Tegnap már nem volt erőm írni, már alig vártam, hogy ágyba kerüljek. Kitti ugyanis hajnali 1/2 5-kor megszomjazott és átkéredzkedett a mi ágyunkba. Mikor pont elszunnyadtunk volna, felébredt Szonja, minek következtében Kittinek is nekem is kiment az álom a szemünkből. Kitti miután kikószálódtunk az ágyból úgy 6 körül leült a tv elé mesét nézni, én meg hozzáfogtam a szokásos reggeli teendőkhöz. Aztán lánykám úgy 9 körül elaludt és húzta is a lóbőrt 11-ig. Sajna nekem erre nem volt lehetőségem. Így a zenebölcsi is kimaradt, ráadásul a barátnőm is hívott, hogy nem jönnek, mert taknyosak a gyerkőcök. Estére megérkezett barátunk is, igaz szokásához híven 4 helyett 1/2 6 után érkezett. Miután a gyerkőcök lefeküdtek aludni majdnem 11-ig dumáltunk. Utána már csak arra volt erőm, hogy bedőljek az ágyba.
Vasárnap sok más budapesti és nem budapesti lakoshoz hasonlóan kihasználva a jó időt szabadtéri programot szerveztünk és elmentünk a Margitszigetre. Rengetegen voltak, a rendőrök egy jelentősebb összeget is beszedhettek volna a tilosban parkolóktól.
A két kiscsajnak is vittük a saját járgányukat Kittinek a nemtudomhány cipőt már elkoptatott motort, Szonjának pedig a fullextrás (na jó ez kicsit így túlzás) babakocsiját. Kitti imádja az állatokat tisztes távolságból megfigyelni, így a időnk nagy részét a vadasparkban töltöttük el. Szereti de ugyanakkor tart is az állatoktól, amit nem is bánok, így nem fog mindenféle "veszélyes fenevaddal" barátkozni. (Remélhetőleg az emberi fenevadakat is messzire elkerüli majd.)
Ott, ott, ott (vannak a halacskák)
Imádja nézni az embereket is
Apa nyakában
Igaz még nincs nyár, de már fagyizom!
Szonja így nézte a faleveleket
Nem vagyok formában írásilag, így ezzel be is fejezem a Margit szigeti (most egybe vagy külön kell írni???) beszámolót és inkább másról írok.
Húsvétkor a csokitojásokat Kitti kis fonott kosarába raktuk. Egyik nap szomorúan vette tudomásul, hogy üres a kosár. Nem esett kétségbe mikor közöltük vele, hogy elfogyott, fogta a játéktelefonját és felhívta a nyuszit és nagyon udvariasan megkérte, hogy hozzon majd még csokitojást. Mielőtt elköszönt a nyuszitól még meg is köszönte neki előre a tojásokat.
Egyébként sokszor csak lesünk, hogy milyen szófogadó (persze nem mindig van így) és jó gyerkőc. Többször előfordult mostanában, hogy engedélyt kér (!) valamire. Pl. hogy elmehet-e homokozni, vagy kinyithatja-e anya táskáját, hogy megnézze mi van benne stb. Ilyenkor csak tátott szájjal bámuljuk, hogy mi van????
Tegnap említettem a tiemet. A tiem természetesen a tiednek a ragozása, vagyis azt jelenti, hogy az enyém. Teljesen logikus egyébként, nem? Más birtokos névmást nem használ. Mert nincs olyan, hogy övé, mienk stb. csak tied és tiem.
A mai nap zárásaként itt egy fotó, amin kivételesen én is rajta vagyok. Még húsvétkor készült, de szerintem nagyon jól sikerült a családunk nő tagjairól:-) (Kitti és Szonja az egyik nagyitól kapott egyforma ruhácskában feszítenek.)
Három a "kislány"
