva, a másik kicsit erősebb öntudatú, ő nem mindig tesz úgy, ahogy az én lányaim elképzelik. Vigyáznak is rájuk, hogy ne csináljanak olyat, amit nem lehet, vagy ne menjenek olyan helyre, ahol bajuk eshet. Előfordult már, hogy az egyik "baba" erkélye alatt ücsörögtek és várták, hogy végre felébredjen a délutáni alvásából és a baba anyukájának első invitáló szavára már bent is voltak a lakásukban, hogy ott szórakoztassák egyik kis kedvencüket.

Valamelyik nap Kitti be is "próbálkozott", hogy jó lenne, ha lenne egy kis testvérük. Kérdezgette, hogy mit szólnék hozzá? Sajnálattal kellett közölnöm vele, hogy nekik már nem lesz kistestvérük és igyekezzenek kihasználni, amíg a két kis szomszéd kislány ilyen pici! (Azért kíváncsi lennék, ha tényleg lenne egy kistesójuk, hogy viselnék egy másfél éves állandó jelenlétét maguk körül. Biztos vagyok benne, hogy szeretnék és sokat dédelgetnék, de annak valószínűleg nem örülnének, hogy pl. egy társast sem lehetne nyugodtan végigjátszani:-)

Szólj hozzá!

Királydinnye! Mondjon le!

2013.09.09. 08:34 Beso

K. április május óta bringával jár melózni. Májusban kapott egy új csili-vili bringát, amit nagyon szeret. Azt viszont kevésbé, hogy mióta ezzel bringázik számtalan defektje volt. Az első defektjei egy budai hegyi túra során bosszantották fel, már csak azért is, mert soha nem javított ez alkalom előtt lyukas belsőt. Ekkor viszont rá volt kényszerülve, szerencséjére csak egy MOL bringapontig kellett elvonszolnia a kerékpárját, ahol tudott defektjavító készletet venni, majd egy haverjától telefonon kapott gyorstalpaló segítségével hamar beletanult a mikéntekbe. Ezen a hegyi túrás napon egyébként 3 defektje volt (!), szóval pillanatok alatt rutint szerzett a defektes gumi javításában.

A defektjeit elképzelhető, hogy részben az okozta, hogy nem a külső guminak megfelelő méretű belső gumit használt, de nagyobb százalékban a királydinnye volt a felelős. Ez a növény, melynek másik neve sulyomszurdancs, vagy földi sulyom és termésének sokféle gyógyhatást is tulajdonítanak (pl. felhasználják potencianövelő, terméketlenséget kezelő készítményekhez, csökkenti a koleszterinszintet stb.) rengeteg bosszúságot is okoz a kerékpárosoknak. 

 A királydinnye

tribulus_terrestris_1.jpg

(kép forrása: http://www.fitbuilder.hu/cikk/Tribulus_terrestris.html)

és termése

királydinnye_1.jpg

(kép forrása: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kir%C3%A1lydinnye)

A mi kerületünk tele van ezzel a növénnyel, már az összes biciklink, összes kereke átesett a királydinnye termésének szúrkálódása által okozott defekten. Mióta tudjuk, hogy defektjeink nagy részéért ez a növény a felelős igyekszünk csak aszfaltúton közlekedni és a füves területeket kihagyni bringázásaink során. 

Hétvégén is voltunk bicajozni. K. és egy baráti család férfitagja egy hosszabb, mintegy 80km-es túrára indultak, a két család többi tagja azaz a két anyuka és 2-2 gyerek pedig a Népligetbe tekertünk ki a SzeptEmber Fesztre. Még soha nem voltam ezen a rendezvényen és meglepődtem, hogy milyen nagyszabású "buli" ez. A gyerkőcöket leginkább az állatok érdekelték, le is táboroztunk jó időre a Noé Állatotthon által kitelepített állatok mellett. Lehetett itt kutyát, bárányt, kecskét, szelídített vaddisznót és király kobrát simogatni és rókákat tisztes távolságból nézni. Lenyűgözött bennünket annak a kuvasz kutyusnak a "produkciója" is, aki a juhászkutya bemutató során mutatta be tudását. A lányok, míg az egyszem fiú gyerek a karikás ostor bemutatót nézte, egy faemelvényről ugráltak be a hatalmas szalmabálába. (Egyébként meg le a kalappal ez előtt a fiú gyerkőc előtt, aki 4 és fél évesen, a 12-es méretű kis brinyójával minden zokszó nélkül letekerte az oda-vissza mintegy 13 km-t.)

Másnap ismét bringázni indultunk családilag, de K-nak egy defekt szereléssel kellett kezdenie. Ezúttal Szonja szedte össze a királydinnyét feltehetőleg a Népligetben. 

Ezúton tehát felszólítom a királydinnyét, hogy mondjon le a bringa kerekek szurkálódásáról! Elegünk van a sok defektből! 

Szólj hozzá!

Címkék: kerékpározás

Az első iskolás hétről

2013.09.07. 06:21 Beso

Sikeresen teljesítették a lányok az első iskolás hetet. Ha nem is ment olyan gördülékenyen minden reggel a készülődés, azért nem voltak nagy jelenetek. A lányok egész szófogadóak és lelkesek voltak. Hétvégére meg gatya fáradtak.

Kitti sokat nem mesélt (szokásához híven), Szonja viszont tele van élményekkel. A hét közepén elújságolta, hogy már 6 barátja van (ebből hármat már valamennyire ismert). Ennek azért is örültem nagyon, mert Kittivel az első három hónap elég döcögősen indult a suliban, épp azért, mert nehezen barátkozott.

Szünetekben, amikor az udvaron vannak együtt játszanak a lányok, mindenki viszi a maga kis "bandáját". Már itthon este megbeszélik, hogy akkor ki-kit szervez be a másnapi udvari partihoz.

Szonja kedvence az első hét után az angol. A tornáról ennyi volt a véleménye: "bébi könnyű". 

Amin még meglepődtem, hogy Szonjának bármit csomagolok tízóraira, uzsonnára (csak ebédre vannak befizetve), mindent megeszik (ahogy ezt még ovisként ígérte, amikor minden este Kittivel pereltem, hogy már megint nem evett egész nap semmit). Egyik nap pl. tettem az uzsis dobozába: két kis szendvicset, pár hasáb répát, karalábét, pár szem szilvát, egy ivó joghurtot. Délután a doboz üres lett!

Öröm és boldogság van, hogy az első hét ilyen jól kezdődött!

Szólj hozzá!

Címkék: iskola

Első sulis nap reggelén

2013.09.02. 09:30 Beso

Tádám! Minden nagyon flottul zajlott, nyügi nélkül felkeltek, tették a dolgukat, vidámak voltak! Csuriban az ujjaim, hogy minden sulis napunk így kezdődjön az elkövetkező 9 és fél hónapban!

APDC0860.JPG

APDC0865.JPG

APDC0866.JPG

Szólj hozzá!

Címkék: iskola

Tanévnyitó

2013.08.31. 07:42 Beso

Tegnap délután megnyitották a tanévet Kitti és Szonja iskolájában. Szonja egyéniségéhez hűen egy kis hisztivel indított az évnyitó előtt. Beszélgettünk este K-val, hogy mi is lehetett az oka Szonja műsorának. Könnyű volt kitalálni. Részben a fáradtság, ami az egész hetes fitness tábornak volt köszönhető (napi 2-3 óra edzés), részben (és ez nyomhatott nagyobb súlyt a latban) ott állt kislányunk a Nagy Ismeretlen előtt. Talán most esett le nála a tantusz, hogy mostantól ez az idegen épület, idegen felnőttekkel és idegen gyerekekkel és ismeretlen dolgokkal lesz a második otthona. Történt ugyanis, hogy az autóval az iskolától kicsit távolabb parkoltunk le, mert tudtam, hogy a sulinál nem lesz parkolóhely. Szonja pedig nem volt hajlandó kiszállni a kocsiból, mondván: menjünk közelebb. Próbáltuk szép szóval, majd kicsit erőteljesebben, majd nagyon erőteljesen mondani neki, hogy szálljon ki, mert úgy sem tudunk közelebb menni és bizony vagy 50 lépéssel többet kell megtennie az iskoláig.

Nagy nehezen kiszállt, de végig durcizott, nyafogott. Az iskola udvarán már rengeteg gyerek volt, és neki le kellett ülni az elsősöknek osztályonként kikészített padokra, ahol már ott ült az összes osztálytársa és a tanítónénijei. Szonja meg lehajtott fejjel, szipogva kapaszkodott két kézzel belém, hogy ő nem akar odaülni. Csak úgy volt hajlandó jönni, hogy azt mondtam neki, hogy mellé ülök. Végül a két tanítónénije meggyőzte, hogy üljön le én pár lépéssel arrébb, mellettük álltam. Annyira édes volt ovis szerelme, aki véletlenül pont mögötte ült: észrevette, hogy Szonja sírdogál és hátulról megsimogatta. A tanítónénik is jó fejek voltak, mondták a kisfiúnak, hogy nyugodtan üljön Szonja mellé (bár ő más osztályba jár). Végül nem került erre sor, Szonja is megnyugodott.

A műsor, amit Kittiék adtak nagyon jó pofa, volt. Vicces versekben mondták el, hogy milyen órák vannak az iskolában. Közben az alsósok kórusa énekelt két dalt, majd az igazgatónő mondott - jó szokásához híven - rövid beszédet. Hamar véget érte a megnyitó, majd az osztálytermekben még a tanítók rövid tájékoztatót adtak a hétfői napról. A műsor kezdete után 1 órával már hazafelé battyogtunk.

Készen állunk hát az iskolakezdésre, azon szerencsések közé tartozunk, akik időben megkapták a tankönyvekről szóló csekket, sőt a tankönyveket is, amik már bekötve várják, hogy bekerüljenek az iskolatáskába. Remélem, hogy az iskolai napok gördülékenyebben, simábban indulnak, mint a tanévnyitó!

Szonja a tanévnyitóra menet

P1180156.JPG

A tanévnyitón, kezében az elsősök "fogadalmával" (Látszik mennyire élvezi a dolgot :-)

APDC0857.JPG

Kitti

P1180173.JPG

Szólj hozzá!

Címkék: iskola

Egy évtizede...

2013.08.30. 06:36 Beso

Egy évtizede ilyenkor már izgatottan vártam a délutánt, hisz életem egyik legnagyobb vágyának beteljesülése előtt voltam. Egy évtizede ezen a napon élveztem, hogy én (na meg a kedvesem) áll az események középpontjában. Egy évtizede ennek a napnak minden percét élveztem: pl. azt ahogy a fodrász és a kozmetikus keze alatt megszépülök, vagy amikor az utolsó pillanatban még selyem szalagból és kis selyemvirágból anyuval karkötőt készítünk, ahogy unokatestvérem minden eseményt fotózással dokumentál, vagy amikor az illatos, ekrü színű gyönyörűséges ruhát magamra öltöm anyukám és akkor még vőlegényem anyukájának segítségével. Az egyik legmeghatóbb pillanat ezen a napon az volt, amikor K. eljött értem és megjelent csinosan, jóképűen a lakásajtóban a menyasszonyi csokrommal, amit szintén akkor láttam meg először. Mennyire jó volt, hogy amikor elindultunk a polgármesteri hivatal felé kisütött a nap és eltűntek az eső felhők. Milyen jó érzés volt végig vonulni a nászindulóra fülig érő szájú rokonaink, barátaink, kollégáink között a házasságkötő teremben. Milyen jó volt azon mosolyogni, amikor az a kedves rokonunk, aki összeadott bennünket izgalmában még a nevemet is elfelejtette és csak papír segítségével, dadogva tudta kimondani. Mennyire élveztem azt is, ahogy a Városligetben a fotózásunk színhelyén végigvonultunk, pózoltunk, vattacukrot készítettünk és ellátogattunk az Állatkerthez, ahol először randiztunk. Mennyire jó volt végigautózni a feldíszített autóval a városon. Milyen jót mulattunk a lagzin, ahol az egyik zenész ceremóniamesterré változott és szuperül levezényelte az egész estét! Milyen jót táncoltunk és mennyit nevettünk! Mennyire élveztem, hogy mindenki nekünk örül ezen a napon! Milyen jó, hogy megtaláltam ebben a nagy világban a másik felemet és ezen a napon összekötöttük az életünket! Mindez pont 10 éve történt!

Szólj hozzá!

Négyen háromfelé

2013.08.29. 14:43 Beso

Amikor az utolsó fitness edzések voltak Szonjának kaptunk egy tájékoztatót, hogy augusztus utolsó hetében fitness tábor lesz. Napközi jellegű, tehát reggel odaviszem délután elhozom. Elolvastam a tájékoztatót, miszerint napi két edzés lesz, ezen kívül kézműveskednek, játszótereznek. Engem nem hozott lázba, meg úgy gondoltam, hogy az ő korosztályának a napi két edzés még kicsit sok. De a kis barátnőjének az anyukája szerette volna vinni a lányát és ez nagyon vonzó volt Szonja számára, az meg talán még jobban, hogy az edzésről megismert egyik nagylány, akiért rajong jelezte, hogy ő is ott lesz. Na innentől kezdve lányom ragaszkodott ahhoz, hogy ő is menjen a táborba. 

Mindeközben Kitti itthon van velem, K. meg dolgozik. Jól el is terveztem, hogy akkor Kittivel nagyokat fogunk a héten bicajozni, mivel vele már meg lehet nagyobb távokat is tenni, nagyon szereti a pedálozást. Szonja ezt a tevékenységet úgysem nagyon szereti. A hétvégén is kimentünk bringával a Kopaszira, Kitti, K. és én valamint egy baráti család férfi tagja és lánya (aki Szonjával egykorú) két keréken, a többiek - köztük Szonja is - pedig autóval. Szerencsére szinte végig lehet menni kerékpár úton, ahol pedig nincs, ott néptelenebb utcákon közlekedtünk. Le a kalappal a két lány előtt, mert ügyesen teljesítették a több, mint 20 km-es oda-vissza utat. 

Sajnos részben az időjárás miatt a nagy bringázások elmaradtak és olyan hasznos dolgokkal töltöttük el az időt, mint tankönyvek és füzetek bekötése, kötelező olvasmány olvasása (hogy ezt Kitti mennyire rühelli!), főzés stb. Nagy programokat nem terveztem, főleg olyan helyekre amik fizetősek, azért az iskola kezdés, meg a nyár rendesen leapasztotta a családi kasszát. Ugyanakkor sajnáltam Kittit, hogy nem tudtam neki érdekesebb programokat kitalálni. Mivel ma a szülinapom van, úgy gondoltam, hogy csak kirúgunk a hámból és elmentünk a Babilon Centerbe, amit már régen kinéztem családi programnak, utána pedig a Mekiben kajáltunk, amit szintén nagyon ritkán teszünk. A Babilon Center nem más, mint egy tudományos játszóház. Hasonlít egy kicsit a Csodák palotájához, itt azért kevesebb "játék" van, de nagyon izgalmasak. Kittinek a buborékozások tetszettek a legjobban. Mindent kipróbáltunk és eleinte próbáltam az egyes "játékok" mellett megtalálható tudományos magyarázatokat röviden, Kitti nyelvére lefordítani, de ez kevésbé érdekelte. Meg próbáltuk egyforma lécekből (szög, ragasztó egyéb segédeszköz nélkül) megépíteni Leonardo hídját (nem sikerült), két mágnes közé fém karikákból építettünk lánchidat (sikerült), csak a tükörképet figyelve igyekeztük egy kör és egy négyzet vonalait és átlóit megrajzolni (több-kevesebb sikerrel), Kitti beburkolta magát egy buborékba, Kitti beállt darusnak én meg építőmesternek, megtippeltük, hogy különböző alakú pályákon melyik vasgolyó ér a célba hamarabb stb. (Még a héten, azaz 2013. augusztus 31-ig erről az oldalról letölthető egy kupon, amivel 30%-kal kedvezményesebb belépőt tudunk vásárolni!)

UPDATE! Sajnos a Babilon Center már nem azon a helyen és legfőképpen nem akkora területen működik, mint legelső ottjártunkkor. 2014 elején immáron Szonjával elmentünk a Babilon Centerbe, ami a Kiss József utcába költözött és mindössze egy nagyobb szobányi területen működik. A korábbi kb. 90 játékból csak 17 van már csak. Igaz a belépők árát is igazították a kevesebb játékhoz, kisebb területhez, de nekünk nagy csalódás volt.

A héten nehezítette az is a programtervezést Kittivel, hogy neki minden nap próbára kell menni a suliba, ugyanis az évnyitón az ő osztályuk adja a műsort. A tanári értekezletek miatt, azonban minden nap a nap közepére, egy óra magasságába tették ezeket a próbákat, így ezek rendesen keresztbe tettek a napjainknak!

Visszakanyarodva Szonjához, aki a mai "szülinapi" programokból kimaradt, minden nap hulla fáradtan jön haza. Tőle nem megszokott módon már 8 körül az ágyba kívánkozik és hol itt, hol ott fájlalja főleg a lábát (izomláz). Még egy nap a táborból és holnap délután már a tanévnyitóra megyünk, ahol mindkét gyerekünk immár iskolásként hallgathatja a "diri" köszöntő beszédét! (El sem hiszem!!!!)

Szólj hozzá!

Címkék: programok gyerekkel

Múltidéző - Kirándulás a Zemplénben 1. rész: Boldogkőváralja és Regéc vára

2013.08.27. 06:50 Beso

Még májusban jártunk a Zemplénben, mely hely azonnal belopta magát a szívembe. Egyszer láttam egy fotót a Megyer-hegyi tengerszemről és azóta terveztem, hogy élőben is megnézzük. Nagyon sokat váratott magára a találkozás, ugyanis majd 3 órányi autókázásra van Budapesttől ez a gyönyörű hely, így egy egy napos túrába nem fért volna bele. Tavasszal véletlenül belebotlottam egy kuponos ajánlatba, ami a Telkibányán lévő Aranybánya Panzióba szólt két éjszakára. Megnéztem a panzió honlapján a program ajánlatokat és láttam, hogy a környéken rengeteg látnivaló van a tengerszemen kívül is (ez utóbbi kb. egy órányira van a panziótól). Gyors egyeztetés férjjel és le is csaptam a lehetőségre.majd május derekán nekivágtunk az M3-on a nagy útnak.

Első utunk nem Telkibányára, hanem Boldogkőváraljára vezetett, ahol végigsétáltunk a Boldogkő várának falain (érdemes elolvasni a vár nevéhez fűződő legendát!). Gyönyörű szép időben battyogtunk fel a várhoz a vár melletti parkolóból, majd bejártuk minden zegét-zugát. Imádtuk! 

Boldogkői vár

P1150440.JPG

P1150473.JPG

P1150475.JPG

P1150484.JPG

P1150486.JPG

P1150488.JPG

P1150491.JPG

Boldogkőváralja után még mindig nem a panzió felé vettük az irányt, hanem megnéztünk még egy várat, ami szintén útba esett. Még fel sem tűnt Regéc, utunk következő állomása Szonjával ez történt:

P1150513.JPG

A dombtetőn már a regéci vár látható a nagy homályban:

P1150511.JPG

Megmásztuk ennek a várnak is a romjait, miközben elképzeltük, hogy milyen lehetett itt élni a vár fénykorában: 

P1150520.JPG

P1150532.JPG

Kizárólag a nagymamák ijesztgetésére készült pár fotó unokáikról, amint éppen a várfalon állnak, Szonja történetesen az én farmer ingemben.

P1150525.JPG

Sajnos sikerült egy, a várfalába fészket rakott madárkára a frászt hoznunk, talán nem éppen csendes beszédünkkel. Itt éppen azt figyeljük, hol lehet a madárka lakhelye.

P1150548.JPG

Rátaláltunk a fészekre és egyből meg is értettük a madárka idegességét. Talán a fotón nem túl jól látszik, de tojás volt benne. Gyorsan tovább is álltunk, hogy ne zavarjuk a költésben.

P1150541.JPG

Megpihentünk a várfalon...

P1150557.JPG

és figyeltük a tilosban járókat...

P1150565.JPG

...a tájat....

P1150555.JPG

......és a közelünkbe landoló lepkéket.

P1150559.JPGP1150564.JPG

A lányok (meg mi is) igen elfáradtunk, hisz több, mint 3 órányi autókázás és két vár látogatást tudtunk le ezen a napon. Ideje volt a szállásunk felé indulni. 

Folytatás egy következő bejegyzésben.

Szólj hozzá!

Címkék: kirándulás

Várod már az iskolát?

2013.08.25. 08:17 Beso

A napokban biztos ezer meg ezer iskoláskorúnak teszik fel eszt a kérdést rokonok, ismerősök, barátok, szomszédok, ismeretlenek. Bevallom én is megkérdezem erről az iskolába menő körülöttem élő gyerekeket. Pedig a válasz majdnem biztos az, hogy nem. Miért is várnák a gyerekek az iskolát a családdal együtt töltött nyaralás (ha volt rá lehetőség), új tábori élmények, hosszú, a szabadban játékkal, kis barátokkal töltött esték, családi, baráti kirándulások, vidéki rokonlátogatások, állatkerti séták, strandokon, tavaknál, tengernél strandolással, pancsolással töltött napok, nagyszülők általi kényeztető napok és sorolhatnám után. (Már ha mindez, vagy ezek közül bármelyik is megadatott). Persze vannak akik várják az iskolát, hogy újból magukba szívják a tudást, de a legtöbben leginkább csak azért, hogy újra találkozzanak az osztálytársakkal és eldicsekedhessenek, beszámolhassanak mivel töltötték a nyári napokat.

Lányaim is mindig nemmel válaszolnak erre a kérdésre. A nagyobbik azért, mert tudja mi vár rá szeptembertől az elkövetkező 9 hónapban, a kisebbik meg azért, mert neki valami új kezdődik, egy ismeretlen dolog, ahol minden és mindenki ismeretlen lesz számára. Imádta az óvodát, az óvodás társait, az óvónőit miért is várná hát az iskolát, ahol már sejti - hisz az elmúlt két évben párszor szem- és fültanúja volt nővére itthoni vergődésének, kiborulásának, nyafogásának, amikor leckét kellett írni, vagy tanulni -, hogy mi vár rá.

És ti anyukák, apukák várjátok az iskolát? Én nem. Nagyon nem. Jó nekem ez a nyár. Még ha kánikula is tombolna az elkövetkező hónapokban, amit szinte lehetetlenség lenne elviselni a vízparton vagy egy klímás lakáson kívül. Még akkor sem, ha valahogy ez az idei nyár, bár nyaraltunk is és sok időt voltunk együtt a gyerekekkel, mégis "alulmúlta' a tavalyit. Talán azért nem tudtam minden percét élvezni, mert közben a fejemben valahol hátul ott motoszkáltak állandóan a gondok, nem tudtam magam átadni a pihenésnek, a lazításnak, a carpe diem-nek. S tudom, hogy a gondok megmaradtak, egyelőre velünk maradnak. Emellé jönnek majd a reggelek, amikor a gyerekeket ki kell ráncigálni majd az ágyból, jönnek a rohanások, a perelések, hogy öltözzél, egyél, mosakodjál, mosd meg a fogad, még mindig nem vagy kész? A délutáni lecke ellenőrzések, együtt tanulások most már két gyerekkel (mert biztos marad itthonra is a háziból, főleg az edzések miatt), a példabeszédek, hogy miért is kell iskolába járni és tanulni, miért kell olvasni nap, mint nap, miért kell a sport és miért adnak fel egyáltalán házi feladatot. Nem várom az őszt azért sem, mert vele együtt megérkeznek a betegségek, bármennyire is próbáljuk felkészíteni gyermekeink szervezetét a vírusok, bacik elleni küzdelemre. Jönnek a rövid nappalok, a korán sötétedés brrrrr, 

Egyszóval sem a gyerekek sem én nem várjuk a sulit! De most megpróbálom összeszedni magamban azokat az okokat amiért holnaptól mégis várni fogom az első becsengetést és igyekszem kicsit pozitívabban hozzáállni az elkövetkező hónapokhoz!

Szólj hozzá!

Címkék: iskola

Múltidéző - Orrmandula műtét

2013.08.24. 08:01 Beso

Ahogy ebben a naplóban - elsősorban a betegség címkével ellátott - is számos bejegyzés alatt megírtam, Szonjának egész pici (kb. 6 hónapos) kora óta gondok vannak a fülével. Először csak a nagyon szűk hallójárata miatt kellett járnunk fül-orr-gégészhez, mivel nem tisztult magától a hallószerve, aztán mikor bölcsibe került jöttek a komolyabb füles betegségek. Volt már neki az enyhébb hallójárat gyulladástól, a savós fülgyulladáson át a középfülgyulladásig mindenféle betegsége. Hol gyorsabb, hol hosszabb lefolyású. Két kezemen nem tudnám megszámolni, hány fül-orr-gégésznél jártunk, ezenkívül kezelte őt homeopata is. Rengeteg antibiotikumot elszedett, megszámlálhatatlan orrcseppet, orrsprayt, nyálkahártya összehúzókat, antihisztaminokat. Emellett orrszívó-porszívóztuk az orrát, ha egy picit már taknyos volt, infralámpáztuk, gőzöltünk gyógynövényekkel, sóval, szódabikarbónával, fülsapkáztunk, párásítót használtunk a szobájába, beszereztünk inhalálót és Salvus vízzel inhaláltunk. Azt hiszem mindent megpróbáltunk annak érdekében, hogy elkerüljük az először kb. 2 éves korában fül-orr-gégész által javasolt orrmandula műtétet.

Elsősorban én ragaszkodtam ahhoz, hogy a "drasztikus" műtét helyett próbáljuk meg gyógyszeresen kikezelni a lányt, mivel úgy gondolom, hogy a természet nem hiába találta ki ezt a kis szervet. Tudom, hogy rengetegen élnek orrmandula nélkül, meg azt is, hogy ez csak egy rutin műtét, de engem különösebben nem érdekeltek ebből a szempontból mások.

Tavaly augusztus végén összeszedtek valamilyen nagyon ragaszkodó vírust, ami Szonjánál mindkét fülén savós fülgyulladást okozott. Korábban is ezzel a savós dologgal volt a legtöbb gond, nem nagyon akart magától távozni a füléből. A fül-orr-gégészünk ez esetben antibiotikumot írt fel és a szokásos orrspraynket. A gyógyszeres kezelés mellett én el kezdtem adni azokat a homeós bogyókat, amit 2 éve egy homeopátiás orvos javasolt, s amiktől ha nem is rövid időn belül, de sikeresen meggyógyult akkor Szonja. Tavaly azonban már nem használt. Rendszeresen jártunk kontrolra, de a fül-orr-gégész mindig csak azt tudta nyugtázni, hogy a savó nem távozik. Ez a nagyon kedves, a gyerekekkel nagyon jól bánó filigrán doktornő, akihez azután jutottunk, miután legkedvencebb fül-orr-gégészünk elment szülni, erősen javasolta az orrmandula eltávolítását. Tette ezt már egy évvel korábban is, de én még mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy keressünk más megoldást. Az utolsó löketet ahhoz, hogy végül mégis a műtét mellett maradtunk az óvodai fejlesztőpedagógus tette. 

Mint minden nagy csoportost Szonját is "vizsgálta" és azt állapította meg, hogy mindenben tökéletesen teljesít kislánykánk, de mint mondta vagy a rövid távú memóriájával vagy a hallásával gond van. Ami ugye igencsak kihatással lesz az iskolai teljesítményére, egyáltalán a tanulásra. Ez a "figyelmeztetés" késztetett arra, hogy újra átgondoljuk férjemmel, hogy akkor hogyan tovább. Adtunk elég időt a természetnek és a gyógyszereknek, bíztunk abban hátha kinövi ezt a füles dolgot, de már a hallása volt a tét. A dokinőnknek is volt egy mondata, ami segítette a döntésünket. Ugyanannyi idős a lánya, mint Szonja, és azt mondta, hogy az ő lányát ilyen helyzetben már megműtené. Meg elmesélt egy esetet, amikor a szülők hezitálása miatt a gyerekük hallása lett az ár....

Így decemberben megegyezésünknek megfelelően írtam egy sms-t a doktornőnek, hogy akkor keressen egy időpontot Szonjának a műtétre. Január első napjaiban tudtam meg, hogy a műtét napja január 15-e lesz. Na innentől lépett be a képbe idegbeteg anya, saját személyemben. A műtét napjáig tiszta zizi voltam, egyszerűen nem tudtam másra gondolni, állandóan csak ezen kattogott az agyam. Hogy mi fog történni, minden rendben megy vajon majd, lesz valami szövődmény?, hogy fog felébredni a műtétből?, és a többi. 

Szonjám is izgult rendesen, bár ez rajta nem nagyon látszott. De egyre több kérdést tett fel, ahogy közeledtünk az időponthoz. Biztos át is vette az én idegállapotomat valamennyire, pedig igyekeztem nem mutatni aggódásomat, de ő tudom, hogy érezte. 

A műtét előtt volt egy vérvétel (nem ment zökkenőmentesen, mert Szonjácskám zokogott, amit csak akkor hagyott abba, amikor a nővérke mondta neki, hogy addig nem fog jól jönni a vére, amíg sír), egy EKG és egy altatóorvossal való beszélgetés (jaj ez a dokinéni egy tünemény volt).

A műtét napján 7 órakor jelentkeztünk a kórházban, felvettek az osztályra, beköltöztünk a szobába, ahol Szonján kívül még két kisgyerek várt ugyanerre a műtétre. Szonja a második volt aznap a műtendők sorában. Az első kislányt 9 körül vitték el. K. még leszaladt valamiért a közeli boltba, alig hogy elment jöttek, hogy Szonja igya meg a bódító löttyöt. Pár perc múlva már meg is lett a lötty hatása. Olvastam róla előtte az interneten, hogy hogy viselkednek tőle a gyerekek....de élőben megélni...egy élmény volt. Kár, hogy K. nem volt ott, mert alig bírtam egyedül Szonjával. Éppen a bevitt laptoppal játszott, amikor elkezdett először csak nevetgélni, aztán láttam, hogy koordinálatlan a mozgása, le-lebukik a feje. Állandóan le akart szállni az ágyról, de ezt nem engedhettem neki, mert tuti elesik. Olyan volt, mint aki be van csípve, úgy alaposan. Akadozott a beszédje és csak vigyorgott. Nagyon vicces volt, az már kevésbé, amikor lefejelte a laptopot. 

K. még vissza sem ért, s már jött a műtős fiú, ölbe kapta a lányunkat és együtt mentünk a műtő felé. Szonja nem ellenkezett, láthatóan alig tudott magáról. Közben befutott K. is, és vártuk, hogy elteljen az a kb. 30-40 perc, amíg befejezik a műtétet. Az idő lassan vánszorgott, de aztán csak eljött az a pillanat, amikor kilépett a dokinőnk. Megnyugtatásunkkal kezdte, hogy minden rendben zajlott, majd elmondta, hogy nem volt tulajdonképpen nagyon vészes az orrmandulája Szonjának (persze hülye én egyből arra gondoltam, hogy lehet meg sem kellett volna műteni???), az egyik füle (a jobb), elég heges (a sok fülgyulladástól, kifakadástól), és "megnyugtatott", hogy valószínű lesz még pár fülgyulladása a lánynak. Na ezt nem értettem. Az egyik célja az lett volna a műtétnek, hogy ne legyenek fülgyulladások! De ezen nem tudtam tovább sokat agyalni, mivel meghallottam a lányom sírását. A műtősfiú megint az ölében hozta, a lányom csak lógott a vállán és keservesen sírt. Az orrából folyt valami véres cucc, de a mellettünk jövő dokinő megnyugtatott, hogy ez normális.

A dokinő még műtét előtt felkészített, hogy a műtétből felébredve ne várjak sok jóra a gyerektől. Ilyenkor a gyerekek sírnak, üvöltenek, rúgnak, csípnek, harapnak. Próbáltam erre lélekben felkészülni, de átélni nagyon szörnyű volt! Sírt (olyan üvöltősen), dobálta magát, fektéből fel akart kelni és lehetetlenség volt megnyugtatni. Próbálkoztunk mi mindennel: simogattuk, csitítgattuk, puszilgattuk, mellé feküdtem, énekeltem neki, de kellett egy 10-15 perc (lehet, hogy több?), mire megnyugodott. Utána csak feküdt csendben, egy picit nyöszörögve. Még a dobálózós időszakban kapott egy fájdalomcsillapító kúpot, ami gondolom szintén segített a lenyugvásban. Nagy nehezen elszenderedett, de álma nem tarthatott sokáig, mert behozták a harmadik műtött gyerkőcöt a szobába, aki szintén elég sokáig "vergődött", s a nagy zajra felébredt. Szerencsére - mint később kérdéseinkre elmondta - Szonja semmire nem emlékezett. Sem a műtét előtti "részeges" viselkedésére, sem a műtét utáni felébredésére. Sőt megkérdezte, hogy már meg is műtötték? Innentől kezdve már rohamos volt a felépülése. Azt hiszem két óra elteltével ihatott (de lehet, hogy csak 1? hogy meghalványultak az emlékek, pedig alig több, mint 7 hónapja történt), majd megint egy óra elteltével ehetett is. Egyiket sem nagyon akart. Ivott pár kortyot, de nem nagyon ment ez a dolog, pedig erre szükség volt. Enni nem is tudom mikor evett pár kanál pudingot. Délutánra mire bejöttek a nagyik és Kitti már nagyon jól volt. Kimentünk a folyosóra, hogy ne zavarjuk a többi kis beteget, kártyáztunk, beszélgettünk. S már futva közlekedett a folyosón. Ami persze még tilos volt. 

Az ivással nem nagyon haladt, a dokinéni meg is "fenyegette", hogy akkor nem mehet másnap reggel haza és még infúziót is kap. Ez hatotta, mert kb. délután kettőtől este 8-ig bevágott egy üveg másfél literes teát. Nagyon sokáig ébren volt, rajzolt Kittinek, olvasgattunk, mesét néztünk a számítógépen. Annak ellenére, hogy a műtét után csak kb. 20-30 percet aludt, nagyon sokáig ébren volt, már 1/2 10 is volt mire végre elaludt. Az éjszaka jól telt (legalábbis neki), nekem kevésbé, mivel ebben a kórházban ugyan bent lehetnek a szülők, de külön ágyat nem tudnak biztosítani. Így egy ágyon szorongtunk. Már nagyon vártam a reggelt, ami valahogy csak eljött. El kezdtem összepakolni a cuccunkat, majd a vizit után megkaptuk az elbocsátó levelet és 10 körül már itthon is voltunk.

Pár napig én is a gyerekszobában aludtam, a doktornő javasolta, hogy aludjak együtt vele, hogy azonnal észrevegyem, ha esetleg el kezdene vérezni, de szerencsére nem történt ilyen. Két hétig szobafogságra voltunk ítélve, közösségbe is csak műtét után három héttel mehetett. A két hét nagyon kemény volt. Nehéz volt lekötni, ráadásul nem ugrálhatott, pedig ő már nagyon szeretett volna cigánykerekezni, s a kézenállást gyakorolni. Többször voltunk ez alatt a három hét alatt kontrollon, szerencsére szépen gyógyul a sebe és mindig minden rendben találtatott.

Azóta nem volt gond a fülével, leszámítva azt a hallójárat gyulladást, amit most nyáron szedett össze. Ez attól lehetett, hogy a sok pancsolás során víz került a fülébe. Kittinek is volt ugyanez a betegsége nyáron, sőt még K-nak is. Tegnap épp el is mentünk egy hallókészülék üzletbe és rendeltünk mindkettőjüknek egyedi füldugót (potom 7500 Ft/pár az ára, mivel a TB már nem támogatja), hogy az ilyen betegségeket megelőzzük. 

Nem hiszem, hogy ezek után már semmilyen fülbetegség nem üti fel a fejét a családban, mivel apai ágon "füles" család vagyunk. K. nagypapájának, anyukájának és magának K.-nak is voltak, vannak fül problémái, úgy tűnik Szonja örökölte ezt a hajlamot. Abban azonban bízom, hogy a komolyabb fülbetegségek ezek után már elkerülnek bennünket.

Akik az orrmandulaműtétre rákeresve találtak rá erre a bejegyzésre és nem tudják, hogy beleegyezzenek-e a műtétbe, mert még kétségek gyötrik annak szükségességével kapcsolatban, javaslom olvassák el, egy kedves blogtársam (egyébként 3 gyermekes anyuka) írását az ő tapasztalatáról itt és itt.

Szólj hozzá!

Címkék: betegség

Farkashegy, Szekrényes hegy - rövid túra a Budai hegységben

2013.08.23. 07:58 Beso

Augusztus 20-án úgy gondoltuk, hogy nem a néppel ünnepeljük meg Magyarország születésnapját, hanem egy kellemes túrával. Nem szerettünk volna messze autókázni, így csak Budaörsig mentünk el. A budaörsi Kálvária felé indultunk el és valahol a Puttony utca környékén egy zsákutcában raktuk le az autónkat. Innen a piros jelzésen indultunk el. A terv az volt, hogy elsétálunk a Sorrentói sziklákig, megtekintve közbe a Vitorlázó emlékművet a Farkashegyen. Kicsit másként alakultak a dolgok, sajnos a célunkig nem jutottunk el, de így is jót kirándultunk. (A túra  hossza kb. 7 km volt).

Tehát elindultunk a piros jelzésen ami az Odvas hegy aljában vezet. A tőlünk jobbra lévő - térképen jelzett, de névtelen - hegyet azon nyomban meg is másztuk. Vonzották a lányokat (meg minket is) a sziklás hegyoldal. Szonja ki is adta az ukázt, hogy a szemben lévő Odvasra is azonnal másszunk fel, de mivel tudtuk, hogy a célunk még odébb van, azt ígértük neki, hogy visszafelé, ha még lesz erőnk oda is felmegyünk. (Naná, hogy mire visszaértünk már senkiben nem volt szufla.)

Kitti sziklát mászik (a kirándulás egyik résztvevőjét kifelejtettem: ő Anna baba)

P1180071.JPG

Kitti már fent a hegytetőn

P1180075.JPG

Kilátások

P1180077.JPG

P1180079.JPG

Folytattuk utunkat Farkas hegy felé, ez a semmibe vezető út nagyon tetszett:

P1180085.JPG

Hamarosan elértünk a Vitorlázó emlékműhöz, de előtte K. és a lányok megkóstolták milyen ízű a még éretlen csipkebogyó (Kittinek így is nagyon ízlett).

P1180080.JPG

Farkashegyen süvöltött a szél, a lányoknak nem volt elég a pulcsi, baseball sapka, kapucni sem, kellett a pokróc is. Mit sem törődve a szélviharral itt fogyasztottuk el az útravalónkat.

P1180099.JPG

A vitorlázó emlékműnek már csak egy része maradt meg, a másik felével nem tudom mi történhetett. Kinek jutott eszébe letörni és a vashulladék gyűjtőbe vinni???

P1180089.JPG

A Farkashegy felszíne

P1180093.JPG

A Farkashegyről leereszkedtünk a Szekrényes hegy aljához vezető útra. Terveink szerint a Szekrényes hegyet jobbra megkerülő jelzetlen földúton mentünk volna a Sorrentói sziklákig, de sajnos benéztük ezt az utat, valószínű elmentünk mellette. Így nem volt mit tenni megmásztuk a Szekrényes hegyet. Ekkor Szonja már igen durcás volt, kezdett fáradni.

P1180111.JPG

A hegy tetejéről kellemes látvány tárult elénk, amiben egy sziklán ücsörögve gyönyörködtünk.

P1180130.JPG

Majd egy kis mókázás következett "apa módra":

Miután apát összekapartuk elindultunk vissza a kocsihoz. Útközben jó pár szilvafát megdézsmáltunk, aminek egyeseknél meg is lett az eredménye :-)

Legközelebb tényleg eljutunk a Sorrento sziklákig, de akkor Csillebérc felől fogjuk megközelíteni. 

Szólj hozzá!

Címkék: Kirándulás

Már a suliban

2013.08.23. 06:58 Beso

Igaz még hátra van bő egy hét a nyári szünetből, tegnap már az iskolába kellett menni. Kittiék osztálya adja ugyanis az évnyitón a műsort. Így aki tudott tegnap megjelent az első próbán délután egy órakor. És ezzel van a bajom. Pont a nap közepén. Ma szerencsére reggel kell menni, viszont hétfőn megint 1 órára. Pont telibe vágja a napunkat. Pedig jövő hétre Kitti napokat szerettem volna tartani, mivel Szonja (napközis jellegű) fitness táborba megy. Remélem nem lesz minden nap próba, mert jó lenne legalább egy egész nap nagylányommal, kettesben.

Egyébként átvettük már a könyveket mindkét csemetének. Tiszta nyomi vagyok, odamentünk a befizetést igazoló szelvény nélkül a könyvekért. Csak az volt bennem, hogy azt írták, ha nem fizetjük be a tankönyvet akkor nem kapunk. Nem tudom miért voltam annyira naiv, hogy azt gondoltam, hogy a központi könyvellátónak vagy kinek van egy központi nyilvántartása, hogy ki fizetett, meg ki nem és csak annak adják oda a könyveket, akitől beérkezett a pénz. Az fel sem merült bennem, hogy ezt nekem kell igazolnom. Még jó, hogy volt a tankönyv osztók között egy ismerős, aki fővesztés terhe mellett kiadta a könyveket és később eljuttattuk az igazolást is, hogy mi befizettük az összeget érte.

Aztán kiderült, hogy akkora káosz lehet ebben központi elosztóban, hogy vannak Kittinek olyan osztálytársai, akik még a csekket sem kapták meg. Telefonon nem tudták őket utolérni, az iskolának nincsenek csekkjei.... Csak reménykednek, hogy még az első héten hozzájutnak a könyvekhez!

Szólj hozzá!

Címkék: iskola

Nosztalgia

2013.08.22. 08:43 Beso

Tegnap este leültem egy pillanatra a számítógép elé, hogy megkeressem egy népdalnak a szövegét. Amikor autózunk az országúton és meglátunk egy gólyát, mindig az a népdal jut eszembe, hogy "Golya, gólya hosszú lábú gólya, hányszor mondtam ne menj le a tóra! Odajárnak fürödni a lányok..." és innentől nem tudom tovább. A lányok is már velem éneklik ezt a három sort, ha rázendítek és kérnék a folytatást, de az nem ment. Meg is találtam a népdal folytatását, aztán ott ragadtam az oldalon, amit megnyitottam és legalább félórán keresztül énekeltem. Hogy mit? Régi-régi "mozgalmi" dalokat.

Egyből az úttörőtábor jutott eszembe (igen, én még voltam úttörő). Mennyire szerettem! Negyedikes koromtól öt éven át minden nyáron két hetet töltöttem ilyen táborban Balatonlellén. Sajnos az emlékek nagyon megkoptak és csak 1-2 fotóm van abból az időből (akkor a mostani digitális fotókészülékek helyett jó kis analóg szovjet Szmena állt csak rendelkezésünkre, de szerintem azt sem nagyon vittem táborba), így a fotók sem segítenek azon időszak felidézésében. Csak egy-egy kép villan fel a táborról, volt egy nagyobb kőépület és több faház, ami szállásunkul szolgált, egy ebédlő. A házak egy kövezett teret öleltek körbe, s e tér volt a színhelye az ünnepélyes és a napi zászló fel- és levonásnak, mely eseményen az őrsök fehér illetve barna ingben felsorakozva vettek részt.

Felrémlik néhány képkocka az éjszakai őrségről, amit a tábor bejáratánál felállított őrbódéban adtunk, 2 órás váltásban. Hogy én hogy féltem mégha az éjszakai őrségben társam is akadt. Emlékszem az egyik iskola tornatanárára, akibe egy csomó kislány (lehet, hogy én is? erre már nem emlékszem) szerelmes volt. Göndör barna hajával, és "csucsu na de bulu, jó reggelt!" búgó hangon történő ébresztőjével meghódította az úttörő lányok szívét.

Emlékszem, hogy főleg az első táborozásnál mennyire hiányoztak a szüleim és potyogó könnyekkel olvastam anyu levelét, ami a "nagyon hiányzol" sorral záródott általában. Volt olyan, amikor apukám meglátogatott, ha arra járt (gépkocsivezető volt) és a tábor bejáratánál lévő palacsintázóban az egész őrsnek vett palacsintát.

Emlékszem, hogy minden táborozás alkalmával kaptunk 1-2 alkalommal Leo jégkrémet, vagy lángost. Ez utóbbit itt utáltam meg egy jó időre, mert egy alkalommal 2-2 db-ot kaptunk és elcsaptam vele a hasam. Felrémlenek még pillanatok egy-egy számháborúból, tréfás vetélkedőből, tábortűzből ez utóbbira talán valamilyen tréfás műsorral is készültünk, de sajnos csak nagyon halvány emlékeim vannak.

Erre a "bolondos" dalra is emlékszem:

Egy a jelszónk: a konyha,
Harcba, korgó gyomorral megyünk.
Egy nagy comb érdekében,
Tör előre mocskos tenyerünk.
Bárhol is van a konyha,
orrunk megszimatolja,
korgó gyomrúak
Új nemzedéke
Mind itt zabál velünk.
Refrén:
Földön, égen zeng a hangos csámcsogás, csámcsogás, csámcsogás!
Millió gyomor korogja ritmusát, ritmusát, ritmusát.
Nincs oly erő, mely legyőzné, ki gyomráért küzd
És dalolja a konyhának himnuszát: repetát, repetát!

Nekem csak szép emlékeim vannak ezekből az úttörőtáborból, nagyon szerettem, nem hiába töltöttem el ott Lellén még nyolcadik után is két hetet, akkor már ifiként! Csak azt sajnálom, hogy milyen kevés dologra emlékszem már azokból az időkből. Hiába no, már tényleg régen volt.

(Ezen az oldalon is felidéződik az úttörő élet:-)

És akkor annak a népdalnak teljes szövege, ami eljuttatott ehhez a nosztalgia utazásra, ha megint elfelejteném:

Gólya, gólya, hosszúlábú gólya,
Hányszor mondtam, ne menj le a tóra!
Odajárnak fürödni a lányok 
Gólyamadár szégyent ne hozz rájuk!

Odajár a hosszúlábú gém is,
Odajárok a babámmal én is
Addig-addig jártunk le a tóra,
Míg házunk felett megjelent a gólya.

Kis Mariska mossa a pelenkát,
Fél lábával ringatja a pólyát,
Aludj-aludj szerelem virága,
Hisz tévedésből jöttél a világra.

Tévedett a hosszúlábú gém is,
Tévedett az apád is meg én is,
Addig-addig jártunk le a tóra,
Míg házunk felett megjelent a gólya! 

Szólj hozzá!

Címkék: nosztalgia

süti beállítások módosítása