Milyen hihetetlen, hogy egy pici babának ahhoz is nagy erő, figyelem, koncentráció kell, hogy megtartsa egy picit a fejét. Szonja ezt ma elérte!! Letettem az ágyra hasra és ő meg szépen tartotta a fejecskéjét legalább fél percig.
Délután ezt megismételte és egy pár fotót is tudtam róla készíteni.
Ma végre nem tombolt a szél és még a nap is sütött, így sétáltunk a gyerkőcökkel egy nagyot. Nem is volt kedve Kittinek sem meg nekem sem bejönni. Szonja egy jót aludt a friss levegőn, Kitti meg motorozott egy nagyot. Most meg mindjárt leesik a fejem (persze ez nem újság) annyira álmos vagyok. Kitti már húzza a lóbőrt egy ideje, de Szonja úgy döntött, hogy ő későbbre teszi az alvás idejét, nehogy anya aludjon egy órácskát. Most éppen nézelődik az ágyában, de ahogy hallom eddig tartott, most éppen magához rendelt. Megyek is, majd talán este folytatom, és felteszem a fotókat Szonja produkciójáról.
Fejemelés, lábemelés
