Ezek Kitti kedvenc programjai. Ha reggel megkérdezem/zük, hogy mit csináljunk, akkor a válasz: menjünk az állatokhoz (a közelben lévő kis háziállat farmra, vagy az állatkertbe, vagy mindegy hogy hova, csak legyenek ott állatok), menjünk az "uszobába", vagy Csavargóhoz és Rómeóhoz. Tegnap mindhárom vágya teljesült.
Délelőtt elment K-val uszodába (oda mindig apával mennek), azután megebédeltünk (mint mindig megint E. nagyinál) és utána elmentünk a Stampokparkba Tahitótfalura. Kitti az ott eltöltött több, mint két órát a lovak etetésének szentelte. (Volt ló bőven, legalább negyven.) Közben azért volt kedves időt szakítani arra, hogy a saját hasába is tömjön egy kis gyümölcsöt, közben pedig megnéztünk pár lovast, akik edzettek (díjlovaglás, ugratás...fogalmam sincs hogy mondják. Szóval lovakkal ugráltak át mindenféle akadályt).
Klassz ez a kis park,volt pár egyéb állat is, kecskék, malacok, sőt két őzike is. Szonja is láthatóan élvezte a kiruccanást, Kittit utánozva ő is csatlakozott a hátasok etetéséhez. Nem tudom Kittinél meddig marad ez a lóimádat, de ha kitart emellett, akkor még sokba fog ez kerülni nekünk.
A tegnap éjszakát is E. nagyival tölttöték a lányok, mi meg K-val elmentünk egy kávézóba. A mozi amit terveztünk kimaradt, mert nem találtunk szemünknek való filmet a közeli filmszínházban.
Ma délelőtt zenebölcsi volt tervezve, ami ellen Kitti kézzel-lábbal tiltakozott: "nem akarok menni zenebölcsibe, nem akarok a sok gyerekhez és a Marcsi nénihez menni. Uszobába akarok menni apával." De a gonoszanyu (azaz én) kitartott a tervezett program mellett. Amikor befordultunk a zenebölcsi utcájába, Kitti iszonyatos hisztibe fogott a kocsiban. Az épületbe menet is egyfolytában sírt és csak azt hajtogatta, hogy nem akarok menni a zenebölcsibe. A Marcsi néni pedig szomorú lesz. Aztán elkezdődött a foglalkozás és Kitti azonnal el is felejtette, hogy mit is nem akart ő. Negyven perc múltán, amikor Marcsi néni elköszönt a gyerekektől, Kitti így szólt: "Anya, most mégegyszer!". Örültem, hogy jól érezte magát, így megmaradhat ez az állandó programunk. Szonja is nagyon élvezte, bár amikor leültünk a sok idegen gyerek és felnőtt közé, kicsit megszeppent és kézzel-lábbal kapaszkodott belém. Később azonban ő is feloldódott.
Nagyobbik lánykám ma nem csak az evést, de az alvást is bojkottálta, annak ellenére, hogy már hajnalok hajnalán, azaz fél hétkor felébredt. Egyszerűen nem tudtam letenni aludni. Aztán egy órás huzavona után meguntam a dolgot. Szerencsére elég jól bírta a délutánt, sőt kifejezetten jól eljátszottak Szonjával mellettem a konyhában, míg én a konyhaszekrényt takarítottam. Kitti is bekapcsolódott néha a munkába és törölgette a szekrények fogantyúit. Azért ma is dögönyözte Szonját hol finoman, hol nagyon durván. Egyszer a fürdőszobában volt dolgom, amikor hallom, hogy Kitti azt kérdezi Szonjától, hogy így kapsz levegőt ugye? Rohanok ki, hát a nagyobbik lányunk éppen beborította Szonja arcát, a pár perccel előtte a takarításhoz használt vizes ruhával. Azt hittem infarktust kapok. Nem elég, hogy sokszor ellöki az üldögélő Szonját, vagy éppen meglovagolja, vagy egyszerűen csak ráfekszik, még a végén meg is fojtja. Azt hiszem a jövőben nem nagyon lehet őket felügyelet nélkül hagyni. Legalábbis addig amíg Kitti le nem szokik erről az agresszív viselkedésről, vagy amíg Szonja meg nem tudja magát védeni. Azt hiszem pár év múlva lesz itt ereszdelahajamat, úgy elgyepálja majd egymást a két lányka, hogy majd szedegethetjük össze a kitépett hajakat.
Tessék paci, egyél!
A kezem azért marad!
Szonja sem maradhat ki semmiből
Akkor én most nyeregbe szállok
A lovak már megunták Kittit:-)
