Nagyon jól sikerült tavaszoláson vagyunk túl. Nem csináltunk semmi különöset, leginkább pihentünk már amennyire két gyerkőc mellett ezt lehet. Igaz volt segítségünk is, mivel elvittük magunkkal E. nagyit is.
Az indulás nem volt egyszerű. Szokásunkhoz híven nem tudtunk a tervezett időben elindulni. Igaz úgy álltunk hozzá a dologhoz, hogy nem rohanunk, úgy sem lehet, csak délután 2-től elfoglalni a szobánkat, és egyébként is csak 40 km Budapesttől Alcsútdoboz. Reggel a gyerkőcök elég korán felkeltek, nekik is köszönhetően az egész család talpon volt már 7 órakor. A csomagolást az indulás napjára hagytam, de később megfogadtam, hogy ilyet még egyszer nem csinálok, mert a végén csak kapkodtam össze-vissza és egy-két dolog itthon is maradt. Természetesen a gyerkőcöknek vittük a legtöbb holmit, mert pakoltam nekik hideg és meleg időre egyaránt (ezeknek a meterológusoknak nem nagyon lehet a szavára adni). Csomagolás közben, előtt, után még meg kellett reggeliztetni a csajszikat, meg mindig volt valamelyiknek valamilyen "hasfájása", amit azonnal orvosolni kellett. Na meg ahogy az szokott lenni, ilyenkor történik valami olyasmi is, amire nem számít az ember. Nem volt nagy dolog, csak leesett a könyvespolcról, a nászútunk helyszínéről hozott tengerparti homokot (vagy inkább korallt) tartalmazó üveg, természetesen összetörött, a homok meg szerteszét hullott a szobában, amit Kitti pillanatok alatt kihorodott az előszobába. Így kénytelen-kelletlen még porszívózni is kellett, Kittit meg terelgetni az esemény helyszínéről. Nagy nehezen fél egyre elkészültünk és két bőrönddel, meg egy utazó táskával, babakocsival, fürdőkádbetéttel, kismotorral, meg toronyórával megpakoltuk az autót. Utána elmentünk még E.nagyihoz, aki tiltakozásunk ellenére természetesen főzött ebédet - később kiderült, hogy nem volt ez annyira rossz ötlet -, azt még benyomtuk és végre már két óra felé elindultunk Alcsútdobozra.
A gyerkőcök jól viselték az utat (igaz elég rövid volt), Kitti a cél előtt nem sokkal szunnyadt el. Az előttünk álló pár napot a Diana panzióban töltöttük:
A panzió kertje gyönyörű volt, mint az valamennyire ezeken az amatőr fotókon is látható. Kicsit letörtünk, amikor megtudtuk, hogy a lefoglalt "luxus szoba" nem azt jelenti, hogy két helyiségből (két szobából) és kádas fürdőszobából áll. Egy szoba volt csak és ott volt egy két heverőből álló franciaágyon és egy kihuzható kanapén négy főnek megágyazva. Mi úgy terveztük, hogy majd az "egyik" szobában alszik nagyi a nagylánnyal, mi meg a másik szobában a kisebbikkel. Este meg ideiglenesen egy szobába rakjuk a csajokat mi meg a másikban tudunk dumálni, duhajkodni. Még jobban elkeseredtünk, hogy csak zuhanyzó van, ráadásul a mosdókagyló is olyan kicsi, hogy abban Szonját nem tudjuk megfürdetni.
Persze csak magunkat okolhattuk, mert nem kérdeztünk rá, hogy mit jelent az, hogy luxus szoba. Mint a helyszínen megtudtuk, hogy a luxust a szobához tartozó erkély, a szoba nagysága és a többitől eltérő bútorzata jelenti. Na ez utóbbi kettőben nem nagyon tudtuk felfedezni a luxus jegyeket, de lehet, hogy Budapesttől 40 km-re már mások a standardek. Úgy, hogy a kanapé ki volt nyitva, meg persze be volt még téve a kisebbik csajunknak is babaágynak csúfolt hálósjáróka, kb. annyi hely volt a szobában, egy sávban keresztül lehetett menni a szobában az erkélyig.
Mivel teltház volt még csak nem is tudtak felajánlani másik szobát, de nyitottak voltak valami megoldást találni. Először is a tulaj szinte azonnal elindult egy babakádat beszerezni egy bababoltba. Azután kiderült, hogy a luxusunkkal szomszédos szobából másnap elmennek, így csak egy éjszakát kellett egy légtérben valamennyiünknek aludnia. Hurrá!
Kitti hamar felfedezte, hogy az erkélyünkről is látni a panziónak a két "lovacskáját". Ez vált később elsőrendű napirendünkké. A lovak nézegetése, etetése, simogatása, csodálása reggel, délben, este, ébredés után, lefekvés előtt, kaja előtt, után, közben stb.