Még jó, hogy internetes naplót írok a lányaimnak/ról és nem papírra vetem az írást, vagy csak úgy számítógépen. Így késztetve vagyok, hogy azért egy héten legalább egyszer tömören összefoglaljam a számomra fontosabb momentumokat a csajszik életéből, mivel tudom, hogy családom, barátaim némelyike azért nyomonköveti ezeket a dolgokat. Azt hiszem, ha a hagyományos naplót kezdtem volna el, már feladtam volna.

Múlt hétvégén szombaton délután leadtuk a csajokat anyukámnak és elindultunk moziba. Persze pechünkre a filmet, amit megakartnk nézni (Taxi4), a kiírt időpontban nem játszották, mert egy másik film iránt olyan nagy volt az igény, hogy a sokadik taxit levették a műsorról. Ilyen a mi formánk. De nem keseredtünk el nagyon, beültünk egy kávézóba, ittunk egy elfogadható minőségű kapuccsinót és dumáltunk egyet. Majd bementünk egy jó nagy könyvesboltba és nézelődtünk, olvasgattunk. Otthon erre úgy sincs nagyon időnk és/vagy energiánk.

Kitti ott is maradt E. nagyinál éjszakára is. Vasárnap biztos volt valami a levegőben, mert a csemeték biológiai órája megkergült. Kitti mostanában 8 körül ébred, vasárnap a nagyit fél 6-kor keltette ezekkel a szavakkal: "Nagyi, kérek bundáskenyeret és teát!". A mi rossz evő lánykánk, hajnalban megéhezett! Szonja pedig a délutáni hosszú alvását áttette délelőttre, így a tervezett program elmaradt (ki akartunk menni a városligeti plázsra), helyette elmentünk délután a Molnár szigetre, a rokonok telkére cseresznyézni és találkozni Zsófiékkal.

Sokszor van, hogy olyan nyögvenyelősen indulunk el a szigetre, de ott mindig nagyon jól érezzük magunkat. Zsófi szülei finom husit grilleztek, Zsófi és Kitti hol egymással, hol egymás mellett játszott, Szonja elnézelődött (talált bőven mozgó falevelet), mi pedig dumáltunk és cseresznyét szedtünk.

Szonja életében először hintázott (igaz csak rövid ideig, mert ülni még nem tud és féltettem a gerincét).

Nézzétek még kapaszkodik is (Szonja)

Zsófi és Kitti főznek, azt hiszem kavicsfőzelék volt a menü, körte feltéttel

Kitti "kiugrik" a főzelékhez szükséges kavicsért

Cseresznyéztem, anya meg majd kimossa a ruhám

Minden rosszban van valami jó. A rossz ugye az, hogy K-nak nincs munkahelye. A jó az, hogy többnyire itthon van, így kicsit fellélegezhetek, nemcsak engem nyigáz Kitti és Szonját is felváltva dajkáljuk, ha a kisasszony ezt éppen igényli. A lakáskörüli munkákban is sokat segít. Jó lenne, ha mindig így lenne , de persze csak akkor, ha nyernénk mondjuk a lottón egy kisebb (?) összeget.

Kitti lassan halad a bilizéssel. Néha úgy mint a rák, azaz hátrafelé. EGyik nap szinte csak a bilibe végzi a dolgát, de van olyan, hogy csak a pellusba vagy ha az nincs rajta akkor a bugyiba. Ma kitettem egy szép piros lapot a hűtőre, szépen bevonalaztam és felírtama  hét napjait. Elmagyaráztam, hogy ha a bilibe pisil vagy neadjisten kakil, akkor felragasztunk egy matricát  a papírra. Egy macis matrica ívet találtam itthon, de úgy látszik ez nem elég motiváló neki, mert baromira nem érdekli. Megnézte, hogy felragasztottam egy matricát a délelőtti séta alatti fűbe pisilésért, tudomásulvette, de nem volt túlságosan feldobva. Azt hiszem, hogy lovas matricákat kell beszereznem az talán bejön neki.

Ma autóztak (játszottak) az apjával a szobában Kitti piris autójával. Erről Kittinek ez jutott eszébe: Eltört a piros autó Alcsútdobozon!

Apa: - Mi történt vele?

Kitti: - Amikor pici voltam (!!!) eltört a kereke, tudod? Alcsútdobozon a lovacskáknál. Csavargónál és Rómeónál.

Apa: - És mi lett az autóval?

Kitti: Megcsináltam anyával, tudod?

Nem is gondoltuk volna, hogy emlékszik erre, mivel tényleg alcsútdobozi tavaszolásunk alkalmával tört el a piros autó kereke. A fenti párbeszéd utolsó mondata viszont csak kitaláció. Mostanában sokszor van, hogy mesél korábbi történésekről (ami aznap, vagy akár napokkal, hetekkel korábban történt), amelynek egy része valóban úgy történt ahogy ő meséli, de mindig van a történetben csak általa kitalált rész is.

Más.

Egyik nap Kitti beszélt barátnőjének, Dórinak az anyukájával telefonon. Szeretett volna a Dórival is beszélni ezért ezt mondta: "idejössz mellém a telefonba?"

Ma valamiért megdicsértem, hogy nagyon ügyes. "olyan mint te, anya?" - mondta Kitti. Jót vigyorogtunk az apjával:-)

Szonja már nagyon belejött a pörgésbe-forgásba. Jelenleg ezzel a mozgásformával közlekedik a szobában. Van, hogy nyüszög, amikor a fal, vagy egy bútor útját állja és nem tud tovább forogni.

Próbálkoztam további kaják bevezetésével. Eddig ugye ette a tápszeren kívül az almát, kóstoltattam már vele a krumplit, répát, sütőtököt. Úgy látom, hogy vele nehezebb dolgom lesz a kanalas kaják bevezetésével, mint Kittinél. Ma pl. épp hogy csak megkóstolta az almát, a répás-krumpli kreációmat pedig szinte egy az egyben dobtam ki.